Kánikula van már napok óta, a korábban születetteknek nem ajánlatos kint csámborogni, sétálgatni, főleg délidőben. Magam is inkább házam hűsebb, klimatizált helységeiben töltöm a forró napokat. Hogy valami hasznosat is csináljak, tájékozódom a világ dolgairól egy PC meg tablet mellett – kettő kell, mert a keresztkeresés a világhálón így a legegyszerűbb...
Valamelyik német oldalon – talán ez lehetett – felfigyeltem egy dologra: a pro-life (életpárti) aktivisták tiltakoztak a német parlament törvénymódosítása ellen, amellyel egy régebbi törvényt drasztikusan és embertelenül szigorítottak. Egy kis kutakodás után rátaláltam hasonló esetekre Angliában is – ez már 1984-ben volt, tehát nem egyedi az eset.
Majd a hazai sajtót kutattam át, csak itt találtam meg a témát (szlovákul), ezért kisérletet teszek egy rövidített változatra, amit kiegészítenék saját kánikulai „agymenésemmel“.
Arról van szó, hogy törvényileg tiltásra került a csendes ima az életért az abortuszklinikák 100 méteres körzetében.
Mi volt eddig?
Az életpárti mozgalmak védeni kívánják az életet a petesejt megtermékenyülésének pillanatától az ember természetes haláláig. Ez vonatkozik a még meg nem született élőlények (nyugodtan mondjuk, hogy emberkék) esetére is. Az történt, hogy bizonyos szervezetek életpárti aktivistái nyilvános, csendes imákat szerveztek az abortuszklinikák köré, remélve, hogy a Gondviselés jobb belátásra bírja a kismamákat, akik a művi vetélésre várnak, és persze a kiszolgáló személyzetet is.
Akár esőben, esernyővel a kezükben, ott álltak a klinikák körül és kezükben a rózsafüzérrel, imádkoztak – csendben.
Az értelmetlen és érthetetlen törvény védelmezői azt állítják, hogy ez zavarja a terhes nőket, zaklatásnak veszik. A másik oldalon azt állítják, hogy ez a „demokrácia fekete napja“ és kisérlet az életvédők elhallgattatására. Az új törvény ellen komoly szervezetek is tiltakoztak, mint pl. az Aliance Defending Freedom (ADF), az Orvosok Az Életért szervezet és még sokan mások.
Frontális támadásról van szó, mivel a csendes ima kinyilvánítása a 100 méteres körzeten belül akár 5000 € összeggel bírságolható. Az egyik életvédőszervezet aktivistája Cornelia Kaminski szerint ez a (békés és nyugodt) szabad gyülekezési jog és véleménynyilvánítás drasztikus korlátozása.
Ráadásul eddig a kismamák csak elenyésző számú esetekben szóban tiltakoztak és nincs semmi jogi alapja a törvényi intézkedésnek, mert nem jegyeztek fel egyetlen tiltakozást sem.
Az életvédők azt állítják, hogy az igazi törvényi ok az abortuszok „normalizálása“, mindennapivá tétele.
Ilyenkor az ember azt hiszi, hogy hőgutát kapott, rögtön jégkockás törölközőt tesz a fejére, gyorsan iszik egy hideg fröccsöt és talán még marad annyi energiája, hogy elmélázzon azon, hogy a Bundestagnak ilyen kánikulában, migrációs káoszban és háborús készülődésben meg fegyverszállítások közepette nincs már más jobb dolga? Vagy csak a globalista neoliberális-bolsevik csoportok egy következő kisérlete a társadalom destabilizációjára? (Nem zörög a haraszt ha a szél nem fújja...).
Otthon sem jobb a helyzet! Egyetlen magyar napilapunk ezt meg sem említi, inkább arról irogat bulvárstílusban, hogy Galambos (Lagzi) Lajcsi titokban szabadult a börtönből, ahol gáz-, víz- és villanylopásért ücsörgött pár évig. Ez a bulvárhír bizonyára fontosabb a megfogant életek kiirtására tett kisérletek elleni tiltakozásoknál.
A mózesi táblákon lévő „Ne ölj!“ érvényes most is és az marad a világ végezetéig. Mert hol a határ? Az USA egyes államaiban még a szülőcsatornában is „elcsíphető“ a születendö emberke nyakcsigolyája, tehát még lehet gyilkolni. Akkor majd hoznak egy törvényt, hogy pl. még két héttel a gyerek megszületése után is a csecsemő pl. elaltatható és megállítható a szive mint egy rühös kutyának! Mert rájöttünk, hogy nem kell – el lehet dobni mint egy rosszul megvásárolt cipőt. Hol a határ?..."
Hol a határ?
E sorok írója azonban érti a kezdeményezést – csak egy kicsit másképp. Ugyanis – akár tagadjuk, akár nem – azért van lelkiismeret! Ez pedig általában – előbb vagy utóbb – mindig megszólal.
Agárdy Gábor