Az Interneten találtam, Mihályi Molnár László költeménye. Nagyon megfogott: tömör és velős!…
Mihályi Molnár László:
KERESZTÚT
Kinevet a bódult csőcselék, és megdobálnak utcagyerekek, alig van ember, ki mégis megért, vagy hogy a porból felemeljenek...
Ilyen a tömeg: ha ünnep van, hangos és rajong, éltetnek Istent és királyt, ha ünnep van, rólad megfeledkeznek, míg asztaluk gazdag, érted nem kiált.
S Te cipelsz helyettük nagy kereszteket, és ők magadra hagynak fent a Golgotán... Majd eljön a nap, mikor értelmet nyernek a szavak, a kakas hangja füledbe hasít, és meghallod az ég harsonáit, amikor megláthatod a Könyvet, a Pecsétet, a Bárányt, a Romlás lovait s a porba hullt bálványt...
Majd eljön a nap, mikor a kárpit újra meghasad, és ott ülsz csupaszon, pőrén és árván az élő vizek forrásainál, amikor már végleg megérted, mielőtt billen a Mérleg: hogy amit tettél, az mennyit ér!