Az EU újabb hétéves költségvetésével kapcsolatban és a járvány gazdasági negatívumait kompenzáló Helyreállítási Alap körüli viták eléggé borzolták az európai politikusok lelkivilágát, sőt, pl. a magát „filantrópnak“ tituláló, szereptévesztett tengeren túli félisten is rendesen beszállt a vitába a felajánlott „örökkölcsönnel“...
Mint tudjuk, a törvényes vétó jogával Magyarország és Lengyelország élt, Szlovén támogatással. A szlovák támogatást a politikusok egy nemrég kitüntetett újságírónk szerint „elsunnyogták“.
Akad azonban még egy két sunnyogó...
Az egész kompromisszumot gyakorlatilag a két vétózó ország és Angela Merkel hozta tető alá. De mit csiripeltek a bajor verebek?
Manfred Webernek, az Európai Néppárt elnökének nem tetszett az eredmény, mivel a döntéshozatalban keményen megjelent a színen Orbán, akit pár hónapja - éve szívből útál.
Az, aki abban a Néppártban lett elnök, ahol az MKP és a KDH is rendes tag a KDNP-vel és sok más keresztény-konzervatív politikai formációval együtt. A Fidesz tagsága egyelőre felfüggesztve(szüneteltetve?), habár Weber legszívesebben kizárta volna a Fideszt a pártcsaládból.
Emlékezzünk csak vissza pár hónapot – évet és tegyük fel a kérdést: az Európai Néppártot alkotó egyes politikai erők - és itt elsősorban (de nem csak róluk) az északiakról van szó – mitől lennének konzervatívabbak a Fidesznél, ha a melegjogokat feltételek nélkül támogatják, ugyanúgy az EU alapító okirataival szembemenve az Európai Egyesül Államok gondolatát is. Ugyancsak a Weber-vezette „konzervatív“ Néppárt volt az a pártcsalád amelyik szépen, csendben támogatta az egyházak társadalmi szerepvállalásának a meggyengítését.
Ez az 1972-ben született bajor nagyon fiatalon kezdte el politikai pályafutását, pályája nagy ívben emelkedett. A Bajor Keresztényszociális Únió (CSU) tagjaként megpályázta az EB elnöki posztját is, amit még saját pártja tagjai sem támogattak egyhangúan. A nézeteltérések ellenére Orbán támogatta Weber ambícióját, de a bajor nem kért a Fidesz támogatásából. Nem is lett elnök...elsunnyogta.
A Néppárt elnöke egy határozatlan, elkényeztetett középkorú politikus, aki ide is hajol, oda is hajol, aztán valahol mindig pofára esik. Nem egy tipikus bajor magatartás. A Fidesz-tagság felfüggesztésével kapcsolatban a Néppárt felkérte Herman Van Rompuy-t, Wolfgang Schüssel-t és Hans-Gert Pöttering-et, hogy dolgozzák ki a Fidesz végleges jegelésének tervét. A három nagynevű politikus sem tudott megegyezni a Fidesz kizárásában (bezzeg a kizárás ötlete a KDH-ből kapott támogatást...), így Weber megint nem döntött és a döntést sunnyogva 2021-re halasztotta. Külön dühös lehet számára, hogy az EU költségvetési vitája előtt Merkel nem kérte ki a véleményét, hanem más bajorokkal tárgyalt. Nem is csoda, hiszen a bajor megszavazta a Sargentini-jelentést, Merkel meg a költségvetés megmentésénél észnél volt.
Weber állítólag ezt találta mondani: a nemzeti szuverenitás márpedig nem létezik!
Ha ez igaz, akkor a bajor tagadja az EU létezését, mert az EU szuverén nemzetállamok együttműködésén alapul. Ha megnézzük az utóbbi 2-3 éves tevékenységét, nem lehet nem észrevenni a hovatovábbi erős dörgölődését a liberálisok és baloldaliak felé, mondhatnánk Weber és a Néppárt liberalizációját láthatjuk. Az Európai Néppárt lassan egy álkonzervatív párttá alakult, ahol már ott ülnek a „téglák“ - a szó szoros értelmében vett liberálisok és baloldaliak – az ellenség már a spájzban van. Ezt pedig Weber nem akarja észrevenni, fel sem veti a gondolatát a Néppárt ideológiájának tisztázására. Ezt is elsunnyogta.
Ez nekünk sem mindegy, hiszen az MKP része a pártcsaládnak. Ugyanúgy a KDH is ott van, ahol tompítani tudná a kialakult éleket – de nem teszi.
A Néppárt zsugorodik, szüntelen veszít a befolyásán, az EP-ben felhigították a klasszikus családról való elképzeléseket (már nehogy minket balról támadjanak...) a feministákat meg a bevándorláspártiakat pedig „megsimogatták“.
A pestisrácok publicistája fején találta a szöget: „ Annak ellenére, hogy (Weber) elvileg konzervatív, pontosabban egy kicsit másként, kereszténydemokrata politikusként értelmezi önmagát. Fájdalom, de a legtöbb kereszténydemokrata világképű ember nem így látja. Ha az alapító atyák kereszténydemokrata nézeteit vesszük, akkor sehol sem találunk olyat, hogy egy föderatív államba kellene beleerőltetni az egész kontinenst. Együtt kell működni gazdaságilag, együtt kell a kontinenst az egyetemes keresztény értékek mentén összerántani, de nem egy új birodalmat létrehozni – vélték az egykori kereszténydemokraták. Weber és a mai néppárt tagjainak egy része viszont már nem így gondolkodik. Ők ugyan nem mondják ki, hogy „birodalom”, de az egyre mélyebb integrációval abba az irányba igyekeznek terelni az uniót...Ezeknek akarnak ma is megfelelni a normáikat eláruló, abnormális „kereszténydemokraták”.
Hogy mit mondana erre Franz Josef Strauss , a CSU volt elnöke, aki 27 évig vezette a pártot és Németország erős embereként tartották számon, nem nehéz elképzelni. De biztosan - amolyan „weberesen“ - nem sunnyogná el az egészet.
Agárdy Gábor