Kénytelen vagyok megírni saját tapasztalatomat mint egy a sok hamarabb született ember között. Mert ha tetszik, ha nem, akárhogyan is vesszük, mindenki öregszik – a kétnapos csecsemő és a százéves aggastyán is... 

Írom ezt abból az okból, hogy a „cukrosbácsi“ orvosom megelőzési célokkal elküldött szemfenékvizsgálatra. Biztos ami biztos alapon, mert ilyenkor már sosem lehet tudni, mikor áll be valamilyen nem kívánt, de várható szemdegeneráció. Ez pedig senkinek sem kellemes, tehát elmentem a szemészorvoshoz.

Reggel már hét óra előtt ott ültem a rendelő előtt, már akkor vagy hatodik lehettem. Kivártam, míg végre kijött a nővérke a rendelőből, behívta csoportosan a szemműtét után lévőket, majd én a kezébe nyomtam cukrosbácsim hivatalos kérelmét. A hölgy egy szempillantás után rámutatott az ajtóra felragasztott papirosra és kioktatóan azt mondta, hogy !...talán nem tud olvasni? Láthatja, hogy egy ilyen vizsgálatra be kell jelentkezni!...“

Mivel egy 12 jegyű telefonszámot az ember már nehezen jegyez meg, hát bejátszottam mobilomba és dohogva hazamentem.

Majd hívtam a számot. Egy gépi hangú adatközlő elmondta, hogy ez az a „szemklinika“, ahol gondja-baja megoldást kaphat. Majd következett a számomra végeláthatatlannak tűnő sorolása a nyomickálandó számoknak a témák teljes felsorolásával. Végre megnyomhattam a 8-as billentyűt, amivel talán a szemfenékvizsgálathoz való információt megkapom. Utasítottak, hogy várjam meg a kezelő jelentkezését, benne vagyok a várakozók sorában.

Eltelt párszor tíz másodperc, addig valamilyen muzsikát hallgattam. Majd jelentkezett a kezelő, aki hangja szerint egy hölgy volt. Kikérte adataimat (ezzel tudattam, hogy korábban születtem), én meg töredelmesen elmondtam a problémámat, hogy egy max. 10 perces vizsgálatra van szükségem, preventív okokból, mert semmi szubjektív érzésem valamiféle látási rendellenességre nincs, hiszen két hónapja vizsgált meg egy szemész, mert húsz év után új szemüveg kellett.

Most jön a lényeg: a hölgy teljes lelki nyugalommal bejelentette, hogy ez a „Szemklinika“ ezt a vizsgálatot el tudja végezni, mégpedig a legközelebbi termínus 2024 július 24-e.

Ha tíz évvel fiatalabb lettem volna, vágok egy hátraszaltót, így csak a nyálamat nyeltem le, mert köpni-szólni sem tudtam. Mondtam, hogy kifizetem a vizsgálatot, mert ez saját érdekem. Azt mondta, hogy ez úgy 40 - 50 € körül van a vizsgálat időtartama szerint, a termínuson azonban nem tud változtatni, maximum pár nappal hamarabb kerülhetek sorra. Erre „szépen“ megköszöntem és lemondtam a további csevegésről!

Nos!

Ha az átkosban, pár évtizeddel ezelőtt, elmentem egy orvoshoz, az is adott egy papirost, aztán pár napon belül rendeződtek a dolgok. Az is igaz, hogy nem nézték meg, érdemes-e ezen az emberen még segíteni, hiszen már elég öreg, hátha a vizsgálatig még meghal. Egy gonddal kevesebb!

Beszéltem erről az esetről nyugdíjas orvos-ismerőseimmel, akik blazíran azt mondták, hogy nincs min csodálkoznom, ez már üzlet lett. Keressek egy ismerőst, úgy megoldódik a dolog. Mondták, nem vagy egyedül.

Ha az átkosban az akkori orvostudomány a mai ismeretekkel és műszerezettséggel bírt volna, annak színvonalát most csak visszasírhatnám. Ilyen ignoranciát az egészségügyi szolgáltatást váró (mert nem biztos, hogy beteg) emberrel szemben nem mertek megengedni maguknak. Évtizedeken keresztül becsületesen fizettem a betegbiztosítást - több mint három évtizedig az elektronikában vállakozó honpolgár - és nem is keveset. Tehát a kérdés: hova tűnt, tűnik a pénz?

Az orvosok egy kisebbik része elsősorban nem nagyon gyógyít, hanem inkább pénzt keres. Megcsapolja a betegbiztosítók kasszáját. A szolgáltatásra váró ember – akár beteg, akár nem - az utolsó helyre került. A hippokratészi esküt már említeni sem merem!

Ezt az „ólat“ ideje lenne kitakarítani!

Mert, ugye, kórházi dolgozók, orvosok, nővérkék meg biztosító-társaságok, akik érintettek: tetszettek volna egy kicsit kevesebbet lopni...

Azért nem árt megjegyezni, hogy még ma is (talán) többségben vannak a becsületes orvosok és nővérek, akiknek ugyancsak nem tetszik a mai „progresszív“ egészségügy áldatlan állapota.

Övéké a tisztelet!

Agárdy Gábor