Túl vagyunk a megyei választásokon, ismerjük az eredményeket, volt idő egy-kettőt aludni is rá, hogy lehiggadjunk...
Erre a rossz eredményre - inkább: közös kudarcra - sokat nem lehet mondani. Annyi azonban engedtessék meg nekem, hogy magánvéleményemet kifejtsem.
Szenc városa a magyarság szempontjából peremvidéken van a nagyjából 13% magát magyarnak valló polgárával (cca 2700 ember, nagyjából 1700 szavazásra jogosult személy). Ha csak a fele-háromnegyede ment volna el szavazni, nincs miről beszélni.
De nem mentek el...
Ha a szenci magyarság nem lett volna az ego bizonygatásának és a túltengő önbizalomnak a tárgya, ma Szencről van egy magyar anyanyelvű megyei képviselőnk és bizakodva nézhetnénk a jövő évi önkormányzati választások elé.
De képviselőnk nincs!
Szerény véleményem a helyzet ismeretében az, hogy a kevésbé esélyes jelöltnek vissza kellett volna lépnie az erősebb javára. Talán nem a mandátum megszerzése volt a cél, hanem az erősebbik jelölt lehetetlenné tétele a városban. Meg is lett az „eredménye“ - mindannyiunk kárára.
De nem lépett vissza…
Városi szinten le kell vonni a tanulságokat, hogy ilyen mégegyszer ne fordulhasson elő. Túl kevesen vagyunk az iszapbirkózáshoz...
Amúgy ez a helyi politikai dilettantizmus eklatáns példája! Tanítani kéne az egyetemen (pl. a CEU-n)...mint elrettentő esményt!