A ma7/10 hetilap számában Somogyi Szilárd „Ki a jobb“ című cikkében elemzi a meglévő választási rendszert. Egyik javaslata a jobbítás felé pl. az, hogy az 5%-os bejutási küszöböt a kisebbségi pártoknál lejjebb kellene vinni, pl. 3%-ra. A cikk végén pedig bemutatja a svéd, ill. az ausztráliai rendszert...

Lehetne így is valamit kezdeményezni. Azonban azt látom, hogy először meg kellene felülről nézi a ma is érvényes választási rendszert, ami alapjában a mečiari éra alatt lett megfogalmazva.

Elsősorban változtatni kellene azon, hogy az ország ne legyen egy választási egység (körzet). Így a képviselőjelölt teljesen személytelenné válik, nincs semmi kötődése a lakhelyétől jóval távolabb lakó polgárokkal. Az ilyen képviselő – ha megválasztják – nem nagyon vonható felelősségre tettei miatt, hiszen a választó talán életében személyesen nem látta (pl. csak a médiumokban) és nemtetszésének hiába is ad hangot, a képviselő úgymond „távol van“.

Ugyanebben a ma7 - számban Tokár Géza fejti ki, hogy a mai szlovákiai magyarság „ még mindig el tudna tartani egy (értsd: 1 db) etnikai alapon szerveződő pártot – kevesebb veszekedéssel“. Ha azonban komolyan venné ez az ország az önrendelkezést, akkor másfelé kellene elmenni.

Közelebb kellene vinni a képviselőjelöltet a választóihoz, pl. úgy, hogy az ország területe pl. megyékre lenne felosztva, vagy akár pl. három – négy, egymással szomszédos járás alkothatna egy természetes választási egységet. Meg lehetne határozni, hogy ez a terület a parlament létszámához képest ad pl. 2 – 3 – 4 képviselőt. Őket pedig csak ezen a választási területen lehetne megválasztani.

Egy másik (egyelőre csak elméleti) megoldás lehetne Dél-Szlovákia autonómiája (a szlovákoknak lefordítva: önrendelkezése), amelyben hasonlóan lehetne eljárni. Ilyen esetben még egy etnikai „többpártrendszert“ is el lehet képzelni, hiszen a szomszéd körzetből vagy az ország másik végéből nem „pofázna“ be senki.

Így minden régiót személyhez kötötten lehetne kezelni. Természetesen ennek a választási egységnek legyen lehetősége a képviselőt vissza is hívni az egységen belüli visszahívó szavazással – egyszerű többséggel. A kedves képviselők mindjárt másként látnák a „vályút“, mert a felelősségre vonás nem maradna el. Az így visszahívott képviselő bizonyára politikai halottá válna, saját egységében nem biztos, hogy újra indulhatna. A visszahívási választás pedig nem kerül sokba, hiszen egy-két járásnyi területről van szó. Kezdeményezni pl. petícióval lehetne, ahol a választók 33 - 50 – 66 %-a követelhetné a visszahívó szavazás megtartását. Vegyük már egyszer komolyan a népfelséget az Alkotmány szerint.

Egy következő intézkedés a választásokon való kötelező részvétel lehetne. Sokan azt mondják, hogy ez nem demokratikus...de így van ez Luxemburgban, Belgiumban, Görögországban és másutt is. Ott, aki nem megy választani nyomós okok nélkül (ezeket a választási törvény határozza meg), az magas pénzbüntetést kap.

Ilyen esetben javasolni lehetne még egy plusz szavazólapot, amelyet hasonlóan a pártlistákhoz kezelne a törvény. Ha a választó ezt tenné a borítékba, akkor kinyilváníthatná azt az akaratát, hogy senkire sem szavaz. Ha meg már van ilyen (elutasító) szavazólap és rajta sok üres hely, meg lehetne kérdezni a választót, hogy miért nem szavaz egyetlenegy pártra sem. Elég volna feltenni a szavazólapra néhány választható okot, amelyekből tetszés szerinti mennyiséget karikázhatna. Ez pedig egy igen erős tükör lehetne az ország politikai pártjainak – valójában felérne egy pártokról szóló olcsó népszavazással.

Aztán el kell gondolkodni a töredékszavazatok szétosztásán. Ha logikusan vesszük, a mai gyakorlat igazságtalan. Az idén 820 ezer szavazat ment kárba, ami kb. 20 %-a az összes jogosult választónak. Ezeknek a választóknak az akarata teljesen elveszik, sőt általában a legerősebb pártok nyernek a szétosztáson, amelyek általában és politikailag is pont az ellenkezőjét akarják.

Hallottunk közben az előválasztásokról is, hogy a szlovákiai magyarok is élhetnének ezzel a lehetőséggel. Nézetem szerint ezt meg lehet tenni a nagy országokban, ahol ennek egy előszűrő feladata is van. Gondoljunk csak bele: pl. egy amerikai nagyvárosnak két szlovákiányi lakosa van. A szlovákiai magyaroknak ez számításaim szerint káros volna és előnyben részesítené a „pénzes“ képviselőjelölteket, akik ezt magánúton is meg tudnák szervezni.

Ha pedig ebből semmi sem valósulna meg úgy 10-15 év alatt, akkor igaza van Tokárnak: menne ez nekünk a mai választási rendszer szerint is, persze „ ... kevesebb veszekedéssel...“.

Itt a jó alkalom, bizonyítsunk!

                                                                                                                          Agárdy Gábor