A hamarabb születettek (70+) még talán emlékeznek az átkosban működtetett szocialista egészségügyi rendszerre. Csak állami rendszer működött, úgy-ahogy, de egyben mindenképpen felülmúlta a mostani, teljesen szabadjára engedett ellátási rendszert...
Két eset említése rávilágíthat a romlás okaira. Egyik a saját tapasztalatom, másik pedig egy közeli ismerősöm esete.
Pár éve egy megelőző egészségügyi vizsgálaton egy kettes típusú cukorbetegség kezdeti jeleit fedezték fel nálam (a 70+ felettiknek legalább 50 %-a mondhatja el magáról). Semmi vészes, de rendszeresen ajánlott ellenőrizni minden mással együtt.
Az egyik (2023) novemberi látogatásom a „cukrosbácsinál“ azza végződött, hogy “biztos, ami biztos“ alapon elküldött szemfenék-vizsgálatra. Megkaptam a csereigazolványt (vényt?) a szemorvoshoz és másnap nagy fittyel elmentem városom magánszemészetére (mert már állami régen nincs). Vártam egy ideig, majd feladtam és bekopogtam. Kijött a nővérke, mondom meg mutatom a magamét. Erre felemelt mutatóujjal rámutatott az apróbetűs feliratra a rendelő bejáratán és kioktató hangon elmondta, hogy talán tudok olvasni, mert oda az van írva, hogy az ilyen vizsgálatokra a magánklinika telefonos központjában kell bejelentkezi, mindent ők intéznek, időpontot is kapok.
Hozzászokva az átkosi rendszerhez - amely olyan volt amilyen - abban reménykedtem, hogy 7-14 napon belül kapok egy időpontot városom magánszemészetére, amely kihelyezett részlege az országos magánklinikának. Felhívtam a központot, elkérték adataimat és a hölgy bejelentette, hogy a vizsgálat 2024 július 3-án (tehát 7 hónap múlva) lehetséges. A telefonom a kellemetlen meglepetéstől majdnem kiesett a kezemből. Rákérdeztem, miért ilyen sokat kell várnom? A válasz igazán tükrözte a mai egészségügy állapotát: ilyen vizsgálatra, amelyet az egészségbiztosítóm térít, hamarabb nem kerülhet sor – minden időpont foglalt. Erre nyeltem nagyot és egy levegővétel után megkérdeztem, fel lehetne-e gyorsítani a vizsgálatot, ha azt a cca 50 €-t megfizetem és „biztosítón kívüli“ megoldással próbálkozunk? A válasz volt a megdöbbentő: akkor sem lehet hamarabb mint 2024 június 6-a! Hat-hét hónap alatt azért meg is lehet vakulni...
Egy másik esetet ismerősöm mesélte el. Erős, több napos mellkasi fájdalom után elment a körzeti orvosához. A doktornő annak rendje és módja szerint kivizsgálta. Mivel kardiológusi szakvizsgája is van, a szívkivizsgálást is szakszerűen oldotta meg. Másnap délelőtt újra berendelte (addigra megvolt minden vizsgálati eredmény) és bejelentette, hogy baj van, gyengébb szívinfarktus esete forog fenn valamilyen szívizom-ér szűkülettel, amely nagyon veszélyes lehet. Tehát most haza sem mehet, azonnal hívja a gyorsmentőket.
Ismerősöm erről lebeszélte és hazament, majd párja fuvarozta be azonnal a pozsonyi kórház elsősegély osztályára valamikor dél körül. Mutatta a vizsgálat eredményeit és a doktornő megjegyzését: „súrne“ (sürgős).
Déltől este hétig rá sem hederítettek, pedig háromszor szólt a személyzetnek. Aztán behívták, huszonkét óráig vizsgálgatták és természetesen ottfogták a belgyógyászaton. Egy hét további vizsgálódás után kiderült, hogy kardiológiai beavatkozásra van szüksége az egyik jónevű szívklinikán. Magát az egyhetes ottlétet standardnak minősítette, mert azért egy svájci üdülőhely fizetett klinikájának szolgáltatásait nem várta. A klinikán megtörtént a sikeres katéteres beavatkozás, aminek másnapján egy elbocsátó jelentéssel és három napra elegendő gyógyszerrel hazaengedték. A jelentésben az is ott volt, hogy három napon belül jelentkezzen a kardiológusnál, aki további vizsgálatokat is elvégez, gyógymódot ajánl és gyógyszert is felír.
Hazajött, egy napot pihent és elment városa szívosztályára, ahol – miután bemutatta az elbocsátó jelentést – a nővérke annyit mondott, hogy az orvos nem fogadhatja, nincs szabad időpontja. „Legalább gyógyszert írjon fel, mert csak három napra kaptam“ – mondta ismerősöm. Azt sem lehet, mert csak úgy felírni egy gyógyszert nem lehet (mellesleg a szívklinikai elbocsátásban ott voltak a felirandó gyógyszerek).
Felajánlotta, hogy fizetős kivizsgálást venne igénybe, akár holnap is. A válasz: 3 hónapra foglaltak vagyunk, meg már több páciens-kliens nem kell! A nővér bement és becsapta az ajtót...!
Végül is ismerősöm néhány órás telefonos meg internetes keresgélés után egy pozsonyi fizetős klinikán 14 napos berendelést kapott...
Ha egy szívorvosnál valamikor 1970 körül ilyesmi történt volna, akkor megy a panasz az igazgatóhoz, amit a főnök rendszerint helyben megoldott. Ha az orvos még mindig keményfejű maradt volna, akkor előfordult, hogy megvonták működési engedélyét.
Egy biztos: ha az átkos egészségügye olyan tudással és műszerezettséggel meg pénzzel rendelkezett volna, mint a mai egészségügy, akkor Európa egyik legjobb egészségügyünk lett volna. Volt szervezettség meg sürgősségi szolgálat, kiment az orvos a beteghez. Ha valami baja volt, a körzetije adott egy beutalót a szakorvoshoz és a rendszer automatikusan végigvitte a vizsgálatokon, ha erre szükség volt, akár 1-2 héten belül is. A szervezettség erélyes és jobb volt. Erre személyesen is emlékezem.
A baj a rendszer „szürkülésében“ is van. Nem az egészség a fontos, hanem hogyan tud az egészségügy minél több pénz kiszivattyúzni a biztosítóktól és az államtól anélkül, hogy megerőltetné magát. Mert miért kell ellátnom naponta a rendelő előtt várakozó betegeket, akár huszat is egész nap, ha ebből a biztosítók csak nyolcat térítenek. A „biztosítós“ rendelés csak nyűg...
Meg aztán ki jön majd fizetős magánrendelésre délután négyre, ha mindenkit kettőig „ingyen és bérmentve“ ellátok?
A baj azzal kezdődik, hogy az az orvos, aki állami pénzen szerez diplomát meg szakorvosi besorolást, meg ha egy kicsit ügyes és jó szakember, felszedi a sátorfáját és megy Ausztriába, Németországba, stb.
A kevésbé ügyes és kisebb tudású otthon marad az így fellépő orvoshiánnyal együtt. A megoldás pl. ott is lehetne (az EU-s bürokraták garantált sikoltozása mellett), hogy aki 100%-os nem fizetős ingyenes – állami) orvosi egyetemet meg atesztációt végzett, annak legalább 10 (15 - 20?) évig otthon kellene praktizálni. Ha pedig elmegy, fizesse vissza az összes oktatási költséget!
Meg aztán az egészségnek (ill. annak hiányának) kellene az első helyre kerülni!
Még van talán idő és mód ezen változtatni. Talán...
El ne felejtsem megjegyezni: Tisztelet a kivételnek!!!
Agárdy Gábor