A nagyhatalmi logikában ne keressük a humánumot és a szolidaritást, mert egyszerűen nincs ilyen (sem) benne. Minden csak az érdekekről szól. A kérdés csak az, kinek, kiknek az érdekeiről...

Vagy hetven évvel ezelőtt mondta W. Churchil: Nagy-Britanniának nincsenek barátai, csak érdekei...

Semmi, de semmi sem változott, sőt romlott a helyzet. A romlást elsősorban a kapitalizmus egyik fontos eszköze – a tőke – okozta, ugyanis túlságosan koncentrálódott. A nagy tulajdonosok elfelejtették, hogy ha nyírni akarják a bárányt, azt etetni is kell (néha).

A tulajdonosok nem tanultak abból, hogy az I. és II. világháború előkészítése ugyanazon forgatókönyv alapján történt. Valójában a II. világháború az I. világháború folytatása volt – némi rövid fegyverszünettel.

Mi lett az eredmény?

A londoni City átment a New York-i Wall Street-be. Most is valami hasonló készülhet. Hogy merre megy majd a tőkeközpont, egyelőre nem tudni, de majd csak elvonul, ha majd eddigi telephelyén süllyedni kezd a hajó.

A süllyedés – ha nem is nagyon látványosan – de elkezdődött. A táskahordozó soros-swab-ok ezt nagyon jól tudják és ezért megtesznek mindent a folyamat lassításáért. Ha már süllyednek, akkor legyen elég idő menekülni úgy, hogy megint kezükben tarthassák a gigantikusra nőtt magántulajdont. Az OXFAM már jelezte, nem jó irányba mennek a dolgok, mert a világ vagyonának 95%-át kb. 50 tőkéscsalád birtokolja. Ez még a történelemben nem fordult elő.

A tőkekoncentráció megváltozása – lényegi átrendeződése és hatalmi központjának áthelyezése - mindig egy világrengető eseménnyel volt összefüggésben. Így volt ez a középkorban is (persze európai mértékben), így volt ez Napóleon korában és a két világháború alatt is. A dolgok természetéből kifolyólag most is így lesz – előbb vagy utóbb.

Nem egészen egy évtizede négy fontos téma fedi le az életünket: a migráció, a klíma(hisztéria), valamint a vírusjárvány és legújabban az orosz-ukrán háború(?). Ezek közül egy sem lenne képes önmagában a világ normális működése mellett katasztrófát okozni. De a szinergikus effektus (egyesített kölcsönhatás) többre képes – néha nagyon sokra – ha hatékonyan erősítik egymást.

Most ebben a fázisban vagyunk, a kölcsönhatások növekedésének vagyunk a tanúi. A legújabb fejlemény – a szomszédban dúló háború – is ilyen szinergikus hatások kölcsönhatása miatt robbant ki. Az ukrán nacionalisták kegyetlenkedései Kelet-Ukrajnában, a NATO- és EU-tagság erőltetése Ukrajna részéről, valamint az agyonhallgatott tény, hogy Ukrajna atomhatalommá akar(t) válni.

Az utóbbi tényt a globalizmust „felügyelők“ sem hagyhatták figyelmen kívül és feltételezhető, hogy valamilyen háttéralku is megszületett. Egy biztos: a piszkos munkát Putyinra bízták azzal, hogy megértették vele: mindennek ára van.

Ez együtt jár Ukrajna partvonalon kívülre helyezésével – úgy húsz évre, Oroszország elszigetelése és szembefordítása a gazdaságilag jócskán meggyengített Európával. A Wall Street országa tudja, hogy csak így van esélye a megmenekülésre. Itt pedig csak az érdekek számítanak - nincs humánum, sem szolidaritás. Eurázsia nem jöhet létre – még a III. világháború árán sem!

A napokban Ján Fígeľ (volt EU-biztos és KDH-s képviselő) nyilatkozta, hogy mindezekkel összevetve a Soros-szervezetek kritikus időben ássák alá az európai egységet...

Ezek után már csak azt kellene kideríteni, hogy a mai Európánkban (természetesen Ukrajnával együtt) a közelmúltban hány állami vezető és NGO-aktivista kapott „eligazítást“ az USA-ban.

Két mai sokkoló hír, az egyik: a NASA ember által állandóan lakható bázist akar létrehozni a Holdon, hogy onnan tudják majd felügyelni a 2030-as év távlatában tervezett Mars-missziót. Mindez 4 milliárd dollárba fog kerülni. A sokk pedig abban van, hogy Victoria Nuland szavai szerint Ukrajnába az USA 5 milliárd dollárt fektetett be agytágításra. Mecsoda különbség...

A másik hír, hogy Joe Biden, az USA elnöke összekeverte saját feleségét az USA alelnökével.

Még hogy nincs kontraszelekció!!!

                                                                                                                 Agárdy Gábor