Túl vagyunk a megyei választásokon, ismerjük az eredményeket, volt idő egy-kettőt aludni is rá, hogy lehiggadjunk...

Erre a rossz eredményre - inkább: közös kudarcra - sokat nem lehet mondani. Annyi azonban engedtessék meg nekem, hogy magánvéleményemet kifejtsem.

 Szenc városa a magyarság szempontjából peremvidéken van a nagyjából 13% magát magyarnak valló polgárával (cca 2700 ember, nagyjából 1700 szavazásra jogosult személy). Ha csak a fele-háromnegyede ment volna el szavazni, nincs miről beszélni.

De nem mentek el...

Ha a szenci magyarság nem lett volna az ego bizonygatásának és a túltengő önbizalomnak a  tárgya, ma Szencről van egy magyar anyanyelvű megyei képviselőnk és bizakodva nézhetnénk a jövő évi önkormányzati választások elé.

 De képviselőnk nincs!

Szerény véleményem a helyzet ismeretében az, hogy a kevésbé esélyes jelöltnek vissza kellett volna lépnie az erősebb javára. Talán nem a mandátum megszerzése volt a cél, hanem az erősebbik jelölt lehetetlenné tétele a városban. Meg is lett az „eredménye“ - mindannyiunk kárára. 

De nem lépett vissza… 

Városi szinten le kell vonni a tanulságokat, hogy ilyen mégegyszer ne fordulhasson elő. Túl kevesen vagyunk az iszapbirkózáshoz...

Amúgy ez a helyi politikai dilettantizmus eklatáns példája! Tanítani kéne az egyetemen (pl. a CEU-n)...mint elrettentő esményt!