Éppen bekapcsolnám vasárnap délben a rádiót, hogy a finom ebédhez egy gyomorkeserű kiséretében meghallgassam a „Jó ebédhez szól a nóta“ kínálatát. Bejön az Interneten, aránylag jó minőségben, mikoris valahol a szomszédban valaki füvet kezd nyírni…
Nyüszít, ordít a fűnyíró, biztosan életlen a vágókése - meg tompa a tulajdonosa! Télen a környéken rendszeres a láncfűrész-hangbemutató - mert ugye, mikor kell fát aprítani, ha nem vasárnap délután háromkor az ebéd utáni kávéivásnál, a szieszta kellős közepén...
Kölyök- és kamaszkoromban szüleim szombaton is dolgoztak, mi iskolába jártunk. Igaz, csak délig, de kötelező volt, mert nem volt szabadszombat. A hétvégi teendők elvégzése akkortájt szombat délutánra maradt, ugyanis az akkori móres szerint vasárnap tilos volt dolgozni. „Kivételt“ kaptak az ebédet főző asszonyok és az elengedhetetlen munkát végző emberek.
Olyan nevelést kaptunk (még az iskolában is), hogy tessék a hétvégi teendőket szétosztani az egész hétre, mert mindent nem lehet szombat délután megcsinálni. A vasárnapi munkaszünetet nagyszüleim és szüleim is „erősen“ ajánlottnak tartották. Vasárnap egyetlen üzlet sem volt nyitva (még a trafik sem) és nem haltunk éhen, semmi sem hiányzott...
„...Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napot tartsátok szentnek, az Úrnak szentelt nyugalom nagy napja legyen az!...“ (Mózes II., 35 -2.).
Nem véletlenül parancsolta Mózes Izráel fiainak a munkaszüneti napot! A munkaszünetnek a vallási kultusza mellett volt egy erős egészségügyi vonzata is: aki hat napot dolgozott (és akkor nem volt nyolcórás a munkaidő, hanem „látástól vakulásig“), az megérdemelt egy teljes pihenőnapot is. Mózes tudta, hogy a hosszabb ideig végzett folyamatos munka nem tesz jót az embernek - hiszen akkor az emberek végső átlagéletkora 40-45 év közé esett, tehát spórolni kellett a szervezetet.
Ez ma kicsit másképp néz ki, de szervezetünk ugyanaz, 5 ezer év alatt édeskeveset változott. A jobb életkörülmények és élelmiszerek hatására, valamint a genetikának köszönhetően tovább élünk. Pedig a munkaszüneti napokon - kiváltképp a szabadszombaton - dolgozunk a legtöbbet (ahelyett, hogy pl. kirándulnánk - tisztelet a kivételnek). A vasárnapról meg nem is beszélve!
Európa a hellén-zsidó-keresztény kultúrán nőtt fel, ahol az ünnep és a munkaszünet fontos lett. Ez nem csak szociális vagy vallási kérdés. Ennek nem betartása komoly egészségügyi károsodáshoz is vezethet - nem véletlen a rengeteg depressziós, stresszes és más, az ezekre kapcsolódó betegségekben szenvedő ember.
Ha én kamaszkoromban vasárnap délután (12 ...17 óra) zajongtam volna, átjött volna a szomszéd és leteremtett volna a sárgaföldig. Meg hozzátette volna: tudom-e, hogy vasárnap nem dolgozunk. Egyszerűen nem mertük volna megcsinálni.
Aztán ne csodálkozzunk, hogy hovatovább több a beteg ember, aki hovatovább több gyógyszert szed a hovatovább gazdagabb gyógyszergyárak és a hovatovább elégedettebb orvosok nagy örömére. Pedig a mózesi korhoz képest egy nappal több a munkaszünet és 8 órás a hivatalos munkaidő!
Nem érné meg egy kicsit leállni? Legalább 24 órára - pl. vasárnap!
Agárdy Gábor