Igéretemhez híven megpróbálom megvizsgálni, miért is kapott Ivan Korčok százalékarányosan legtöbb szavazatot a szenci járásban. Késésem oka az EP utolsó ülése volt...
Legyen itt még egyszer a térkép (Komjáthy Lóránt munkája), hogy világosabban lássuk a különbségeket.
A térkép piros szín árnyalataival azokat a járásokat jelöli, ahol a településeken Ivan Korčok kapta a több szavazatot, kékkel pedig azokat, ahol a vidéki szavazók többsége Peter Pellegrinire voksolt.
Pellegrini országosan a 2. körben 53,18%-ot, Korčok 46,87 %-ot kapott. A szenci járásban Korčok 65,10 %-ot (!), Pellegrini 34,89 %-ot szedett össze. Szenc városában az eredmény 63,57 % Korčoknak és 36,42 % Pellegrininek.
Magát Pozsonyt és Kassát most nem fogom vizsgálni, mert a kávéházi lézengők (ún.: slniečkari) ott mindig is többen voltak.
Területi aránytalanságok
Öt Pozsony környékén lévő járásban és egy északi járásban kapott Korčok többet Pellegrininél. Mindenhol máshol (60) Pellegrini győzőtt.
Miért?
Ennek több oka is lehet. Eme sorok írója is tévedhet, de hát ki nem?
Bevándorlás Pozsonyba és környékére
Az utóbbi 10-20 évben kialakult egy Pozsony körüli szatellitváros, ahová általában a fővárosból kiköltözők vagy egyenesen keletről, északkeletről idevándorlók kerültek. Látni a D1 és D2 autópályák „jótékony“ hatását, ezek mentén történt a ki- ill. letelepülés. Az R7-es is csak azért kellett, hogy a kitelepülők gyorsan és kényelmesen a fővárosba meg hazaérjenek.
Az általános „sztori“ a következő: a fiatalember (mondjuk Szninnán vagy környékén) elad mindenét és vesz Pozsonyban egy kis lakást. Látástól vakulásig dolgozik, ezért munkaköri előmenetele gyorsabbra sikeredik mint másoké. Mivel rokonsága keleten (északon) maradt, új baráti kör felépítésére van szüksége. Ezt pedig a hasonszőrűek alkotják. Ott megismerkedik egy lánnyal, aki hasonlóan járt el. Neki is van egy garzonlakása. Gondolnak egyet, összeházasodnak, eladják a két lakást és vesznek egy háromszobásat, majd pár évig ott eléldegélnek és spórolnak. Aztán felvesznek egy horribilis kölcsönt és a főváros környékét elárasztó ingatlanfejlesztőktől vesznek egy vidéki telket (mondjuk a szenci volt téglagyár területén vagy a „zonci kanyarban“), a tehetősebbek kész lakást vagy inkább félkész kisebb családi házat. A pozsonyit pedig jó pénzért bérbeadják – a bevételből telik a kölcsön visszatérítésére is. Az autóályán percek alatt bejutnak a munkahelyükre, legyen az Pozsonyban vagy pl. a környező logisztikai központokban. A gyerekeik Pozsonyban járnak iskolába (naponta hordják őket) vagy a helyi iskolákat látogatják, amelyek szűknek bizonyulnak a szlovák diákok számára (lásd Somorján, Szencen, stb.), serényen megváltoztatva ezzel a nemzetiségi összetételt.
Ez Szenc esetében úgy mutatja magát, hogy a negyedszázaddal ezelőtti kb. 14 ezer lakosú és 30 %-os magyarsággal rendelkező kisvárosból mára egy több mint 20 ezer állandó lakosú és (kb.) 2 ezer átmeneti lakosú (általában ukránok és közel-keletiek) város lett az alig fejlődő infrastruktúrájával (1 db posta, 1 db kicsi egészségház, stb...). Mivel a betelepülők nagy többségében szlovák anyanyelvűek és több gyermekük van, az őshonos magyarok pedig kihalnak és alacsonyabb a gyermekvállalási kedv, a magyarok aránya 8% alá esett két évtized alatt.
Ezek az idevándorolt emberek 90%-ban fiatalok, akik el mertek jönni, van bennük elán, életerő és tenniakarás (meg persze jól is akarna élni) és évek óta az atlantista világfelfogást látják-hallják a TV-ben meg a mobiltelefonjaikon. Nem csoda, hogy a liberális-neomarxista világkép ragad beléjük – márcsak egy ellenpólusként a régi szenciekkel szemben, akik inkább konzervatívabbak – legyenek szlovákok vagy magyarok.
Elvándorlás
Csak szenci és környékbeli magyar ismerőseim körében találok egy tucatnyi családot, ahol az egyik gyerek (néha több is) Nyugatra vándorolt, a gyerekeik is már felnőttek és más ország állampolgárai, tehát otthon nem szavaz(hat)nak. Ők már nem fogják biztosítani a szenci őslakosság szaporodását, mert már haza se jönnek.
Kisebbek az igények
Az idevándoroltaknak az elején kisebbek az igényeik, ezért hamarabb tesznek szert anyagi többletre mint a régen (pl. 60 -70 éve) itt élő polgárok. Élni akarásuk, ambícióik (meg néha hangos követeléseik) pedig magasabbak a régebben ittlakóknál.
Gyökértelenség
A ideköltözött ambíciózus fiataloknak nagyobbrészt rokonságuk otthon (keleten, északkeleten) maradt, tehát nincs, vagy alig van a közelben családi támaszuk, ezért alkalmi, baráti szövetségeket kötnek az ugyancsak liberális barátokkal. Ez egy nagy kényszerítő erő, mert a munkahelyen (ami általában egy nagyvállalat, multinacionális vállalat vagy kihelyezett fiókja) „ilyen a módi“.
Műveltség és iskolázottság
Az idevándorlók zöme jobban iskolázott mint az országos átlag, hiszen ez egyik fontos feltétele, hogy kiszoríthassa az őslakosságot és ha kell, be tudja pótolni a lokális (pl. pozsonyi) intellektuális munkaerőhiányt. Ezekre a fiatal körökre pedig a neoliberalizmus jellemző, vallási kötődésük – legyen az bármilyen – szinte a nullára csökken (tisztelet a kivételnek!). Mindezek ellenére megvan bennük az az adag nacionalizmus, amivel pl. az itt élő magyarokat legjobb esetben ignorálják, ha nem hozzák hátrányos helyzetbe. Ők sem szavaztak Pellegrinire!
- - - - - - - - - - - - - -
Ezek után elvárható, hogy az EP- választásokon (2024. június 8-án) ez a lakossági csoport a liberális-baloldali csoportosulásokat fogja képviselőjelöltként előnyben részesíteni. Ha ehhez hozzátesszük a Szlovákiában már tradicionálisan alacsony EP-választási részvételt, akkor ebből baj is lehet.
Folytatódni fog a EP balliberális többségének hőzöngése, lásd az elmúlt heti (ápr. 10...) döntéseket: migránscsomag, 20 ezer €-s büntetés egy be nem fogadott migráns után, az abortusz emberi joggá kell, hogy váljon, Ukrajna tízmilliárdokkal való megsegítése (és ezáltal saját magunk meggyengítése, stb...).
Már nagyon kilóg a lóláb az amerikai-atlantista zsákból. Minden arra megy ki, hogy nehogy létrejöhessen az eurázsiai egység, mert ez az USA és atlantista köreinek (a NATO-nak is) előbb-utóbb a végét jelentené. Amerika igazi ellensége Kína, róluk ezzel az orosz-ukrán háborúval kell Oroszországot leválasztani. Ez pedig az USA-nak eddig nagyon jól ment, mert egyetlen katonát sem vesztettek, az ukrán fiatalemberek pedig (meg az oroszok is) dalolva, vígan halnak meg a „hazáért“!
Az amerikai cégek több százezernyi hektár területű, jó minőségű termőterületekhez, szántóföldhöz jutottak. Fegyvergyáraik csúcsrajárva gyártják a gyilkoló szerszámokat, amik árának (különböző utakon keresztül) nagy része visszakerül haszonként az USA-ba. Az USA a háború alatt 2,5-ször annyi nukleáris fűtőanyagot vett Oroszországtól mint a háború előtt!
Tiszta haszon!
A jelenlegi Amerika nem érdekelt az orosz-ukrán háború befejezésében, sem Európa megmentésében, pl. a migráció elől. Sőt! Afrikában szítja az ellentéteket és a FED által a fedezet nélküli kinyomtatott dollárokkal támogatja a migrálni készülőket, hogy legyen egy kis „motiváció“.
A szlovákiai elnökválasztás jó előkészület volt: a második fordulónak minden más mellett van egy nagy tanulsága: átlátva a világ és saját magunk politikai helyzetét, kiállva háborúellenességünk mellett, megtartva gyökereinket a jövőnek, hosszú „szabadságra“ kell küldeni a liberálbolsevik – neomarxista vonalat az EP-ben a júniusi szavazáson. Mert e nélkül csak rosszabb lesz a helyzet. Ez felérne egy európai harakirivel!
Gondolom, ezt senki sem akarja. Még a szenci újszlovákok sem!
Agárdy Gábor
U.I.: Amennyiben a kedves szenci és környékbeli olvasónak vannak további észrevételei az üggyel kapcsolatban, szívesen közzétesszük szerkesztett formában a honlapunkon...