Az ember életét és életminőségét nagyjából - de nem kizárólagosan - három dolog határozza meg: a születéskor kapott gének és örökölt tulajdonságok, az életvitel és életmód, valamint a betáplált anyagok mennyisége és minősége (étel, ital, levegő)...
Az elsővel nem lehet nagyon mit kezdeni, a másik kettőt már lehet néha irányítani és jó irányba terelni, de ez is csak ritkábban sikerül.
Eme egész eszmefuttatásom egy termelői piacon indult, ahol párom kéthetente bevásárol zöldségből, húsfélékből, de sajtokból, süteményekből és kalácsokból is. Egyik alkalommal sok minden más mellett vásárolt egy kakaós tekercset, amit nagyanyám anno kakaós „fonyatosnak“ nevezett. Ha gyorsan kellett valamit reggelire csinálni, akkor későn este bekeverte a tésztát és másnap hajnalban sütötte. Mire iskolába mentünk, már készen volt, néha szilvalekvárral megkenve két hosszú szeletet összeragasztottunk, az volt a tízórai.
Ez a frissen vásárolt 300 grammos kakaós kalács ezért felkeltette nosztalgikus érzelmeimet, hátha valami hasonlót sikerült a vásárban beszerezni. Hazaérve nejem mindjárt kinyitotta egyik végén a csomagolást és levágott egy szeletet, amit tüstént meg is kóstolt (én ezt műszakiként mindig „meozásnak“ hívom...), a szakember így állapítja meg a gyártott termék végleges minőségét. Fancsali képpel jelentette be, hogy a metszete, kinézete szép, de nincs kalácsíze, olyan semmilyenízű. Erre azt ajánlottam, hogy nézze meg a gyártót és az összetevőket.
A nagyjából bolhanagyságú betűkkel írt 15 sorból, kihagyva a gyártót (mert nem kért reklámot a kalácsra), a következö derült ki (szlovákból szó szerint fordítva):
- – – – – – – – – – – -
„Összetevők: búzaliszt, olaj, víz, aróma, vanília, porcukor, természetes identitású aróma, javító összetevő (búzaliszt, cukor, emulg. E472e, tejpor, szárított savó, árpamelasz, őrölt növényi zsiradék, csomósodásgátló anyag E341(iii), kelesztőanyag E500(iii), enzimek, liszt, adalékanyag, aszkorbinsav), margarin, (növényi olajok / pálmaolaj, repceolaj, kókuszolaj, E200 szorbinsav, részben hidrogenizált pálmaolaj/ különböző arányokban, emulgátorok: zsírsavak mono- és digliceridei, lecitín, savanyúságszabályozó, citromsav, festékanyag: annato, a töltelék stabilizáló keveréke (cukor, térfogatnövelő burgonyaliszt, arómák), tojásmelanzs, élesztő, só, csökkentett zsiradéktartalmú 30%-os kakaópor. Tápértékek 100 g-ra: Kj:1543,8. kcal:369,0. Szacharidok:59,9, Cukor:18,7.Zsiradékok:10,3.Fehérjék:7,8.NMK:4,0.Rost:1,4.Só:0,4
Allergének kiemelve! Száraz helyen tárolandó!
Minim. eltarthatóság: lásd a csomagoláson
Tömeg: 300 g“
Ha tornász lettem volna életemben, most, hetvenhat évesen hármas hátraszaltót vágtam volna – pofáraeséssel. Eltekintve az „E“ jelzésektől sok, pontosan meg nem nevezett és mennyiségben sem feltüntetett adalékanyagot találtunk a cetlin. Nejem mégegyszer vágott egy szeletet, hátha csak a „csücske“ volt majdnem ehetetlen, és újra megkóstolta – a megismételt kóstolás eredménye ugyanaz lett! A tartalom írásban elénk tárt megismerése és a fizikai, gasztronómiai próba után a termék (ha lehet így nevezni) ment a kukába!
Butaság lenne azt hinni, hogy ennyi adalékanyag, beleértve az arómát is, hogy jó illatú legyen, csak ebben az egy kalácsfajtában van. A nagyüzemi gyártás, de már a kistermelői is, „optimalizálja“ az összetevőket, hogy állagra, ízre, illatra eladható terméket produkáljon a lehető legalacsonyabb áron.
Ma már minden, nagyobb mennyiségben gyártott élelmiszer hasonló mennyiségben tartalmaz adalékanyagokat. Az 1900-as évek elején a Pálffy-grófságban anno szakácsnőként dolgozó nagyanyám a kenyérbe csak lisztet, vizet, sót, kovászt, néha főtt burgonyát, néha élesztőt is tett. Semmi mást! Nem kellett ízfokozó, illatosító, tömegnövelő, állagjavító, stb. A pékhez az ötvenes évek végén az öcsémmel cekkerben vittük iskolába menet, mert 6 kilogrammos volt. Délután hazajövet elhoztuk, míg hazaértünk, kicsipkedtük az oldalán a „forradást“. Persze, megkaptuk érte a szidást – de harag nélkül, nagyanyám titokzatos mosolyával (mert bizony, ízlett!).
Aztán az ember csak csodálkozik, hogy nő a gasztrobetegségek száma, több lett a rosszindulatú daganattal szenvedők száma és átlagosan romlik az élelmiszerek minősége! Meg hova tovább gyakrabban szívjuk az ártalmas levegőt!
Ezt megakadályozni szinte lehetetlen, a rossz hatások egy részét csak tudatos táplálkozással lehet távolabb tartani. Lélegezni meg mégiscsak kell.
Meg aztán talán az emberi szervezet is megtanulja feldolgozni a nem megszokott (és talán ártalmas) adalékanyagokat – ez úgy 100 ezer év alatt sikerülhet is - ha addig ki nem halunk...
Agárdy Gábor