Lassan megszokottá válik, hogy Európában kialakult a kettős mérce gyakorlata. Ez általában akkor és ott jelenik meg, amikor az adott társadalom igazságérzete megbicsaklik…
Több „igazság“ létezhet, egyszer az egyéné, máskor a másiké vagy akár sok másé is. Ez akkor szokott a történelem során előfordulni, amikor a társadalmak nem tartják követendőknek az egyetemes és örökérvényű magatartásokat, mint pl. a becsületesség, erkölcsösség, igazmondás, etikás viselkedés, stb.
Így van ez napjainkban is. Sorra jelennek meg olyan esetek, amikor egyazon testület hasonló dologban a kettős mérce elvét alkalmazza. Így volt ez a közelmúltban az Európai Unióban is.
Az ún. migránsvízumról, amely megteremtené a migránsok legális beutaztatását, határozat formájában egyszer november közepén már szavaztak az EP képviselői. Akkor a plénumban a javaslat nem kapta meg az előírt többséget - elbukott. A ballib és a zöld oldalon kitört a pánik, azonnal szavazási és technikai hibákat róttak fel az EP vezetésének. A jogszabály beterjesztője új voksolást akart. A parlament házbizottsága a szavazás legális eredményének ellenére visszaküldte a javaslatot az illetékes szakbizottságnak, hogy tárgyalják újra a migránsvízum kereteit rögzítő határozat-javaslatokat. Ott a bevándorláspárti többség megszavazta a plenáris újratárgyalás lehetőségét. A fő indok az volt, hogy a humanitárius vízum kiadásának nincs egységes európai szabályozása, ez eddig nemzeti keretek között zajlott.
Tehát, ha van migránspárti fogadókészség a kettős mérce támájában, akkor lehet ugyanabban az ügyben addig szavazgatni, míg az „uraknak“ ki nem jön az az eredmény amire várnak. A strasbourgi plenáris ülés pedig – másodszorra – megszavazta. Ha most sem szavazták volna meg, jött volna a harmadik kör – valami ürügyet találtak volna – természetesen teljesen „demokratikusan“.
A javaslat csak annyit old meg, hogy az illegális migráció legálissá válik. Ez egyenes behívó a migrálni kívánó tömegek számára, amely csak gyorsítani fogja a Coudenhove-Kalergi tervet Európa fehér lakosságának „ elbarnásítására“ és fokozza az iszlám államvallásként való bevezetését és európai elterjedését. Ezzel pedig gyakorlatilag legalizálják a saríját is – mi mást is tehetnének?
A britek az ilyen manipulációkat már régebben érzékelték az EU-ban, ezért „brexiteltek“ egyet. Majd hosszú-hosszú tárgyalások következtek a kilépés feltételeiről. Az egyik legnagyobb probléma az Észak-Írország-i határvonal ellenőrzése a vámok szempontjából ( az Észak-Írország-i vámhatár kérdése is könnyen megoldható lenne: csak semmissé kellene nyilvánítani VIII. Henrik angol király döntését 1536-ból, amely az évszázadok során több százezer fölösleges halálos áldozatot eredményezett).
Theresa May brit miniszterelnök december 10-én bejelentette, hogy elhalasztják a másnapra tervezett parlamenti szavazást a Brexit-megállapodásról, mert a brit alsóházban várható volt az elutasítása. Elment tárgyalni az uniós vezetőkkel, akiktől azt a választ kapta, hogy nincs lehetőség a feltételek újratárgyalására. A (szeszkazán) Juncker pedig megjósolta a „kemény brexitet“, tehát a megállapodás nélküli kilépést.
Egy ország demokratikusan döntött, hogy nem kér az EU-ból. A lakosságot kérdezték meg egy népszavazáson. A részletek újratárgyalása elutasítva. A migránsvízumról nem volt népszavazás, az EU-s népképviselet ennek bevezetését egyszer már elutasította és mégis addig csűrték-csavarták a jogot, amíg ki nem jött a globalisták elvárt eredménye.
Mi ez, ha nem kettős mérce?
Agárdy Gábor