A „bársonyos“ óta eltelt majdnem 30 év. Ideje lenne már „lemondani“ a bolsevikokról és a kommunistákról is. Így látom ezt a közelgő elnökválasztással kapcsolatban is...
Az elnökválasztás kampánya...hm...egy kicsit dinamikusra sikeredett. Unalomra nem panaszkodhatunk. Bugár Béla már a legelején megmondta, hogy ő nem magyar, hanem polgári jelölt. Aztán ringbe lépett Robert Mistrík, később Menyhárt József is, majd követte Maroš Šefčovič. Aztán jöttek a visszalépések Menyhárt és Mistrík részéről, gondolom még a választásokig lehetnek ilyenek. A közvéleménykutatók pedig hajukat tépve igyekeznek a honpolgárt és egymást is meggyőzni, hogy csak az ő adatuk a jó és megbízható.
A választási morartórium előtt (március 1.) közzétett adatok szerint vezet Zuzana Čaputová 44,8%-al, őt követi Maroš Šefčovič 22,1 %-al, majd Štefan Harabin az alig változó 12%-ával. Utánuk Marián Kotleba kullog a még valamit is számító 8,2%-ával. A többiek a „futottak még“ kategóriát bővítik.
A jelöltekről már mindent megírtak, szinte lerágott csontnak tűnik az egész. Talán már nincs is mit róluk közzétenni. Kíváncsi vagyok a még „fel nem robbant“ médiabombákra, amelyek március 16-áig még megjelenhetnek. A csontrágás pedig kell, mert a „bársonyos“ óta eltelt majdnem 30 év és ideje lenne már „lemondani“ a bolsevikokról és a kommunistákról is. Így látom ezt a közelgő elnökválasztással kapcsolatban is.
Šefčovič egy ideig vezetett a versenyben. Mint volt MGIMO-s moszkvai kiképzésű diplomata és volt kommunista, aki karrierdiplomataként dolgozott, nem tudott mit felhozni saját érdekében, hacsak azt a negatív tényt nem, hogy a Smer jelöltje. A Kuciak-gyilkosság egyéves évfordulója azonban lerontotta a kormánypártok jelöltjeinek esélyeit (Bugár Bélát is már csak 3,2 %-ra mérték). A fentiek miatt nem fogok Šefčovičra szavazni. Szakmailag ugyan megfelelhetne, de a lelkét már egyszer eladta egy számomra elfogadhatatlan ideológiának. Kutyából nem lesz szalonna...
Čaputová előretörése nem véletlen. A liberális médiák és a jobboldali sajtó egy része is teljes mellszélességel beált az esélyes női jelölt mellé. Nem csak azért mert talán szimpatikus arcocska. Aki szeret a neten böngészni, megtalálja számos kapcsolatát a Nyílt Társadalom Alapítvánnyal, pl. a Progresszív Szlovákia (PS) politikai tömörülésen keresztül is. Az átlátható számlája szépen gyarapszik, hála bőkezű magántámogatóinak is. A megjelent sajtóközlemények és kommentárok szerint pedig gyanúsan feltételezhető, hogy személye támogatásának esetében összefogtak a bal- és neoliberális frankfurti marxisták és a jobboldali pénzügyi globalisták. Azért sem fogok rá szavazni, mert a bazini hulladéktároló esetében nem tudott Szenc városával szemben szolidárisan viselkedni – évekig tevékenysége folytán Szencre szállították Bazin városának hulladékát! Ha ezt nem tudta szolidaritásból megakadályozni, hogyan lesz szolidáris egy egész országgal? Azért sem szavazok rá, mert csaknem szélsőliberális nézetei (LGBTI, kétszer elvált, házasságon kívüli párkapcsolatban él, migránssimogató, stb...) és nemzeti kisebbségünk felé nem megtett lépései erre elég indokot adnak. Valamelyik portálon olvastam, hogy a szlovákiai magyarság képviseletének dolgát egy riporteri kérdésre ennyire értékelte: „majd oda fogok figyelni“. Nagyanyám szokta ilyenkor mondani: „ a majdra a zsidó sem ad“.
Štefan Harabinra kár webhelyet és nyomdafestéket pazarolni, elég ismerni eddigi (volt kommunista és más) tevékenységét.
Akkor mi lesz?
Világéletemben a kereszténydemokrácia híve voltam, hiszen a mai modern Európát és demokráciáját (és nem csak ezt) a keresztény gondolkodásmód és életfilozófia hozta létre és tartja (még) fönt ma is. Ha lenne Szlovákiában keresztényszocialista jellegű párt, mint pl. a bajor CSU, akkor talán tagja is lennék. Írom ezt azért, mert a kampányban nem esett szó az esélyesek között arról a kb. 50 - 60%-os lakosságrészről, akik az országban keresztęnyeknek mondták magukat a népszámláláson. Az ő nézeteik képviseletét, mint pl. a családvédelem, támogatott gyermekvállalás, az illegális bevándorlás hathatós mérséklése, az erkölcs és etika előtérbe helyezése a tisztességtelen haszonnal szemben, méltó munkáért méltó bérezés, stb. nem nagyon lehetett hallani a kampány során.
Vagyunk ebben az országban talán százezren is, akik kisebbségi magyarként kereszténydemokratáknak tartják magukat és ezt a nézetüket szeretnék megmutatni a választások alkalmával is. De nincs kire szavazni a befutók között. Ezért az egyik választási stratégia lehetne az is, hogy esélytelenül is támogatni kellene František Mikloško-t, aki egy talpig becsületes keresztény ember és jártas politikus. Egyedüli szlovákként a budapesti Parlamentben megkapta az Esterházy János-díjat. Akihez nem kötődnek semmilyen botrányok és mindig szimpátiát tanúsított a szlovákiai magyarság felé. Így legalább az első fordulóban megmutathatnánk, hogy hányan vagyunk és hogy az esélyesek leignoráltak bennünket. A publikált közvélemyénykutatások szerint Čaputová kétszer nagyobb preferenciáit Šefčovičcsal szemben a magyar kereszténydemokraták Mikloško-ra leadott szavazatai nem fogják érdemlegesen befolyásolni.
A második körben (ha lesz!) majd megint a kisebbik rosszat választhatjuk – mint eddig mindig...
Agárdy Gábor (foto: Internet, TASR)