Több ismerősöm panaszkodott, hogy az egészségügyi ellátás alatt valami nem egészen tiszta dolog történik a kezelőorvos és a betegbiztosító között. Többnyire a fogorvosokra panaszkodtak, mert észrevették, hogy az orvosnál lévő nyilvántartásukban olyan kezelés is benne foglaltatik, amelyben nem volt részük. Voltak azonban más szakorvosokról is ilyen vélemények...

Az Általános Egészségbiztosítót kerestem fel szakvéleményért, hogy magyarázzák el az egész biztosítási folyamatot. Elismerték, hogy vannak a törvényben kiskapuk, amiket az orvosok kihasználnak. Ezért is vezették be a páciensek által is ellenőrizhető rendszert, amelyben a beteg pontos képet kap a legutóbbi kilenc hónap vele kapcsolatos kezeléseiről, gyógyszerellátásáról, kivizsgálásokról, stb.

Elég csak kikérni a biztosítótól az ú.n. GRID-kártyát és máris használható az Interneten ingyenesen elérhető ellenőrzési rendszer.

Ismerőseim közül, akik már használják, néhányan meg voltak rökönyödve az első áttekintésnél, hogy mi mindent találtak, amit nem „követtek“ el velük. Némely esetben elég volt az orvosi magyarázat, de a többségüknél, bizony, voltak „többletszolgáltatások“ (nem elvégzett kivizsgálások, plusszdiagnosztizálás, stb...).

Sőt már azt is hallottam, hogy az orvosok éppen a „kívánt eredmény“ elérése érdekében tiltott módon üzletelnek a betegek adataival és hamis vizsgálódásokat kreálnak a beteg biztosítójának terhére.

Ha mindez csak részben is igaz, akkor ne csodálkozzunk egészségügyünk állapotán. A betegellátás és gyógyítás folyamatában hiányzik a visszacsatolás a orvostól és a biztosítótól a beteg felé. Ha jobb egészségügyet akarunk, akkor a felhasznált pénzeket személyesíteni kell(ene) és csak arra használni, amire kell(ene).

Minden résztvevője ennek a titokzatos körnek akkor járna jól, ha teljesen ellenőrizhetővé válna az egészségügyben forgó pénzek útvonala és célja. A kiépített internetes beteginformáló rendszer egy jó lépés a kívánt cél felé – legalább megtudhatjuk, hogy mit nem „követtek“ el velünk. Ez azonban mégis kevés, mert az orvos nem motivált a gyors és igazságos betegrendezésben. A biztosító pedig motivált abban, hogy a rendelkezésre álló összegből a lehető legkevesebbet fizesse ki – nála a pénz sose elég.

Nem vagyok egészségügyi szakember. A rendszervezérlésekhez viszont elektromérnökként értek, ahol a visszacsatolásoknak óriási feladatuk van. Valami ilyesfélét kellene kitalálni az egészségügyben is, hiszen ez is egy élő rendszer, amelyet egyensúlyban és működésben kell tartani a lehető legkevesebb bevitt (és észerűen kivett) energiával.

Nos, volna egy abszurd javaslatom. Hogy egyszerűen érthető legyen, induljunk ki egy fogorvostól, aki olyan kezelést adott a betegének, amelyet teljes egészében térít az illetékes egészségbiztosító.

1.       A kezelés után a z orvos leírja a kezelés módját és eredményét, valamint tételesen a biztosító által megállapított árát is. A páciens ezt átnézi, majd jóváhagyja (a jövőben akár elektronikusan is pár másodperc alatt aláírhatja). A mai technika vívmányaival az orvos ezt azonnal el is küdheti a biztosítónak.

2.       A beteg kifizeti a kezelés árának egy részét – az egyszerűség kedvéért legyen ez a fele, tehát 50%. Az orvos erről nyugtát ad, illetve rávezeti a beteglapra a biztosító felé, amelyről ad egy másolatot a betegnek (ez ma is működik).

3.       A beteg (ha még nem írta alá), akkor otthon aláírja és rövidesen elküldi-beviszi a lapot a pénzügyi bizonylattal együtt a biztosítójának.

4.       Ha a biztosítóban rövid időn belül  találkozik a beteg és az orvos által (akár elektronikusan is) beküldött két dokumentum, a biztosító kifizeti az orvosnak a maradék 50%-ot és ugyanannyit visszaküld a betegnek. Így az orvos megkapja a kezelésért járó egész részt, a páciens pedig megkapja az „előlegbe“ befizetett összeget.

5.       Így a beteg, az orvos és a biztosító is érdekeltté válik a gyors rendezésben, mert a szándékos késleltetés szankcionálható lenne. A betegnek érdeke megtudni a kezelés minden részletét és érdeke elküldeni az orvostól kapott dokumentumot a biztosítóba (mert máskülönben elveszik a pénze). Az orvosnak érdeke jól dolgozni és igazat írni, mert másképp a beteg nem írja alá és a biztosító nem fizet. A kezelés egy részét pedig azonnal megkapja a betegtől. A biztosítónak is érdeke, mert így csak azért fizet, amit valójában az orvos elvégzett. Közben pár napig-hétig a biztosítónak rendelkezésére áll egy szép (többmilliós) pénzösszeg, amivel arra a pár napra is lehet valamit kezdeni.

Biztosan most majd pár orvos, páciens meg biztosítós szakember felkapja a fejét és azt mondja: „marhaság“!

Kérem, megengedem, hogy egy egyszerű eseten keresztül nem mindig és mindenhol működne a rendszer egyensúlyban tartása. De akkor mondjanak jobbat, ami biztosítja a százszázalékos visszacsatolást – mert ilyen, igenis, van!
Csakis akarat kérdése – ami eddig nincs!

 

Agárdy Gábor