Szlovák liberálisaink egyik vezetője, Richard Sulík, aki most gazdasági miniszter is, igazán jártasabb lehetne a jogban. Olyanokat mond, amit egy pártelnök és miniszter normális körülmények között nem mondhatna. Meg egy kicsit tisztelettudóbb is lehetne, pl. a parlamenti képviselőkkel szemben...
Már hosszabb ideje figyelem a szlovák és a hazai magyar médiát abból a szempontból is, hogy milyen módon mondanak igazat vagy sértegetnek embereket, politikai csoportokat.
A szlovák médiák liberálisabb szárnya napi szinten kezeli már ezt a jelenséget, de más formációk is használják. A honi magyar médiákban is felfedeztem ezt a kifejezést, amit társadalmi, politikai, valamint a jog szempontjából is meg kéne jobban fontolni.
Ennyi bevezető után jöhet a kérdéses szó: fasiszta, fasiszták. Az újságírók, de alkotmányos tisztségviselők is pl. simán lefasisztázzák a parlamenti képviselőket vagy egyes párttagokat, de találkoztam olyan esettel is, ahol politikailag nem túl tevékeny embereket is simán lefasisztáztak.
Hogy ne a levegőbe beszéljek, pl. július 9-én délelőtt Balog Beáta, a Sme napilap főszerkesztő-asszonya a Pátria rádióban (Vasik János füleki interjújában) is fasisztázott egyet. Ilyenkor fel kell tenni a kérdést: azért liberális az interjúalany, mert „azok“ fasiszták - vagy “azok“ azért fasiszták mert ő pl. liberális?
Valami gond van a fogalmak körül!
Szlovákiában a „bársonyos forradalom“ után (amit ma a szabadrablás időszakának is nevezhetnénk) pár évre megjelentek a kommunizmust és a fasizmust mint bűnöző és gonosztevő ideologiákat elitélő és betiltó törvények. Sajnos, a törvényi rendelkezések nincsenek egy törvényben egységbe foglalva, több törvény csak részleteiben tárgyalja a rendelkezéseket. Ilyen pl. a 125/1996 T.t. rendelkezés, amelynek törvénytári módosítása a 338/2020-as T.t. kiegészítés, stb.
Ennek értelmében tilos a kommunista és fasiszta ideológiákat terjeszteni, népszerüsíteni, jelképeiket használni és forgalmazni, stb. A törvénysértéseket szigorúan büntetik és ez így van rendjén.
A mostani kommunistázással és a fasisztázással van azonban egy kis gond!
Ha valakit fasisztának állítanak be, tudatában kellene lenniük az állítást megfogalmazóinak és kimondóinak, hogy ez egy súlyos vád. Tehát az ilyen jelzővel illetett személy ideológiailag bűnöző és gonosztevő ideológiákat vall magáénak.
Ha ez így van, akkor azonnal beadvánnyal kéne fordulni a bírósághoz vagy ügyészséghez, hogy vizsgálják ki az ügyet. Ez eddig egyszer sem fordult elő. Hol a jogállam, a törvény, a bírósági elmarasztaló döntés? Mert ha valóban fasiszta az illető, akkor a törvény szigorával kell eljárni és büntetni, pl. megszüntetni a politikai pártot, betiltani a polgári társulást, stb.
Ha azonban ezt a „fasisztázást“ a bíróság nem erősíti meg, az ilyen személy panasszal fordulhatna az illetékes hatóságokhoz hitelrontás, rossz név terjesztése, stb. törvénysértés kapcsán. Majd dönt a bíróság...
Erre biztosan sok olvasó majd megjegyzi, hogy a balliberális vagy a neomarxista megbélyegzés helyénvaló-e a hasonló gondolatmenetnél?
E sorok írója szerint meg kéne tartani egy bizonyos politikai, rétorikai és mediális kultúrát, ami az utóbbi években igenis romlik – és nem is keveset! Meg aztán van-e tiltó törvény pl. a neomarxista megbélyegzést tiltandó? Főleg akkor, amikor Jean-Claude Junker, az EU volt elnöke, hivatalosan Marxot méltatta Németországban.
Azt hiszem, hogy ebben a témában jogászok hadai gyepülnék egymást a sokféle nézetükkel és állásfoglalásukkal.
Jobb volna az ilyen trágárságokat mellőzni. Ha pedig kiderül, hogy az illetőt „megilleti“ pl. a fasiszta megszólítás, bíróságra vele!
Végül is Szlovákia (nemde?) egy jogállam! Talán...
Agárdy Gábor