Már vagy két évtizede kisérem figyelemmel a szenci ún. templomdombon lévő Szt. Miklós római katolikus templom körüli támfalak és pillérek állapotát, különösen a Pozsonyi út felőli szakaszt, ahol a szintkülönbség a legnagyobb...

Lehet annak már vagy nyolc éve is, amikor Karol Kvál polgármester két „repedésindikátort“ szereltetett egy nagyobb repedésre, hogy lássa, hogyan viselkedik a támfal: nyílik-e tovább vagy megállt a támfal tágulása. Évek során nézegettem a „bélyegeket“, de eddig semmi különöset nem tapasztaltam azon a vizsgált helyen. Másutt viszont igen, ott már centiméteres változások voltak, főleg a kerítés mellvédjében. Az utóbbi hónapokban az egyik bélyegen is repedés látható.

Erről a jelenségről már tanácsadói körben beszéltünk Jozef Dúc plébánossal is, aki megigérte, hogy a toronyjavítás után megróbáljuk kideríteni, hogy mi is történik a dombon lévő templom szerkezetével, falaival.

Úgy nagyjából három hónapja azonban egy kicsit ideges lettem, mert a kórus (karzat) masszív mellvédje középtájtól jobbra megrepedt, nagyjából a tetején lévő faborítástól indul egy most kb 2 mm széles függőleges repedés, lefelé keskenyedik és a karzat padlója fölött cca 20 centiméterrel tűnik el. Ugyanúgy a karzat feletti boltíven látható repedések, amelyeknek zöme évtizedeken keresztül mindig is ott volt, mintha most több lenne belőlük és szélesedtek volna.

Minden ember, aki egy kicsit jártas a statikában, most azt mondaná: nem kétséges, a templom hajójának két hosszanti főfala eltávolodott egymástól, vagy megültek az alattuk lévő alapok. Talán csúszik szét a domb?

Ennek a felismerésnek az alapján végigfotóztam úgy a belső mint a külső repedéseket is, hogy maradjon valami, ami összehasonlításul szolgálhat a jövőre nézve. Azt azonban el lehet mondani, hogy az okokat mielőbb meg kell találni és el kell távolítani, vagy legalábbis mérsékelni az épületre kifejtett hatásukat.

Mi is okozhatja ezt a jelenséget? Több szakemberrel, építész-statikussal és geológussal is beszéltem és ennek alapján alkottam meg (nem szakmai) véleményemet. Több kiváltó ok is lehet jelen, amelyek egyirányba tolják a nemkívánatos hatást - a templomdomb szétcsúszását:

  1. Maga a templomdomb a mai alakját valamikor a támfalak felépítési körüli időben nyerte el a 19. század végén és a 20. század elején. A templom alapjai azonban a mindig is ottlévő dombba voltak  beleágyazva, az újabbak nagyjából a 18. (?) század derekától, mikoris a hajót teljesen átépítették (nagyjából 2 méterrel szélesítették - a régi alapokat az 1981-es tempomtűz utáni felújításnál találtuk meg), majd kicsit később a templomhajó nyugati falához „hozzátapasztották“a tornyot is. A szentély az ezelőtti időkből származik, falain a támfalakon belülről kivehetők az 1763. június 28-ai, a Richter-skála szerinti 6,3-as nagy komáromi földrengésnek a nyomai, amit akkor acélrudakkal és ékekkel húztak össze és erősítettek meg, ami azóta is kitűnően tartja az építményt. (Ekkor dőlt össze a zsámbéki katedrális is). A dombon már gyerekkorom óta óriási fák voltak (a régi szenciek japán akácnak hívták őket) és arról „híresek“, hogy aránylag szárazságtűrőek és kiterjedt lombkoronájuk sok vizet párologtat el. A templomtető esővize pedig le volt csatornázva a templom körüli támfal nyílásaihoz, amelyek szabad elfolyást engedtek a dombra zúduló esővíznek. Ma nincs a víz elvezetve, zömét a domb földje issza el - így vízzel telítődik az altalaj, amely képlékenyebbé, „folyósabbá“ válik.

  2. A fáknak is megvan a maga élettartamuk, a dombon lévő nagy fákból csak pár maradt (lásd a második fotót a csökökkel). Ezért lettek kiültetve az új fák (ami még kevés), amelyek még fiatalok és kevés vizet párologtatnak. A gyökérzetük is kisebb, így nem olyan jól fogják a talajt.

  3. A Pozsonyi út forgalma az évtizedek alatt a többszörösére nőtt, a súlyterhelésről nem is beszélve. Az emiatt állandóan jelen lévő mikrorezgések „rázzák“ a dombot. A benne lévő többletvíz pedig „besegít“, hiszen fizikálisan „ez a dolga“, természetesen az épület kárára.

  4. Évek hosszú során a támfalon kívül a tavaszi nagytakarításoknál, de főleg az Alapiskola felőli oldalon, összegereblyézték az avart és gallyakat - természetesen felülről lefelé és így mintegy 10-20 cm talaj tűn tel a támfalak mellől. Ezt a természetes talajerózió is segítette. Ez kivehető szemrevételezéssel is a támfal aljánál. Tehát a támfalak valamivel kisebb oldalirányú támaszt kapnak, ami hozzájárulhat a jelenséghez

 Nos, ezek a legfőbb gondok, persze lehet más és több is . Most gyorsan kéne dönteni elsősorban a templomtető esővizének a dombon kívüli elvezetéséről és további fák ültetéséről. Párhuzamosan fel kell kérni egy szakértőt (vagy csoportot), aki(k) tudományos alapossággal vizsgálná(k) meg a jelenséget.

Ha így hagyjuk a dombot, könnyen előfordulhat, hogy egy kisebb földrengés hatására, vagy csak akár a természet folyamatos földeróziója és a domb alatt menő sűrű forgalom miatt a templomban belátható időn belül olyan épületkár keletkezhet, ami csak nehezen és drágán lesz  javítható. A templom és környéke pár éve az Állami Műemlékvédelmi Hatóság felügyelete alatt áll, tehát velük is sürgősen egyeztetni kéne a teendőkről, hiszen a mi adóeuróinkból tartjuk el őket. Kár volna veszélynek kitenni egy kb 650 éves szakrális építményt, Szenc messziről látható domináns történelmi épületét!

                                                                                                Agárdy Gábor

Templomunk belső és külső repedései néhány fotóban: