Nem akarom, hogy teherautóval gyilkoljanak az ünnepváró vásárban bárhol a világon!…
Nem akarom, hogy öngyilkos merénylők ártatlanokat mészároljanak le!
Nem akarom, hogy egy Nobel-békedíjas hét országot bombázzon le!
Nem akarom, hogy a merkelmutti megkérdezésem nélkül zúdítsa nyakamba a telepesek és földfoglalók tömegét Európában!
Nem akarom, hogy emberek százezreit bombázzák ki évezredes városaikból!
Nem akarom, hogy CT-berendezéseket két-háromszoros, túldrágított áron szerezzenek be az egészségügynek!
Nem akarom, hogy bármelyik gyerek éhesen menjen az iskolába!
Nem akarom, hogy állami vezetők áfacsalásokkal rövidítsék meg az azt befizetőket!
Nem akarom, hogy választott vezetőink szemembe hazudjanak a kézenfekvő igazságokban!
Nem akarom, hogy Szlovákiában naponta 20 magzatgyilkosság történjen!
Nem akarom, hogy már október közepén a „Jingle Bell“ szóljon a multiban felállított fenyőfánál!
Nem akarom, hogy...hogy...
Karácsonyt akarok!!!
…Talán, így Karácsony táján, meg kéne állni egy pillanatra! A sok „nem akarom“ mellett el kéne gondolkodni azon, mi is a Karácsony. Hogyan alakult a Karácsony „története“ az évezredek folyamán, mikor is kezdődött minden.
Ha gyenge három évezredet visszamegyünk az időben, úgy Kr.e. a 8. évszázadban élt egy ember, aki az akkori uralkodójának, Ácház királynak adott egy jövendölést: ,,...Íme, anya lesz a szűz és fia születik, és Emmánuelnek fogják hívni...''(Iz 7,14-- 16). Ebben az összefüggésben az Emmánuel szó mai jelentése: a szűz anya, akinek fiában Velünk az Isten. Mindezt a bibliai Izajás (Ézsaiás) írta úgy Kr.e. 740-700 körül. Majd kortársa Micaiah, akit felháborítottak Szamaria és Jeruzsálem lakósainak bűnei, igazságtalanságai, a nép és az előkelők romlottsága, ezt írta „...És te, efratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda fejedelmei között, mégis belőled származik nekem az, aki uralkodni fog Izrael fölött. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre megy vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül az, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék...'' (Mik 5,1-5).. Ez volt Mikeás próféta, aki lévén szókimondó, elitélte az elöljárók, hamis bírák és próféták, valamint a korrupt papok cselekedeteit.
Nos, a próféciák, amelyekből több is van a Könyvek Könyvében, elég pontosan körülhatárolták még az időpontot is, mikor kellene megszületnie a zsidók megváltójának, akit az izraeliták már évezredek óta vártak.
A jövendölések igaznak bizonyultak és Heródes király uralkodása alatt Dávid király sarjaként a júdeai Betlehemben megszületett Jézus. Ezt az eseményt az egész világon évről évre megünneplik, amit mi Karácsonynak hívunk. Ennek kéne lennie a béke és a szeretet legnagyobb ünnepének. De nem az!
Miért? A sok „nem akarom…!“ miatt!
Tegyünk róla, hogy végre legyen azzá ez az ünnep és az utána elkövetkező idő, aminek a próféciák szánták: „...Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét. Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja. Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert zászlóként magaslik ki a népek közül, és székhelye dicsőséges lesz...“ (Iz. 11, 5-10)
Gloria in Excelsis Deo! Békés, boldog és kegyelemteljes Karácsonyt!
Agárdy Gábor