Az utóbbi pár évben egy fontos, de nem meglepő folyamat van kibontakozóban Európa északkeleti szegletében: Lengyelország aggódva figyeli keleti szomszédainak geopolitikai aktivitását és nyugati szomszédja gazdasági agresszivitását (pl. Nord Stream 2)…
Annak a Németországnak szárnyaló gazdaságát, amelyet a mai napig az USA katonasága ellenőriz - a II.világháború utáni megszállás hivatalosan sohasem szűnt meg, szépen átfolyt a NATO-ba.
Lengyelország nem ok nélkül gyanakszik, ugyanis úgy a szovjet, mint a német hosszantartó megszállás még elevenen él a köztudatban. Ezért inkább az USA felé orientálódik, amerikai (NATO) katonaságot és haditechnikát állomásoztat a keleti határain. A balti államoknak hasonlóan rossz az orosz-német tapasztalata. Az orosz expanzió megfékezésére már az 1920-as években a lengyel Józef Pilsudski marsall kezdeményezte az Intermarium projektet, amely egy szanitáris sáv lett volna a Balti- és a Fekete-tenger között. A mai Lengyelország leporolta ezt az elképzelést és hozzátette még az Adriai tenger térségében és a Balkánon található államokat. Mivel Lengyelország a Kelet-európai országok diplomáciai karmestere és tudatában van annak, hogy a NATO egy párhónapos-féléves reakcióidővel működő félig béna kolosszus - hiszen az USA nagyon messze van. A távolság ellenére Lengyelország azonban jobban bízik az Amerikai Egyesült Államokban, mint a szövetséges európai NATO-csapatokban és felvetette az Intermarium 2-t, amit a „Három Tenger Kezdeményezés“ címen javasolt megalapítani azért, hogy Közép-Európa viszonylagos függetlenséget szerezzen a keleti és nyugati nagyhatalmakkal szemben (természetesen lengyel vezénylettel).
A gazdasági társulás egy lengyel javaslatra 2016-ban meg is alakult, melynek ezidáig 12 tagja van. Szóba került már 2007-ben is New York-ban az ENSZ-ben a háttérbeszélgetéseken.
A tagok (Ausztria, Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia) nem titkolt célja az, hogy támogatást nyújtsanak a három tenger (Balti-, Adriai- és Fekete-tenger) közti térségnek, főleg ami az észak-déli kereskedelmi forgalmat illeti. Elsősorban az energiaáramlás (gáz, kőolaj, villamos energia), szállítmányozás (TEN-T), környezetvédelem és távközlés területén.
Gazdasági szempontból ez a V4-ek kiterjesztett változata is lehetne, mintegy másolja a néhai KGST térségbeli aktivitását (amit akkor egyedül csak a Szovjetunió irányíthatott).
Talán kialakulófélben lenne egy Közép-Európai Egyesüt Államok, amely elképzelést a kezdeményezés csúcstalálkozóján Donald Trump amerikai elnök azonnal a védőszárnyai alá vett? Ezt egyértelműen fogalmazta meg az idén júniusban Varsóban a G20-csúcs után!
Az USA-nak nem érdeke az erős Európa, benne a vergődő EU-val. Brüsszelnek persze nem tetszik az ügy, főleg Németország fejezte ki rosszallását, ami német szempontból érthető. Ebben benne van pl. a Nord Stream 2 körüli hercehurca és az amerikai cseppfolyós gáz szállításának a „réme“ is, ami ma már realitás.
Látva a mai EU-s állapotokat, nem elvetendő az elképzelés. Magam is írtam folytatásosan magyar napilapunkban valamikor1994 - 95 körül a témáról. Akkor még úgy láttam, hogy Közép-kelet Európában ezt a szerepet Horvátország és a V4 kaphatja meg. Azóta nagyot változott a világ, Románia, Bulgária és a Baltikum is az EU tagja. Oroszország újra nagyhatalom lett, Németország ugyancsak, hátterében az EU-val és egy szerencsétlen brexittel.
Európa geopolitikai stabilitása nagymértékben Németországtól és Oroszországtól függ. A németek és az oroszok lehetséges szoros együttműködése (ami gazdasági kényszerből előbb-utóbb létre fog jönni) nagyon aggasztja az USA-t és persze Lengyelországot is. Abban a világjátszmában ugyanis, ahol Oroszország adja a nyersanyagot, Németország és az EU nyugati fele a tudást és a technológiát, az USA nehezen fog megállni.
Az USA részéről egyértelműen ékverési kisérletről van szó az EU-n belül, Lengyelország részéről pedig egy bizonytalan kisérletről, amivel fékezni tudná a német és orosz gazdasági és geopolitikai expanziót. Ezért ne csodálkozzunk azon, ha a közeljövőben Berlin, Brüsszel és Moszkva is intenzívebben fogja „pödörni a bajuszát“.
A Három Tenger Kezdeményezés további kongresszusa 2018-ban lesz Romániában. A leporolt Intermarium egy eléggé nagy területű és lakosságú alakulat lenne, hiszen az EU-nak területileg a 28%-át adná, lakossága pedig elérné az EU lélekszámának 22%-át. A gond a gazdasággal van, ami egy szocialista örökség - jelenleg az EU GDP-jének csak a 10%-át produkálja. Ez pedig nem nagyon kecsegtető! A politikában azonban mindig érvényes: „soha ne mondd, hogy soha“! Valójában ez lenne a többsebességes EU-nak a másik fokozata (ami ki fog alakulni, ha az EU ilyen siralmasan folytatja). Még mindig jobb egy szervezett második fokozat mint egy magárahagyott volt szocialista blokk káosza, ahol igazából láthatóvá válna a híres „lenini“ imperializmus, ami nem más, mint a gazdasági globalizáció és a pénzügyi világhatalom egyirányú és haszonalapú alkalmazása.
Agárdy Gábor
(Nem tudni miért, néha Intermariumot, néha Intermarianumot használnak, előfordul az Intermarum is.)