Az Európai Tanács (az EU-tagok kormányfőinek vagy államfőinek tanácsa) múlt heti ülésére azzal a célkitűzéssel utaztak ki a három Közép-európai, tengerparttal nem rendelkező ország (Szlovákia, Magyarország, Csehország) delegációi, hogy 3 éves haladékot harcolnak ki az Ural típusú kőolaj embargójára, mivel országuk és gazdaságuk döntő mértékben függ az Ural típusú kőolaj behozatalától s a technológiai átállás időigényes és drága...
Erre mi történt? Orbán Viktor hazája számára kiharcolta a maximumot, Csehország ettől némileg kevesebbet, míg Szlovákia kormányzói csupán 8 hónapos haladékot tárgyaltak ki. Nem emeltek vétót. A kérdések sora: az ország és népe érdekében cselekedtek? Szlovákia gazdasága érdekében cselekedtek? Szlovákia önellátása érdekében cselekedtek az üzemanyagok terén? Minderre a válasz: nem.
A pozsonyi kőolaj-finomító, a Slovnaft csupán 8 hónapos haladékot kapott az Ural típusú kőolajból előállított üzemanyagok kivitelére, ezen felül 10 hónapig csupán Csehországba szállíthat üzemanyagot. Miközben Szlovákia lakossága és gazdasági vezetői megköszönhetik Orbán Viktor küzdelmét és harciasságát, hiszen vétót emelve az egész Közép-európai térségért küzdött. Ha csupán Szlovákia vezetőin múlott volna, akkor azonnali embargó lett volna az Urál típusú kőolajra, mindenféle átmenet és haladék nélkül. A központi államigazgatásból voltak olyanok, akik azon sajnálkoztak, hogy az Urál típusú kőolajra kivetett embargó nem azonnali és nem kötelező érvényű az EU összes tagországára. Mivel a Slovnaft végtermékeinek egyharmadával látja el a hazai piacot, kétharmadát exportálja, s mivel a 8 hónap alatt esélye sincs a technológiai átállásra – ami éveket és euró százmilliókat igényel – a jövő év kezdetétől termelése a kritikus technológiai minimum alá csökken. Vagyis, a kőolaj feldolgozása üzemanyaggá értelmetlenné válik, elveszíti rentabilitását. Ha emiatt bezár, Szlovákia elveszíti önellátását üzemanyagokból. Mindenki elképzelheti, jövőre mennyibe fog kerülni a behozott üzemanyag a kutakon. Ha lesz egyáltalán elég üzemanyag és nem sorjegyre fogják osztani. Ennyit a szlovák delegáció érdekérvényesítéséről, az ország érdekeinek képviseletéről.
Ezek után a beavatottak arra számítottak, hogy a Lex Slovnaft néven elhíresült speciális adójavaslat lekerül a napirendről. Nem, tévedtek, akik így gondolták. Mindezek után az utolsó kenetet a pozsonyi pénzügyminiszter akarja megadni az olajfinomítónak azzal, hogy holnap mégis benyújtja a Lex Slovnaft speciális adótörvényt. Amelyet marketing-megfontolásból és a jobb eladhatóság végett következetesen az orosz kőolaj megadóztatásának nevez. Ami tulajdonképpen az Urál típusú kőolaj és a Brent típusú kőolaj árkülönbözetének megadóztatása. A különbség ma 30 dollár hordónként, ám az idővel lecsökkenhet 5-8 dollárra hordónként. Vagyis, minimális hozama lesz belőle az államkasszának.
Volt ráció abban, amikor 2021. végén azokat a vállalatokat, kereskedőláncokat akarta megadóztatni, amelyek a megnövekedett áraknak, ezáltal a lakosság által jóval drágábban megtérített termékeknek és szolgáltatásoknak köszönhetően az utóbbi 2-3 évben szokatlanul magas bevételnövekedést könyveltek el. Ám ezekkel egytől-egyig meg kellett volna állapodnia, hogy a rendkívüli időkben vállaljanak rendkívüli szolidaritást. Hiszen az elmúlt években tapasztalt jelentős árnövekedés folytán az emberek már a többletet megfizették. Volt is egy listájuk, amelyen 61 olyan vállalat szerepelt, amelyek társasági adója az elmúlt 2 évben megnövekedett és meghaladta a 3 millió eurót. Ez nem történt meg és lekésték a történelmi pillanatot.
Most a pénzügyi tárcavezető kiszúrta az egyik érintett nagyvállalatot, a pozsonyi kőolaj-finomítót. Különadóval akarja megadóztatni. Egyoldalú lépésről van szó, nagy valószínűséggel a kivetett adó beépül a benzinkutakon értékesített üzemanyag árába s újra a fogyasztókon csattan az ostor. Ez a pénzügyi tárcavezető eddigi legfurcsább, legabszurdabb javaslata (volt belőlük több is), legalább három okból: 1. ahelyett, hogy megállapodásokkal elérné, hogy az üzemanyag egekbe szökött ára lecsökkenjen, egyoldalú lépésével azt éri majd el, hogy az üzemanyag még drágább lesz. 2. a javaslat megnevezése és logikája, amellyel megpróbálja eladni, égbekiáltó. Azért kell a behozott alapanyagot megadóztatni, mert túl olcsó? Hát a mai világban, az egekbe szökött árak idején nem arra kellene törekedni, hogy a végtermékek ára lecsökkenjen? 3. nagyon furcsa módszerrel próbálja ösztönözni a kőolaj-finomítót, hogy a keletről jövő Ural kőolaj helyett térjen át a nyugatról áramló Brent kőolajra. Azonban ennek vannak időbeni és gazdasági korlátai.
Ráadásul, a speciális adójavaslat megszegi a szabad kereskedelmi versenyről szóló jogszabályokat és azokat a jogi kereteket, amelyeket Szlovákia az Európai Unióba való felvételekor, 2004-ben felvállalt. A furcsa megfontolásból fogant javaslatnak – amelyből hiányzik a gazdasági ráció, az ésszerűség – számos abszurd következménye lehet. Jól meggondolta a pénzügyi tárcavezető? Javaslata nem az egyszerű emberek érdekében fogant, annyi biztos.
Ha mindezt egybegyúrjuk, a kormányfő brüsszeli „helytállását”, a gazdasági tárcavezető intelmeit a kormányfőnek, a pénzügyminiszter abszurd javaslatát, nem marad más hátra, mint hogy leszögezzük: hihetetlen, hogy mire képes a pozsonyi kormányzat. Ennyire önsorsrontó, a hazai polgárok, lakosság és gadaság alapvető érdekeit mellőző hozzáállással. Közben minduntalan a hazai önellátásról beszélnek, számos területen. Így igaz, a ránk zúduló világban ez lenne a követendő példa. Csak a szavakat kellene végre a tettekkel összhangba hozni….
Farkas Iván (FB-oldala, Nyitra megyei képviselő, a Szövetség frakcióvezetője).