A globális nagytőke kitermelte saját elitjét, amely támadja az államok nemzeti jellegét azért is, mert ez akadályt jelent az emberek manipulációjában és a tőke terjeszkedésében. Saját jól felfogott érdekében kihasznál minden lehetséges konfliktusforrást, amivel valamilyen mértékben káoszt tud teremteni...
Ez tisztán nyomon követhető az „arab tavasz“ időszakától, a jugoszláviai események során, a migráció beindításakor, a Covid-19 megjelenésekor és ugyanúgy a zajló orosz-amerikai proxy-háború során.
Az utóbbinak több oka is van: elsősorban tönkretenni Európát, meggyengíteni Oroszországot, nyersanyagával és termőföldjeivel együtt zsebre tenni Ukrajnát, valamint megszabadulni rengeteg elavult fegyvertől, ami helyett újat lehet gyártani. Nem utolsósorban még megemlítendő az ugyancsak fajsúlyos Trump-Biden konfliktus, amely nem más, mint a globális és lokális Amerika ütközete.
Az elhúzódó orosz-ukrán (?) háború nem sok jóval kecsegtet. Európa kezd rájönni, hogy átverték. A lakájok és tengerentúli csicskások is észrevették, hogy amerika-ellenes hangulat van kialakulóban. Tehát valamit tenni kell, hogy a globális tőke még „globálisabb“ legyen. Meg aztán nem lehet a végtelenségig háborúzni sem, egyszer be kell fejezni.
Az utóbbi hetekben-hónapokban a szerb-koszovói viszony borzolja a kedélyeket. Ha mélyebbre nézünk, ennek nem „csak“ politikai okai vannak. A magát nemlétezőnek tartó globális elit rájött, hogy ami megy Ukrajnában, az miért ne mehetne valamivel közelebb, méghozzá sokkal nagyobb fajlagos haszonnal.
Miről is van szó?
Az eleve elhibázott elektromos autópiac nélkülözhetetlen alkatrésze az akkumulátor, ami nélkül ma még nem tudunk tömegméretekben e-autót gyártani. Az akkumulátorokhoz pedig sok minden kell, t.k. lítium, az elektronikus csipekhez pedig arany is. Az ausztrál Rio Tinto cég pedig Szerbiában a jadari területen talált tekintélyes mennyiségű lítiumot, aranyat és bórt tartalmazó ásványkincset - kb. 2,3 millió tonnát. A multicég nagyjából 3 milliárd dollárt szeretne befektetni a bányászatba. Ennek hallatára először a helyi lakosság, majd maga a kormány is tiltakozott az előrelátható környezeti károk miatt is és visszavonta a kutatási és kitermelési engedélyeket. Ez pedig a magát is tagadó globális hatalomnak egyáltalán nem tetszik. Már megszokta, hogy a szemetet, koszt, környezeti károkat más országban kell hagyni, csak a hasznot kell kimenteni.
A második vonalban működnek a Koszovóba átdobott csicskások, akik szítják a szerbek és albánok közt a feszültséget. Ha kitörne a konfliktus, azt már eszkalálni gyerekjáték és „megmentőnként“ be lehet avatkozni, aminek célja Szerbia és „környéke“ megregulázása lenne. A kedves megregulázó társaságnak helyismerete és gyakorlata is van az ilyen ügyek intézésénél. Aztán „alakulna ki“ a lítium, bór és más értékes nyersanyagok (pl. higany) többmilliárdos „piaca“. Az ország rendbehozatala (ill. a bányászat miatt tönkrement területek revitalizációja) csak járulékos haszon lehetne.
A szerb-albán bajuszhuzogatás közben pedig Kína már jópárszor megsértette Tajvan légterét, méghozzá a legmodernebb bombázóival. Köztudott, hogy Kína jogot formál Tajvanra és saját területének tekinti. Az orosz-ukrán konfliktus pedig keményen betett a tajvani csipgyártásnak, mert a ritka nyersanyagok egy részét Tajvan Oroszországból szerezte be. A csipgyártás felfuttatása pedig elsősorban az elektronikai (autó)ipar érdeke (Kínában is!), legalább annyira fontos, mint az akkumulátor-gyártás.
Most kell észnél lenni és gyorsan befejezni az orosz-ukrán konfliktust, mert ennek vonalán még nagyobb „disznóságok“ is megtörténhetnek, hiszen a globális tőkenövekedés határai elméletileg a végtelenben vannak. Még nem tapasztaltam, hogy valamelyik globális hálózat felülről, önként korlátozta volna vagyonát vagy hasznát.
Ezzel csak az lesz a baj, hogy a világ népessége egyszercsak megelégeli ezt és totális káosz fog egy nagy RESET-et csinálni a földgolyón, ami után 100-200 évre viszonylagos csend lesz.
Kell ez nekünk?
Agárdy Gábor