Kolek Zsolt interjúja Bárdos Gyulával: 
A Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) listavezetője biztos abban, hogy a pártszövetség átlépi az ötszázalékos küszöböt. Bárdos Gyula szerint 2020 februárját követően ezzel korszakváltás történik a felvidéki magyar politikában: a vegyespárt helyett újra az etnikai érdekképviselet foglalhat helyet a pozsonyi törvényhozásban. 

Nem tudom, Bárdos Gyula miként van ezzel, jómagam a jelenségeket legkönnyebben a párhuzamokon keresztül értem meg. Beszélhetünk-e direkt párhuzamról az 1998-as helyzet – amikor Vladimír Mečiar leváltása volt a tét – és a 2020-as választás között, amikor a Kuciak-gyilkosság által beárnyékolt kormányzati politika fölött mondhatnak ítéletet a választók?

Határozott igennel tudok válaszolni, hiszen most is érezhető az elemi igény a felvidéki magyar választók részéről, hogy végre új korszakot nyissunk a politikában. Igaz ez azért is, mert vezető kormánypárti politikusokról bizonyosodott be, hogy szoros kapcsolatot tartottak fenn alvilági figurákkal, illetve azért is, mert a magyarságnak a változtatásból ki kell vennie a részét. Mečiar leváltásakor a felvidéki magyarság szinte egy emberként sorakozott fel a demokratikus változtatások mellett, sőt a képviseletünk az erkölcsileg jó oldalon maradt egészen 2016-ig. A szlovákság köreiben rólunk kialakult kedvező képet a Most-Híd koalíciókötése rombolta le a Robert Fico által vezetett Smerrel, illetve az SNS-szel. A vegyespárt ráadásul a Kuciak-gyilkosság után is ragaszkodott a kormányzati hatalomhoz, nehezen jóvátehető károkat okozva ezzel magának, és áttételesen a felvidéki magyaroknak is. A Magyar Közösségi Összefogás a változtatást kínálja a magyar választóknak, ráadásul úgy, hogy valós esélye van a parlamentbe jutásra.

bárdos_1_600 

Korszakváltásról beszél, az etnikai képviselet parlamentbe jutásának valós esélyéről. Mire alapozza ezt az állítását? Mennyiben más a helyzet, mint volt 2010-ben, s az azt követő két választáson, amikor a vegyespárt bejutott, a magyar érdekképviselet pedig a küszöb alatt maradt?

Nem a kincstári optimizmus mondatja velem, hogy az MKÖ be fog jutni a parlamentbe. Éppen azért vagyok ebben ennyire biztos, mert homlokegyenest más a helyzet, mint a 2010 óta rendezett választásokon.

A Most–Híd mára elveszítette szavazóinak java részét. A választók ezt jól látják – egyre több olyan emberrel találkozom, aki korábban a vegyespárt szavazója volt, de februárban már a Magyar Közösségi Összefogás listájára fog szavazni.

Ha már párhuzamok: Bárdos Gyula államfőjelöltként 2014-ben öt százalék fölött teljesített. Ez az eredmény februárban éppen elég lenne a parlamentbe jutáshoz. Ugyanakkor felmerül az emberben a kérdés, összevethető ez a két választás?

A köztársaságielnök-választás és a parlamenti voksolás természetesen sok mindenben eltér, de annyiban feltétlenül igaz a párhuzam, hogy 2014-hez hasonlóan jövő februárban is a másik oldalon lesz a Bugár Béla által vezetett Most-Híd. Öt éve a vegyespárt Pavol Hrušovský jelöltségét támogatta, ahogy most is külön listával állt fel a rajtvonalra. A Most-Híd jelöltje akkor csúfosan leszerepelt, a magyar választók pedig az eredményt látva értékelték, hogy a (cseh)szlovákiai államfőválasztások történetében először volt magyar jelölt.

Sokan nem is a Most-Hidat látják a legnagyobb ellenfélnek, hanem a magyar választók közönyét. Az utóbbi választások részvételi adatai visszaigazolják a magyar szavazók passzivitását. Hogyan lehet felébreszteni a szavazókedvet a felvidéki magyarokban? A korszakváltás üzenete elég lehet ehhez?

Ahogy az előbb is mondtam, más a helyzet, mint a korábbi választások előtt. Azok, akiket eddig eltántorított, hogy a magyar képviselet esélytelen a parlamentbe jutásra, most joggal reménykedhetnek a sikeres választási szereplésben. Jelenleg a Most–Híd küszködik, hogy a tőle elfordult választókat megpróbálja visszaszerezni.

Februárban magasabb részvétel várható, mint a korábbi választásokon. A szlovák választók körében erős a kormányváltó szándék, de a magyar választók is érzik, hogy eljött a cselekvés ideje.

Amikor a Magyar Közösségi Összefogás parlamentbe jut, szakítani fogunk azzal a Most–Híd által követett gyakorlattal, hogy az együttműködés érdekében elhallgatjuk a közösségünk valós problémáit. Jól látható, hová vezetett a kis lépések politikája: a felvidéki magyar közösség drámai ütemben fogyatkozik, talán az utolsó pillanatban vagyunk, hogy megteremtsük a fennmaradásához szükséges jogi keretrendszert.

A kisebbségi jogokat garantáló keretrendszer – pontosan ezzel maradt adós a szlovák politika a rendszerváltoztatás óta. Lát esélyt arra, hogy a reménybeli partnerek nyitottabbak lesznek, mint eddig?

Nagyon világosan feltételül kell szabnunk, hogy a kisebbségi jogi keretrendszer megteremtéséből nem engedünk. Nincsenek illúzióim, ezek nem lesznek könnyű tárgyalások. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hol tartunk most. A szlovák közvélemény nem tud, vagy nem hajlandó tudomást venni a problémáinkról. Ide vezetett az a helyzet, hogy a kormányrúdnál lévő vegyespárt korszakos eredményként kommunikált kisebb részeredeményeket. Bár vannak magyar nyelvű vasúti táblák, de továbbra sem garantálja semmi, hogy magyarul is kérhetünk jegyet az általunk lakott települések állomásain. Megmaradtak a kisiskolák, de a magyar nyelvű közoktatást továbbra sem ismeri a szlovák jogrend, legfeljebb magyarul, vagy magyarul is oktató intézményeket.

Mi azt szeretnénk, hogy otthon érezhessük magunkat a szülőföldünkön: hogy soha senkit ne szégyenítsenek meg azért, mert a nyilvánosság előtt az anyanyelvén beszél.

Ne fordulhasson elő, hogy harminc évvel a rendszerváltoztatás után egy szlovák muzeológusnőt azért bocsátanak el az állásából, mert legalább megkísérli megérteni a problémáinkat.

Aligha vitatható az állítása, hogy a szlovák nemzetállam épületéből eddig nemhogy a téglákat, még a habarcsot sem igazán sikerült kifeszegetni. Az előző négy évről azonban volt egy másik tapasztalatuk is a felvidéki magyaroknak: valóban enyhült a szlovák–magyar államközi viszony. A két ország a visegrádi csoporton belül stratégiai partnernek számít európai kérdésekben. Az elért eredményeket nem veszélyezteti a korszakváltással együtt járó kormányváltás?

Erre a kérdésre felelősen csak a választások után, az eredmény ismeretében lehet válaszolni. Mi biztosan amellett leszünk, hogy tovább javuljon az államközi viszony, s még inkább elmélyüljön a közép-európai együttműködés. Mi is úgy gondoljuk, a visegrádi partnerség a felvidéki magyarságot erősíti, tágabban vizsgálva, alapvető magyar nemzeti érdek.

Azt a tényt azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a felvidéki magyar választók döntő része elutasítja a Smer-SD-vel kötendő koalíciót. Ezért mondjuk, hogy a korszakváltásnak szükségszerűen együtt kell járnia a kormányváltással.

forrás és kezdőkép: a Magyar7 hetilap 2019/50. száma