1933 tavaszán, úgy március vége felé, érdekes és egyben félelmetes dolgok történtek Németországban. Miután Hitler január 30-án átvette a hatalmat, azonnal nekifogott az ifjabb nemzedék, főleg az egyetemisták agymosásának...
Ez a május 8-ai hírhedt könyvégetéssel kezdődött, amire az ország több városában került sor.
Joseph Goebbels népnevelési és propagandaminiszter irányításával, valamint a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) segédletével városok főterein máglyákon égették el az új ideológiának nem megfelelő könyveket. Az ámokfutás május 10-én tetőzött Berlinben, az Opernplatzon kb. 25 ezer könyv vált a lángok martalékává. A kulturális tisztogatás során az év folyamán mintegy ezer tonna könyv esett áldozatul - „nemet mondunk a dekadenciára és a morális romlásra" – ordította Goebbels a tömegbe...
Semmi új a nap alatt! Már az ókorban bevett szokás volt a kényelmetlen irományok nyilvános megsemmisítése. A maja civilizáció írásos emlékeit a spanyolok tették igen rövid idő alatt tönkre. Heinrich Heine pedig már 1820-ban kimondta tragikus jövendölését: "ahol könyveket égetnek el, ott végül embereket is meg fognak égetni".
Egy párnapos hír: az USA-beli Richmond városában a Black Lives Matter nevű szervezet fajgyűlölő tagjai ledöntötték, majd a közeli tóba dobták Kolumbusz szobrát, aki bizony fehér európai volt. Majd a tömeg rabolni indult a városközpontba, ahol semminek sem irgalmaztak: kirabolták az üzleteket, kocsmákat gyújtottak fel azoknál, akik (fegyveresen is) még mertek ellenállni. És mindez állítólag csak azért, mert egy eszement fehér rendőr egy bedrogozott visszaeső bűnözőt 9 percnyi nyakszorító térdepléssel a másvilágra küldött. Hiszi a piszi! A baj máshol leledzik. Itt idézni kell egy sajtóhírt: „Nancy Pelosi, a Képviselőház demokratapárti elnöke (80) levelet küldött a Kongresszus épületében elhelyezett szobrokért felelős bizottságnak, követelve tizenegy szobor eltávolítását, amelyeket valamikor a déli államok küldtek a nemzeti szoborcsarnok számára. Az indok az, ahogy fogalmazott, hogy a déli államok valamikori vezetői a gyűlöletnek, nem pedig a történelmi örökségnek adnak tiszteletet”.
Ez az öregasszony nyilván azt hiszi, hogy ezzel semmissé lesz az indiánok kiirtása, a rabszolgatartás és a fajgyűlölet Amerikában.
Nos, csak úgy sebtében, két dologra kellene nagyon odafigyelni.
Az egyik az amerikai „deep state“ – a mély állam, amely mára lassan szélsőbalossá válik és élvezi a demokraták csendes támogatását. Naivság azonban azt hinni, hogy a republikánusok egy része nem tagja ennek a modern szabadkőműves páholynak. Trump elnök meghirdette az ádáz harcot a mély állammal szemben, könyörtelenül távolít el elsősorban a hozzá legközelebb állók közül olyanokat, akikre csak a gyanú árnyéka is ráeshetett. Márpedig ősszel elnökválasztás lesz az USA-ban és a „deep state“ híveinek addig valamit tenni kellene – a kezdet pedig a szobordöntögetés és törés-zúzás-gyújtogatás lehet Amerika nagyvárosaiban, ahol mindig is a liberálisok voltak többségben.
A legnagyobb törésvonal az amerikai társadalom és a „mély állam”, vagyis a tényleges hatalmat gyakorló New York-i és Washington-i pénzügyi–politikai modern szabadkőművesek és a történelmi amerikai nemzetállam képviselői között található.
A másik gond az, hogy ezzel párhuzamosan kitermelődött az ilyen országrombolást támogató ideológia – a (neo)liberalizmus. A liberálisok és szélsőbalosok már-már ünnepelnék a megcsontosodott régi világrend (kapitalizmus, polgári életmód, szakrális világértelmezés, stb...) csődbemenetelét és bukását. Nekik valami új, forradalmi kell. És teljesen mindegy, hogy a követelőzők a Wall Street-i bankárok vagy a tomboló csőcselék tagjai.
Patrick J. Deneen a Notre Dame Egyetem (Indiana) politikai filozófia professzora úgy látja, hogy a minapi történések a (neo)liberalizmus csődjét vetítik elénk és úgy fogalmazott, hogy a (neo)liberalizmust a saját, az 1960-as és 1990-es évek között elért sikere fogja a sírba vinni. Állítja, hogy a liberalizmus nem azért bukott meg, mert nem sikerült keresztülvinnie elképzeléseit, elsősorban is elfogadtatni az emberi természetről alkotott képét, hanem azért bukott meg, mert sikeres volt. Bizonyíték erre az is lehet, hogy egyre kevesebben szavaznak erre a politikai felfogásra. Aztán jön a sarokba szorított kutya sztorija...
Volt Amerikának egy elnöke - Ronald Reagan, aki annak idején telitalálattal jósolt, amikor híres interjújában a CBS 60 Minutes című műsorban kifejtette:
"Ha a fasizmus valaha is megérkezik Amerikába, akkor az a liberalizmus képében fog jönni."
Mi különbség van a mai szobordöntögetés, fosztogatás és a 87 évvel ezelőtti könyvégetés között?
Kulturálisan és ideológiailag semmi! A sajnálatos az, hogy Ronald Reagan elnöknek igaza lett – megérkezett!
Agárdy Gábor