Az egykori szövetségesek, Németország és Oroszország is azért rúgták fel a Moszkvában az 1939-ben aláírt egyezséget, mert a globális pénzuralomnak ez volt az érdeke. Ebből lett a II. világháború 60 millió halottal és a negyvenéves hidegháború egy-két világcsendőrrel...
Aztán a hidegháború vége felé, amikor már Gorbacsovot sikerült „pályára állítani“, újból beindult a német-orosz közeledés. Egyik eredménye az lett, hogy megépült a Nordstream-1 gázvezeték Oroszország és Németország között. Az akkori titkosszolgálatok már tudták, hogy Ukrajnával baj lesz és ezért a gázvezetéket a tengerbe süllyesztették.
A 2014-es kijevi Majdan után pedig egyértelművé vált, hogy a megkezdett Nordstream-2 gázvezetéket be kell fejezni és üzembe kell helyezni. Európa legerősebb gazdasága, ellátva az eurázsiai kontinens oroszországi nyersanyagaival, valóban a földrész vezető hatalmává nőhette volna ki magát.
Amint látni lehet, nem mentek a dolgok szőrmentén. Globális értékek és érdekek leállították a kb. 98%-ra megépült vezeték befejezését – mintegy előre jelezve az orosz-ukrán háború kitörését. Tehát van egy majdnem kész vezeték, amelybe a németek és oroszok milliárdokat fektettek – egyelőre haszon nélkül, és van egy tengerentúlról és máshonnan Európába áramló (pala)gázszállítás tankhajókkal, jóval drágábban, hogy a hajók káros gázkibocsátásáról ne is beszéljünk. Annak ellenére, hogy ideiglenesen Németországot gyakorlatilag a zöldek irányítják, mégis belementek abba, hogy „bezöldülhetett“ az atomenergia és a földgáz is.
Jelen pillanatban folyik a Nordstream-1 előre bejelentett éves karbantartása. Mivel a médiák már foglalkoztak a karbantartás körülményeivel és várható kifejletével – beleértve a kanadai turbínajavítások kettős mércéjét, most eltekintünk ezek bővebb ismertetésétől.
Meg kellene azonban vizsgálni azt a kérdést, hogyan lehetne leghamarabb véget vetni az orosz-ukrán háborúnak.
Mivel a németek még nem estek teljesen a fejükre és továbbra is németek maradnak, nem mondtak le arról, hogy vezető európai gazdasági nagyhatalom maradjanak, ami nyilvánvalóan nem tetszik másoknak. De a németek már csak ilyenek – ezért Eurázsia gazdasági értelemben vett létrejötte csak idő kérdése lehet, hacsak nem jön közbe valami fatális katasztrófa.
Ezt tudják a globalisták is. Mindent meg fognak tenni, hogy egy ilyen gazdasági összefonódás ne jöhessen létre, ill. minél később következzen be.
E sorok írója nincs messze az igazságtól, ha azt állítja, hogy a háborúnak pár nap-hét alatt vége lehetne akkor, ha a németek és az oroszok szép csendben megegyeznek a Nordstream-2 befejezésén és üzembe helyezésén. Cserébe az oroszok leállítják a háborút és segítenek Ukrajna helyreállításában, hogy szó ne érhesse a ház elejét.
Ezzel - nagyon leegyszerűsítve – van némi gond. A két vezeték kapacitása a meglévő nem orosz források mellett bőségesen elég lenne Európának és így Németország volna az „elosztó“ – természetesen a német árviszonyokat figyelembevéve. Hogy mit szólnának ehhez az EU vezetői, azt csak találgatni lehet. Másik oldalon azonnal jönne a pénzhatalmi globális elit ökölcsapása, amely nagyságrenddel iszonyúbb volna a mostani háborús helyzettől. Rajtuk kívül mindenki ellenérdekelt volt az orosz-ukrán konfliktusban. Más kiútja a világhatalmi elitnek ugyanis nincs – meg kell akadályozni Eurázsia létrejöttét! Egyazon időben pedig így hátráltatni lehet egyik fő konkurensének, Európának a fejlődését, ahol – ha akarjuk, ha nem – még mindig itt van a világ szellemi tőkéjének egy jelentős része.
Ezért a Nordstream-2 befejezése jelen pillanatban csak leányálom lehet, ugyanúgy mint a háború befejezése is. Nincs rá felsőbb érdek – túl kicsi még a FED által kihelyezett kölcsön és hitel a világban – hiszen pénzfelesleg van a globális piacokon.
Végezetül úgy nézki, hogy vagy lesz globalizmus - vagy demokrácia. Természetüknél fogva egyszerre, egy időben – a leírt okok miatt is - az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis értelemszerűen nem kompatibilisek.
Agárdy Gábor