Erre a tragikus eseményre csak azok emlékezhetnek, akik egy fél évszázaddal és többel hamarabb születtek. Negyven éve, 1981. január 30-án volt Szencen a templomtűz a Szt. Miklós-templomban...
Az akkori reggelen a sekrestyés Laki néni ment kinyitni a templomot. Mikor kinyitotta a sekrestyét, kicsapott a forró füst. Azonnal visszacsukta (szerencsére, így nem kapott levegőt a tűztér) és hívták a tűzoltókat.
Mikor eloltották a tüzet, siralmas látvány fogadott. A teljes sekrestye és a fölötte lévő helység teljesen kégett. Elégett a barokk szószék is és néhány pad alatta. A falakon és a berendezési tárgyakon (oltár, orgona...stb.) pedig egy összefüggő kormos-faggyús réteg volt. Csak a szerencsén múlott, hogy a villamos elosztóból kiinduló templomtűz nem pusztította el az egész templomot a tetőszerkezettel és toronnyal együtt.
A helyreállítást Húsvét után egy héttel kezdtük úgy, hogy az istentiszteleteket áthelyeztük a tóparti kápolnába. Utána kezdődött az igazi munka, amelyben megmutatkozott a hívők összefogása és segítőkészsége, pl. két nap alatt sikerült felállványozni a templomot, később egy (!!!) nap alatt tudtuk megcsinálni a teljes villanyhálózat cseréjét, falvéséssel, védőcső-gipszeléssel és az ideiglenes áramellátás biztosításával együtt – 50-60 ember dolgozott egyszerre. A festést az Olšavský-cég csinálta.
Akkor nem volt idő a fotózásra, eszembe sem jutott. Az 1901-ben felállított Rieger-orgonát teljesen szétszedtük és elszállítottuk a Grygar-műhelybe Prostějovba. Egyetlen fotóm van arról az akcióról, amikor az orgona többmázsás két szélzsákját eresztettük-csúsztattuk le a kórusról (nem tudom biztosan, hogy ki fotózta – talán Mátyus Sanyi?). Itt történt a felújítás egyetlen balesete: Gujber Dodi eltörte a lábát – rácsúszott a szélláda. Ezért nincs a fényképen – elvitte a mentőautó. A képen látható urak közül csak én vagyok életben.
Szívesen vennénk, ha valakinek volnának fotói az eseményekről és kölcsönadná archiválási célokra..
A teljes felújítás után Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én volt az ünnepélyes átadás. Az orgonát azonban csak másfél év után sikerült visszahelyezni a helyére. Addig egy elektromos orgonán végeztem a kántori feladatokat.
U.I.: A cikk megjelenése után sokan kértek, hogy tegyem fel a neveket is. Akire ráismerek, fölteszem balról-jobbra sorrendben. Aki felismeri a 8. személyt (Bordács és Pomsár között hátul), kérem, küldje a kiegészítést a gagardy@gmail.com e-mail-címre.
1. Bordács Sándor 2. Kollárik Sándor 3. Harsányi Gyula, akkori plébános, prelátus-kanonok 4. Horváth Ferenc 5. Agárdy Gábor 6. Pericska ferenc 7. Bordács Géza 8. ? 9. Pomsár Jenő 10. id. Oravec Mihály 11. Horváth Antal 12. Galgóczy László
Agárdy Gábor