Ezzel a címmel írtam meg ezen a honlapon 2010-ben első választási blogomat. Akkor azt ajánlottam, hogy menjünk el mindnyájan szavazni és szavazatunkat csak egy pártra szabad leadni, mert baj lesz. Lett is, az MKP nem került be a parlamentbe...
Ahogyan olvasgatom a régi szövegemet, meglepődve veszem tudomásul, hogy - néhány apróságtól eltekintve - ma is aktuális. Elég baj ez, mert nem tudtunk lényegileg előbbre lépni.
Sőt! Szétdaraboltságunk és megosztottságunk csak nőtt. Az ország politikai vezetése – mintha amatőrök lennének – lassan csődbe vitték az országot. Politikai elitünk pedig előre menekülve, kikényszerítette szeptember 30-ára az előrehozott parlamenti választásokat.
Az alábbi közlendőmben benne hagytam azokat a 2010-es részeket, amelyek (sajnos) ma is aktuálisak, ez teszi ki a szöveg nagyobb részét, amelyet napjaink helyzetével egészítettem ki.
Soha ne add fel míg van remény
Haboztam, hogy egyáltalán megszólaljak-e a szenci magyarok weboldalán. Hetvenhárom évesen tünődtem, tépődtem azon, hogy vajon szabad-e, érdemes-e 2023-ban is elmondani véleményemet ilyen széles és objektív kritikára képes közvélemény előtt? Elmondani azt, hogyan látom személyesen a dolgokat anélkül, hogy bárkivel is a legkisebb vagy akaratlanul akár késremenő vitába keverednék, vagy pedig axiómaként és meg nem változtatható dogmaként próbálnék ezzel embereket akaratukon kívül befolyásolni, ha ezzel nem is aratok osztatlan sikert, vagy elismerést minden kedves olvasónál.
Különösen érvényes ez a szenciekre, hiszen lokálpatriótaként szencinek érzem magamat.
...Csak úgy szeretném mondani a magamét..., hogy az eddigi (politikai) tapasztalatommal (is) segíthessem (nem csak) Szenc városának lakosságát, különös tekintettel a régi szenciekre és az itteni magyarokra. A szenciektől csak annyit várok el, hogy majd mérlegelik gondolataimat és kritikus szemmel vagy elfogadják, módosítják vagy pedig elvetik azokat. Persze, vitázni lehet, sőt kell - érett emberekhez és öntudatos szenciekhez méltóan - mert ugyebár az arany is csak a tűzben tisztul.
Az ilyen elgondolások mentén határoztam el, hogy papírra vetem személyes álláspontomat a Szövetség kontra Modrí – Most, Híd kontra Magyar Fórum-mal kapcsolatban (más, magyar szavazókat halászó törpepártok frakcióival most ne foglalkozzunk). Mint a helyi Szövetség tagja vegyes érzelmekkel vagyok most kénytelen szembenézni az elburjánzott, néha már gusztustalan és felesleges „magyar-magyar“ vitával.
Nemcsak azért, mert a korábbi „hidasokkal“ évtizedek óta ismerjük egymást és együtt dolgoztunk nemzetrészünkért. Nemcsak azért, mert az életemből húsz évet áldoztam arra, hogy létrejöjjön valamilyen épkézláb országos politikai képviselet. Nemcsak azért, mert évtizedes politikai tapasztalatom alapján nem kevés aggodalommal figyelem a történéseket. Nemcsak azért, mert szívemen viselem a szenci polgárok sorsát, hiszen kiért aggódjon az ember, ha nem elsősorban az övéiért? Nemcsak azért, hogy a szenci magyarságnak - úgy mint eddig is - helyi szinten is meglegyen a méltó képviselete. És nemcsak azért, hogy ezzel neadjisten politikai széthúzást teremtsek a szenciek között. Csupán a természetes logika, a biztonság és politikai tapasztalat alapján szeretném látni és láttatni a dogokat azért, hogy a jövőnk itt, Szencen kedvezően alakuljon a 2023-as parlamenti választások után is.
A széthúzás veszélyei
Nemsokára feltesszük magunknak a kérdést: hát én immár kit válasszak...virágom, virágom...?, hiszen szeptember 30-án parlamenti választások lesznek. Mi, szenci magyarok, kiknek számaránya Szencen valahol talán a 8-10 százalék körül mozog, tapasztalatból tudjuk, hogy egy helyi, vagy országos széthúzás és békétlenség katasztrofális következményekkel járhat.
A baj azonban nemzetrészünkön belül van és ezért nagyobb a katasztrófa veszélye! Kire adjuk szavazatunkat? Nem vitatom el a polgári öntudat meglétét, hiszen a szenciek - „nem ma jöttek le a falvédőről“ -, pontosan érzik és tudják, hogy mi most a tét! Most arról van szó, hogy visszaállítjuk-e azt az egységes politikát, amelyet 1998-ban Mečiar ármánykodása miatt sikerült megteremteni és az összefogás bizonyította létjogosultságát.
Vagy talán már elfelejtettük, hogy ilyen széthúzá következtében már 4 választási időszakban nem volt ütőképes magyar képviselet a parlamentben. Vagy azt, hogy Matovič pártjára magyarok ezrei adták szavazatukat – teljesen fölöslegesen! Vagy talán azt sem vesszük észre, hogy az MKDM-Együttélés-MPP parlamenti koalíció 1994-98 között miért tudott aránylag jól működni? Akkor a magyar pártok parlamenti likvidálása Mečiarnak nem sikerült. Most meg magunk nyírjuk ki saját magunkat a megosztottságunknak következtében?
Mit csinálunk majd akkor, ha a Szövetség kap 3,8 %-ot, a Modrí – Most, Híd 1,0 %-ot és a Magyar Fórum 0,4 %-ot és így egy képviselő sem lesz? Ez összesen 5,2 % - hiába!
Sőt! Az így elveszett szavazatok legnagyobb hányada a legerősebb pártot fogja erősíteni, amely minden közvéleménykutatás szerint megint a SMER lesz, utánuk a liberális PS-el , akik rakétasebességgel zárkóznak fel a SMER mögé – mert van az a „libsevik“ pénz, ami ehhez kell.
Itt és most kell dönteni arról, hogyan teremtjük meg az egységet alulról, ha politikusaink nem térnek észhez. Ezt csak úgy lehet megteremteni az adott körülmények között, hogy akár fogcsikorgatva is a Szövetségre szavazunk még akkor is, ha nem mindenkinek tetszik az „egypártrendszer“. Hiszen a Szövetségnek helyileg és országosan is megvan a tapasztalata, kiépített struktúrája és öntudatos tagsága van. Az új pártoknak pedig az új tagok mellett át- és elpártolt janicsárjaik vannak, akik természetszerűleg mást, talán szebbet-jobbat igérhetnek a többinél, mert még nem bizonyítottak és nem mérettettek meg a gyakorlatban. Mert igérni, ugye, azt lehet. A roncsolásért és szétverésért meg majd jön a harminc ezüstpénz...
A déli fejlesztések sorozatos elmaradása
Egy azonban biztos: mi, a fogyóban lévő szenci magyarok és országszerte a többi magyar anyanyelvű polgártársunk sem engedheti meg magának azt, hogy „magunk alatt fűrészeljük az ágat“. Mindenképpen szükségünk van egy stabil politikai képviseletre, mert másként ezzel a rossz kormánypolitikával szemben nincs esélyünk. Hiszen a kormány csaknem minden ezirányú elmozdulása csak olaj a tűzre, legyen az hazai, vagy akár összmagyar probléma. Elég megnézni az elmúlt évtized gazdasági, közlekedési, környezeti és egészségügyi beruházásait az általunk lakott déli területeken, mert ugye, a D7-et elég csak addig építeni, míg a keletről és északról a főváros közelébe települtek ezrei kényelmesen, naponta gyorsan munkába meg hazaérnek. Tovább, keletebbre nincs szükség útfejlesztésre. A Szoroskői-alagút a hatalomnak nem kell (az ott velünk együtt élő élő szlovákoknak sem!)...
Legalább a választóknak legyen helyén az eszük
Így szétforgácsolódva nem lehet közösséget építeni! Tisztességes, határozott és elvhű parlamenti védőernyő nélkül nem érhető el siker. Ellenben emlékezzünk csak vissza az 1998-2006 közötti időszakra, hogy mennyivel más volt a légkör, más volt a rétorika és csak elvétve lehetett hallani némi elszólást (pl... „Maďari za Dunaj“...), azt sem kormányszintről (mert az MKP kormánytag volt!). Káčert hallgatva ezt csak visszasírni lehet!
Tennünk kell valamit!
Mi, együtt a többi jóérzésű, politikai nézetét amúgy megvallani nem kívánó polgártársunkkal is! Közösen kell fellépni a kormányzati amatőrizmus, a korrupció és a trágárság ellen, amely már volt párszor beindítója egy-két világégésnek, kitelepítésnek, deportációnak és reszlovakizációnak! De ehhez kell a biztos politikai védőernyő. Ebben a pillanatban úgy látom, hogy ezt most három (?) egymással politikailag rivalizáló csapattal és csaknem ugyanazzal a választói réteggel biztosítani nem lehet! Senki és semmi sem tökéletes, tehát a Szövetség sem - és ugyanúgy a többi párt sem az. Ha pedig biztosra akarunk menni, felül kell kerekednie a józan észnek és mérlegelni kell reális lehetőségeinket: hogyan lehet a 8-10 % magyarral legalább 5,2%-ot elérni a legtámogatottabb párton belül.
Biztosra kell mennünk!
Ezt pedig most a Szövetség tudná biztosítani. Itt és most!
Nem lehet egyszerre felvenni a harcot egy korrupt és amatőr hatalom ellen és emellett egymást csípni-harapni, rúgni és vágni, közben pedig bizonygatni, hogy ki az igazibb magyar! A szomszédban dúló borzalmas háború következményeiről nem is beszélve! Erre most nincs semmi szükség! Van nekünk egy részben kipróbált politikai képviseletünk- ez pedig a Szövetség.
Az adott helyzet miatt számunkra itt nincs jó megoldás – ezt már lekéstük! Csak kévésbé rossz és nagyon rossz. Nekünk a kevésbé rossz megoldást kell választanunk. Szeptember 30-a után pedig majd egy új politikai időszámítás kezdődhet a szlovákiai magyarok számára. Akkor fog majd megmutatkozni, hogy mennyire szívügye a három pártnak az itteni magyarok sorsa és ki tudnak-e egyezni az összmagyar érdekekért!
Ha pedig majd úgy látjuk, hogy a Szövetségnek meg kell újulnia politikailag is (hiszen semmi sem örökös), tegyük meg azt majd haladéktalanul - mert ez a jövő záloga. De tegyük ezt békésebb körülmények között akkor, amikor az Alkotmány szerint a nem államalkotó „mieink“ (értsd szlovákiai magyarok) is bele tudnak szólni a dolgokba! Ez most pedig nem lehetséges. Én tiszteletben tartok minden más véleményt és annak megformálóját, de engedtessék meg most halkan és finoman kifejteni a véleményemet: politikai pragmatizmusom azt sugallja - ha nem is tetszik minden a Szövetség, a Modrí-Most, Híd és a Magyar Fórum házatáján - el kell menni szavazni és a Szövetségre kell adni a voksot! Egyszerűen ez most a biztosabb és stratégiailag kipróbált módszer! Műszaki emberként nem szeretem a bizonytalanságot - ezt mérésekkel, számításokkal és józan műszaki becslésekkel kell a minimálisra csökkenteni. Tehát, mi, szenciek is mérjünk, számoljunk és mérlegeljünk - és mindannyian szavazzunk úgy, hogy mi, szenci magyarok - függetlenül politikai nézetünktől - jókedvűen találkozzunk majd az utcán október 1-jén és az azt követő időszakban!
Nagy árat fizetnénk a sikertelenségért, ezért „...cselekedjünk mindannyian egyetértésben és szeretetben...“! (Esterházy János).
A közvélemény-kutatásoknak ne dőljünk be, azt hozzák ki, amit a megrendelő akar. Nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választásokat!
Családommal együtt elmegyek szavazni és mint párttag a Szövetségre adom voksomat, mert az erősebbet kell még erősebbé tenni, nem pedig az esélytelen gyengélkedőt istápolni!
Agárdy Gábor