A jelen történések boncolgatásánál, azok jobb megértéséhez nem árt néha visszanézi a régi korokba, pl. a krisztusi időkbe. A helyszín meg legyen Palesztína, amely akkor része volt a Római Birodalomnak...
A birodalom élén Tiberius császár állt, akinek volt ugyan szenátori testülete, de gyakorlatilag egyedül döntött. Az óriási birodalmat azonban nem volt képes egyedül irányítani, ezért helytartókat nevezett ki az egyes tartományok élére. Így került Pilátus (születési neve Quintus Pontius Pilatus), akit a római császár küldött i. sz. 26-ban Palesztinába, ahol 26-36 között volt Júdea helytartója. Gyakorlatilag császári teljhatalommal bírt, a közvetlen végrehajtói a katonaság és a behódolt farizeusok voltak.
Ezt a rendszert látjuk modernebb formában – mintha másológépen készült volna –kibontakozni pl. az USA – EU – Ukrajna vonalon, ahol a császárt a globális, liberálmarxista pénztőke jeleníti meg sokkal brutálisabb formában. Ezek a globalogazdik teljesen hatalmukba kerítették a politikát, diktálnak a politikusoknak és osztják a pénzt a kétes terveik végrehajtásához (pl. az orosz-ukrán proxyháború).
De mivel nagy a globális birodalom, itt-ott helytartók kellenek, akik ráncba szedik az esetleg renitens alattvalókat. Európában, csaknem egészében ezt a szerepet az Európai Unió kapta meg. Az EU-helytartóság megtervezése is mintegy száz évig tartott (lásd pl. Richard Nicolaus Coudenhove-Kalergi igyekezetét). Ma oda jutottunk, hogy az EU a globalogazdik szervilis helytartója lett. Ez a modern helytartóság ugyanúgy jellemezhető azzal a pénzkörforgással, amivel Tiberius és Pilátus idejében az akkori társadalom rendelkezett. Róma küldte a helytartóságot és a katonaságot fenntartó pénzt, a helytartó meg küldte Rómába az ország anyagi (és szellemi) kifosztásából eredő pénzeket. Ez többszöröse volt az előbbinek.
A mostani (természetesen nemlétező) császár több dologban érdekelt, elsősorban hatalma fenntartásában és haszna maximalizálásában. Ennek a két szempontnak alárendel mindent. Még arra is képes, hogy helytartóit megvezesse, becsapja és ehhez még jó képet is tud vágni, mintha semmi sem történt volna.
Ennek a hatalmi viszonynak kirívó példája az utóbbi napokban a sokat emlegetett Északi Áramlat, amit majdnem két éve robbantottak fel (állítólag) az ukránok.
Az előzmény (állítólag) egy alkoholos tivornya volt az ukrán legfelsőbb vezetésben, ahol eldöntötték a vezeték likvidálását, mivel azt Kijev legitim harcászati célpontnak tekintette és kiadta parancsot Zaluzsnij-nak a likvidálásra. De (Isten tudja, hogyan??? :-), a CIA megtudta a tervet és kivitelezését megtiltotta Zelenszkij-nek, Zaluzsnij pedig nem fogadott szót. „Büntetésből” pedig így lett londoni nagykövet.
A többit nem részletezném, bőven ír róla naponta a világsajtó és tájékoztatnak a médiák.
Két dolgot azonban a császári-helytartói-végrehajtói vonalon nem tudok teljesen megérteni: miért bambult el Németország és annak politikai vezetése a robbantás után, hiszen a vezeték nagy tulajdonrésze a németek (vállalatok és az állam) kezében volt. A másik pedig az, hogy hogyan tudott egy végrehajtó fellázadni a helytartó ellen. A dolog pikantériája pedig az, hogy nem csak a császár katonaságának, de a helytartói hatalmának is részese kíván lenni (értsd: NATO- és EU-tag).
Az ukrajnai végrehajtók azért annyira nem lehetnek szellemileg korlátoltak, hogy császári pénzeken, helytartói segédlettel, hozzásegítsék a császárt a hatalom megtartásához és a haszon maximalizálásához a saját lakossága likvidálása révén.
Ez pedig nem történhet másért, mint a (természetesen nemlétező) császár egyik fő elképzelésének a végrehajtása: megfosztani Európát az orosz energiahordozóktól, hogy még jobban elszegényedjen (az energiaárak a hat-tizszeresei az amerikai energiaáraknak) és ne jusson eszébe a helytartónak létrehozni a nagy Eurázsiát, ami egyenlő lenne a császár trónfosztásával (ezért teljesen mindegy, hogy ki robbantotta fel a gázvezetéket).
De ne legyünk naivak, most császárék azt javasolták a végrehajtónak, hogy sorozzák be a 18 – 25 év közöttieket is frontkatonáknak, mert hatékonyabbak lehetnek mint a 40-50 évesek. Ha ez megtörténik, akkor Ukrajnában alig marad nemzőképes férfi. Aki meg ott marad, az nyomorék lesz.
De mit is csodálkozunk? Múltkor a németországi mélyzöldek egyik prominens képviselője úgy nyilatkozott, hogy a gyerekszülés az „környezeti vandalizmus”!
Ide jutott a császár – helytartó – végrehajtó triumvirátus. Egy ideig eltartott, de Róma és vele a helytartóságai is megbuktak – rendesen!
Agárdy Gábor