Megbéníthatják a nemzetállamok önálló adópolitikáját a nemzetközi cégeknek kedvező különbíróságok, amelyek a titokban készülő amerikai–EU szabad kereskedelmi egyezmény keretében jönnének létre. A multilobbi erejét mutatja, hogy Brüsszel fű alatt már megpróbálta engedélyeztetni a csirkehús „savas” átmosását is. A Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségről (TTIP) szóló egyeztetések 12. fordulója hétfőn kezdődött…
Hiába küzd az Európai Unió (EU) a nemzetközi vállalatok adóelkerülési gyakorlata ellen, ha közben elfogadja azt a nagy felháborodást kiváltó vitarendezési eljárást, amely a transzatlanti szabad kereskedelmi egyezmény egyik alappillére lenne – figyelmeztet egy tanulmány, amelyet a Transnational Institute és a Global Justice Now civil szervezetek állítottak össze. Ebben 42 olyan korábbi esetet tártak fel, ahol a külföldi befektetők kifejezetten adóviták miatt citáltak választott bíróság elé kormányokat a befektető–állam vitarendezési eljárás (ISDS) keretében.
A szerzők aggasztónak találják, hogy a multicégek egyre gyakrabban használják ezt a régóta létező mechanizmust arra, hogy számukra kedvező adózási feltételeket kényszerítsenek ki az adott országban. Ezért állítják azt, hogy Brüsszel a nemzetállamok szuverenitásával játszik, ha a maratoni TTIP-tárgyalásokon enged a multilobbi nyomásának, és az unió valamint az Egyesült Államok közötti viszonylatban is szentesíti a választott bíróságok intézményét. Ezen az sem változtat, hogy az Európai Bizottság tavaly ősszel az eredeti ISDS helyére annak felvizezett változatát, a befektetési bírósági rendszert (ICS) javasolta (amelyet nyilatkozatban utasított el a német, sőt az európai bírák szövetsége is). Teljesen mindegy ugyanis, hogyan nevezik az eljárást, ha annak lényege változatlan: a külföldi befektetők választott – vagy a brüsszeli javaslatban befektetésinek nevezett – bíróságon perelhetik a fogadó államot, ha úgy gondolják, hogy sérelem érte őket, vagy veszélybe került a profitjuk. Fordítva ez nem működik: az ISDS keretében a nemzetállamoknak nincs lehetőségük beperelni a multikat, ha „rosszul viselkednek”, szennyezik a környezetet, netán termékeikkel tönkreteszik az emberek egészségét.
A szerzők emlékeztetnek, a vitarendezési eljárás évtizedek óta szerves része a világszerte kötött több ezer szabad kereskedelmi és beruházási egyezménynek. E kikötések eredetileg azt célozták, hogy a külföldi vállalatokat megvédjék az esetleges államosításoktól, és a felek az adókérdéseket általában igyekeztek kivonni az egyezmények hatálya alól. Ez azonban az általuk felsorolt példák alapján mégsem sikerülhetett maradéktalanul. India, Kanada, Mexikó, Oroszország, Románia, Uganda, Ukrajna – csak néhány abból a 24 országból, amelyeknek adóügyben meggyűlt a bajuk a multicégekkel. Ennek tipikus példája a Micula kontra Románia per: a Micula fivérek tulajdonában lévő svéd élelmiszer-ipari cég még az ország uniós csatlakozása előtt fektetett be Romániában, cserébe adókedvezményeket kapott. Ez utóbbiakat a bukaresti kormány a vártnál korábban számolta fel, mert az EU-tagságnak ez volt az egyik feltétele. A cég viszont egy svéd–román befektetési egyezményre hivatkozva beperelte az államot, s 250 millió dollárnyi kompenzációt kapott „sérelmeiért”.
Tanulságos a másik eset is, ahol szintén a román állam a szenvedő fél: a kanadai Gabriel Resources vállalat elmaradt haszon címén perelte be Bukarestet, mert a tiltakozások hatására nem engedték neki a verespataki aranybánya ciántechnológiás kitermelését. Ehhez a jogi alapot a brit–román befektetési egyezmény szolgáltatta, és azért tudott élni vele a kanadai cég, mert korábban a Jersey-szigeteki offshore paradicsomban alapított egy leányvállalatot, így ezen keresztül indította el a nemzetközi eljárást. Egyre jellemzőbb, hogy a multik már egy esetleges vitarendezési eljárásra gondolva tervezik meg, hol alapítsanak offshore céget. Így fonódik össze az adóelkerülés és az államok perlésének gyakorlata egyes nagy nemzetközi cégek életében.
A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a különbíróságok bevezetése hazánkat is érzékenyen érintené: például egy újabb vállalati különadó kivetésével, vagy a meglévők emelésével – ha ez külföldi érdekeket is sért – a jövőben azt kockáztatná, hogy drága pereskedés zúdul a nyakába. Épp ezért érthetetlen, hogy a magyar kormány TTIP-ügyben nem vall színt. Határozott álláspontja kimerül abban, hogy hangoztatja Magyarország elkötelezettségét a génmódosított termékektől való mentesség megőrzése mellett. Árulkodó lehet azonban, hogy Colleen Bell amerikai nagykövet néhány hete egy rendezvényen megköszönte Orbán Viktor miniszterelnöknek és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek a transzatlanti tárgyalások támogatását. Szakértők azóta se tudják hová tenni ezt a megnyilatkozást.
A TTIP egyik fő veszélye épp ebben rejlik: egyértelmű hivatkozási alapot jelentene ahhoz, hogy a multik pereljék az államokat – véli Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője. A globális nagytőke így tudná megtiltani a nemzetállamoknak, hogy olyan jogszabályokat alkossanak, amelyek a befektető magáncégek profitérdekeivel ellentétesek. Utóbbiak mindenképpen jól járnának, hiszen az érintett állam kénytelen visszakozni, vagy busás kártérítést fizet nekik. – Ez is azt mutatja, hogy a TTIP nem önmagában káros. Sokkal nagyobb aggodalomra ad okot az, hogy milyen folyamatokat indít el – teszi hozzá a szakértő.
Erre jó példa a „savas” csirke esete. A transzatlanti tárgyalások másik érzékeny pontja ugyanis az eltérő európai és amerikai szabályok „összehangolása” az élelmiszeripar és a mezőgazdaság terén. Már vannak látható jelei annak, hogy az amerikai nyomás a szigorúbb európai élelmiszer-biztonsági előírások fellazulásához vezet még azelőtt, hogy a TTIP-tárgyalások véget érnének. Brüsszel már el is fogadtatta a marhahúsok tejsavas öblítését, ami az Egyesült Államokban szokásos eljárás, mert ott a gyártás folyamán több szennyezés érheti a húsipari termékeket. Tavaly decemberben pedig a baromfihúsok perecetsavas kezelésének engedélyezését próbálta titokban elindítani az Európai Bizottság. – A Föld Barátai nemzetközi hálózat és az egyéb civil szervezetek tiltakozása hatására azonban a bizottság egyelőre leállította a folyamatot, de ez nem jelenti azt, hogy örökre elsüllyesztette volna a témát – mondta lapunknak Fidrich Róbert. Mint hozzátette, Brüsszel már az engedéllyel nem rendelkező génmódosított élelmiszerekre vonatkozó zéró tolerancia feloldását is elkezdte pedzegetni. Látszólag még semmi sem dőlt el a 2013 dereka óta folyó szabad kereskedelmi tárgyalásokon, de Brüsszel engedékeny magatartása alapján az európai közvélemény joggal aggódik a génmódosított, növekedési hormonokkal kezelt élelmiszerek esetleges betörése miatt.
A tárgyalások 12. fordulója hétfőn kezdődött, és hírek szerint az ISDS mellett ezúttal a közbeszerzési szabályok összehangolása is napirendre kerül.
Facsinay Kinga forrás: http://mno.hu/gazdasag/a-nemzeti-adopolitikat-fenyegeti-a-ttip-1330052