Lévén, hogy háromnegyed évszázaddal ezelőtt születtem, már felnőttként ért a rendszerváltás (gengszterváltás ?) és részt vehettem a szlovákiai (magyar) pártstruktúra kialakításában...
Az 1990-es parlamenti választásokon az MKDM-Együttélés koalíciója nagy sikerrel jutott be a nemzeti parlamentbe – 14 képviselője lett. Mečiarnak „köszönhetően“ a két párt egyesült, MKP néven és még sokáig meghatározta a parlamenten keresztül a szlovák politikai életet az FMK - MPP-vel együtt.
Ez nem nagyon tetszhetett a liberálglobalista világnak és helyi helytartóikon keresztül (szép számmal voltak köztük magyarok) szétverték a magyar egységet. Majd jött egy vajúdási korszak a Szövetségben, ami folytatódott-folytatódik a Magyar Szövetségben a mai napig.
Gondom azzal van, hogy – ismerve a szlovákok egy részének negatív véleményét a szlovákiai magyarokról – 35 évvel a rendszerváltás után nem a szlovák sovinizmus és nacionalizmus az elsőszámú ellenfelünk, néha már ellenségünk. Hanem saját magunk ellenségei lettünk – magyar magyarnak lett a farkasa!
Egymást zabáljuk, fúrjuk meg, legyen az pártpolitika, kultúra (Csemadok), iskolaügy, stb...
Ez pedig látható a napi médiákban is. Ehhez természetesen hozzájárul a neobolsevik-liberális politikai vonal erősödése, amit nyugodtan nevezhetnénk neomarxizmusnak is, némi szemlehunyással. Ott vannak a magyar bérencek is.
Már rágcsálják a Csemadok új országos elnöknőjét, Kiss Beátát, a Magyar Szövetség egy éve megválasztott elnökét, Gubík Lászlót. Némely szerencsétlen, pl. a „körhöz hasonlító portál“ (nem véletlen az idézőjel, nehogy valaki félreértse) meg egyenesen gyalázkodik vele szemben, nem kihagyva az egyetlen magyar párt lejáratását és szalámizását!!! A zsigeri gyűlöletnek pedig bosszúvágy a velejárója. Ez így van másoknál is. A sort folytathatnánk sokáig...
Ugyanez vonatkozik magyar vonalon pl. a Dunaszerdahelyi-járás és a Komáromi-járás polgáraira – ott is zabálják egymást már jó régen. Ezért végeznek a parlamenti választások járási eredményeinek listáján általában az utolsó helyeken és ez igaz az EU-s választásokra is (lásd pl. 2019-ben, 2024-ben). A két legmagyarabb járás maximalizált szavazatai nélkül semmik sem leszünk, nem lesz parlamenti magyar képviselet!
A szlovák politikai térfél, főleg a liberális, pedig csöndben örül ennek és megszólítgatnak bennünket, hogy szavazzunk majd rájuk, ők megoldják a gondjainkat. Ezt már tapasztaltuk néhány ciklus alatt – nem kérünk belőle!
Ahelyett, hogy összefognánk és bejuttatnánk a nemzeti parlamentbe 6-8 képviselőt (mert erre még bőven futná a 450 ezres létszámunkból), ill. az EU parlamentjébe 2-3 képviselőt, egymásra licitálunk, nyírjuk egymást, egymásra szervezünk, kimondottan gyatrán viselkedünk, a politikai színtéren biztosan.
Először kell a tiszta és érthető program (nem csak pártvonalon), az összefogás és a parlamenti képviselet! Aztán jöhet az ellenőrzés és a számonkérés, hogy a képviselők hajtsák végre a választók akaratát. Fordítva – tehát egymást gyalázva jó előre – ez nem fog menni. Garantálom!
A kérdés csak az, hogy kudarc esetén kit-kiket küldünk el a fészkes fenébe. Elsősorban talán a szavazástól távolmaradókat – igaz - erre állampolgári joguk van. Ez nem egyenlő az erkölcsi kötelességtudattal. Meg azokat kell elküldeni, akik erre rávették őket! Mert megszűnnünk nem lehet, nem szabad!
Ne legyen a magyar magyarnak farkasa! Ráfizetünk!!!
Agárdy Gábor