Nagyjából egy hónappal ezelőtt elstartolt Szencen a háztartási hulladék magasabb szintű osztályozása. Környezetünk egy kicsit fellélegezhetett. Az eddigi eredmény a saját házam táján felülmúlta elképzeléseimet...
A kiszelektált szemét főleg a papír-, üveg-, fém- és műanyag-, valamint a biológiailag lebontható hulladék kategóriájába tartozik. Ezek után a maradék hulladék csak mintegy harmada-negyede az eddig megszokottnak.
Vannak azonban még fontos kérdések, amelyeknek megválaszolása nélkül nem lehet hatékonyabb hulladékgazdálkodást bevezetni. Mint ennek a városnak polgára természetesnek vettem, hogy egy háromtagú háztartásnak mindenképpen szüksége van a biológiailag lebontható hulladék tárolására szolgáló „barna kukára“. Az AVE vállalatnál a városházi előzetes bejelentés után meg is vettem, minden probléma nélkül. Azonban ahogy keddenként járom a Téglagyári utcát - ekkor ürítik a barna kukákat -, talán 3-4 barna kukát találtam az egész utca hosszában kitéve. Ez alól nem kivétel a város többi része sem. Tehát az általánosan érvényes rendelet (VZN) szerint a lakosság vagy maga komposztálja otthon vagy kihordja személyesen a gyűjtőudvarba a Rétei útra. Ezt pedig kétlem. Sajnos, a gyűjtőudvarban többnyire csak lenyírt füvet, ágakat, leveleket találtam, lebomló biológiai hulladékot alig. Tehát nem osztályozunk következetesen.
Az is igaz, hogy néha az ember még nem tudja, hogy mit hova tegyen. Pl. a műanyag tartóba bezárt orvosságok (tabletták), amelyek alufóliával vannak hermetikusan lezárva, mely kategóriába tartoznak? Az alufóliát eltávolítani teljes mértékben szinte lehetetlen, tehát ezt hova dobjam? Az eddigi megszokott fekete kukába, ahova minden más kerül, vagy a műanyag közé? Az általam nagyon kedvelt natúr csirkesült lerágott csontját hova? Ez most biológiailag lebomló hulladék vagy sima „feketekukás“ hulladék? Ilyen példa pedig sok van. Ezeket a példákat a jobb hulladékgazdálkodás érdekében össze kellene gyűjteni és közzétenni bizonyos időszakonként a városi havilapban (Senčan).
Mindenképpen arra buzdítanám a város lakosságát, hogy szerezze be a „barna“ kukát, mert így a levágott fű (ha nem kerül házi komposztálásra), a zöldségmaradékok, citromhéj, krumplihéj, stb. hasznos végtermékké alakulhat át - és ez így volna rendjén.
Meg vagyok győződve, hogy a helyes úton járunk. Azonban a módszert és kivitelezését folyamatosan finomítani kell - és ez pedig mindnyájunk feladata.
A leglényegesebb változás pedig még hátra van: a csomagolóipar teljes környezetvédelmi átépítése, ami fájni fog ugyan, de nem megkerülhető.