2022. május 19-20-án Budapest adott otthont az első európai CPAC találkozónak, a CPAC Hungary 2022 rendezvénynek. A Konzervatív Politikai Akció Konferencia (CPAC) a legnagyobb és legbefolyásosabb jobboldali rendezvény a világon, amely 1974-es megalakulása óta az Egyesült Államok egyik legjelentősebb eseményévé nőtte ki magát, és amely évente megszervezésre kerül az óceán túloldalán, ahol politikusok, médiaszemélyiségek, véleményformálók, aktivisták adnak hangot konzervatív gondolataiknak...
Valószínűleg nem véletlenül esett a választás Európán belül éppen Magyarországra, hiszen napjainkban inkább a liberális demokrácia éli aranykorát a maga szabadelvűségével, minden elvetésével, ami a múltra emlékeztet, történelmünk, kultúránk, nyelvünk megtagadásával. Magyarország Európa közepén, mint egy kis sziget a tengerben, próbálja védelmezni mindazt, amiben az 50-es években még Európa alapitó atyái hittek, de ami mára sokak szemében már elavulttá, idejét múlttá vált.
A budapesti esemény főszónoka Orbán Viktor miniszterelnök volt, aki 12 pontban foglalta össze mindazt, ami szerinte a siker kulcsa, amely a Fidesz-KDNP keresztény-konzervatív koalícióját zsinórban negyedszer is - az erős hazai és összeurópai ellenszél ellenére – a sikeres választásokig vezette. A pontokat nem részletezném, mert az internet aprólékosan foglalkozik velük. Kettőt azonban kiemelnék.
„Saját szabályaink szerint kell játszani”
A világban - és Európában is - ma a liberális elit írja a szabályokat a saját szájíze szerint, amelyek távol állnak a Közép-Kelet európai gondolkodástól. Vajon ez a követendő út? Vagy saját szabályok alapján lehet – és kell – játszanunk? Olyan szabályok alapján, amelyeket mi hozunk, amelyek a mi értékrendünket, világlátásunkat tükrözik? Európa ezen szegletében 40 évig mások mondták meg, mit, hogyan kell tennünk. Érthető, ha tovább már ebből nem kérünk.
Vajon az egyre hangosabb világunkban nekünk is be kell állnunk a sorba és hangosnak lennünk ahhoz, hogy meghalljanak? Vagy ellenkezőleg, el kell csendesednünk és úgy közölnünk a magunk igazát? Vagy csak elhallgatnunk és tennünk a dolgunkat csendben, becsületesen?
„Keress barátokat”
Fontos a közös nevező, a közös pontok meglelése politikai partnereinkkel. Természetesen nem értünk, nem is érthetünk velük minden kérdésben egyet. De ezeket a problémás témákat mellőzzük és keressük azt, ami összeköt bennünket. Igy lehetünk, igy leszünk SZÖVETSÉGesek. Ezt kellene napjainkban szem előtt tartanunk a hazai politikában is.
Budapesten felemelő érzés volt hallgatni a szónokokat, akik a józan gondolkodás mentén még mindig hisznek az „Isten, haza, család” hármasában és nem sorakoznak be a többségi vélemény mögé, nem engednek a mai világban eluralkodott gender őrületnek, az egyre hangosabb LMBTQ propagandának, a „csak én vagyok” elvnek, amelyet szeretnének ránk erőltetni.
Hallgatva az előadókat, azon azért elgondolkodtam, hogy a magát keresztény-konzervatív (bár a tavalyi népszámlálási adatok nem teljesen ezt tükrözik) országnak és társadalomnak tartó Szlovákiából a Szövetségen kívül miért nem képviseltette magát egyelten más párt vagy politikus sem? Hol voltak ők? Vajon ők milyen értékrendet vallanak?
Klenovics Gábor ( Szövetség-Aliancia szenci elnöke, aki képviselte a pártot a nyitóünnepségen)
img 20220519 095402
img 20220519 142559 resize
img 20220519 143047 resize
img 20220519 171422 resize
img 20220519 172920 resize