Szlovákia Gazdasági Minisztériuma egy különös támogatást nyújtott: villamos autók vásárlása esetén 8000 euróval járul hozzá a vételhez. A kérvényeket csak elektronikus úton lehetett eljuttatni az illetékesekhez...

Az első bejelentkezési kört és eredményeit visszavonták, eljárási (szoftver)hibákra hivatkozva. Az újra meghirdetett időpontban a támogatások keretösszege nem egészen öt perc alatt fogyott el...

Egy „közönséges“ halandónak esélye sem volt megszerezni a támogatást, ugyanis annyi feltételt kellett teljesíteni, amelyek igazolására a kihirdetés pillanatától a jelentkezés lezárásáig csak nagyon kevés idő állt a kérvényezők rendelkezésére. Elolvasván a feltételeket, könnyen belátható, hogy azok voltak előnyben, akik már jó előre ismerték a feltételrendszert és idejekorán be tudták szerezni az igazolásokat.

Hát, ilyen országban élünk...

Most azonban ne foglalkozzunk magával az állami támogatással. Nézzük meg közelebbről az egész elektromobil-elmélet hatékonyságát anélkül, hogy a környezetvédelmi hatásokat is elemeznénk. Erre ugyanis egy kisebb könyvtár terjedelme kellene.

Foglalkozzunk azonban azzal, hogy mi lehetne az a hajtóanyag vagy üzemanyag, amely kellő energiasűrűséggel rendelkezik ahhoz, hogy egy átlagos teljesítményű (mondjuk úgy 50 – 100 kW között) személyautó hatótávolsága elérje nagyjából az 500 – 700 km-t és a hajtóanyag vagy üzemanyag néhány perc alatt betölthető legyen és ne kelljen órákat várni az akkumulátorok feltöltésére. Ez az idő nem hasonlítható össze pl. 50 liter benzin betankolásával, ami úgy három percet vehet igénybe és amely mennyiséggel az adott hatótávolság simán elérhető és leadja a kívánt teljesítményt is.

Ezt a kérdést nehéz lesz teljes szélességében megválaszolni nem csak most, de az elkövetkező évtizedben is. Ugyanis a szakmai tanulmányok azt mutatják ki, hogy a benzinről, ill. a dieselolajról való átállás az elektromos meghajtásra a környezetet ugyanúgy vagy jobban romboló hatása mellett a pénztárcánkat is jócskán „terhelni“ fogja.

Valahogyan el kellene lesni a természetből, hogy a földi élőlények a létezésükhöz honnan szerzik be az energiát. Ez sem egy könnyű feladat, mert más lesz a jó felelet a növények esetében és más az embernél és az állatoknál.

Az új hajtóanyagnak olcsóbbnak és jobbnak kell lennie minden más réginél, lehetőleg ugyanolyan vagy magasabb energiasűrűségnél. Az ilyen üzemanyagot pedig csak úgy lehet olcsón előállítani, amelynek alapanyagai a természetben is jelen vannak, könnyen elérhetőek és tárolhatóak.

A természetben már évmilliók óta jelen van a víz. Azért maradt meg a Földön, mert a három halmazállapota egymás között „csereszabatos“, nem könnyen bomlik le az összetevőire (hidrogénre és oxigénre). Ezt a vízbontást az élővilág sejtjei el tudják végezni kisebb vagy nagyobb hatékonysággal.

A Föld energiaforrása csaknem kizárólag a Nap és sugarainak (akár évmilliókkal ezelőtti) hatása. A napsugárzás pedig minden nap eléri a Földet és évszakoktól függően melegíti egyes részeit.

Ezt a napenergiát és a vizet kellene valahogyan „rávenni“ arra, hogy üzemanyaghoz jussunk. Ha a vizet alkotóelemeire – hidrogénre és oxigénre – bontjuk, megvan az üzemanyag. A gond annak az energiának a beszerzése, amellyel ezt a bontást el lehetne végezni. Ugyanis (katalizátor nélkül) rengeteg energiát kíván. Katalizátorunk pedig még nincs. Ameddig az emberiség nem „találja fel“ azt a módszert, amivel nagy hatékonysággal lehetne a napenergiát villamos árammá alakítani vagy a gyakorlatban is használható fúziós atomreaktort (amelyben pl. a szilíciumból lehetne energiát előállítani, amely ugyancsak egy nagyon gyakori elem a Földön), addig kicsi az esélyünk. Ha ez sikerülne, akkor az így előállított üzemanyag pedig teljesen környezetbarát lehetne, hiszen a hidrogén és oxigén elégetésénél csak víz(pára) keletkezik, amely – ha (energia hozzáadásával – hűtéssel) újra folyékonnyá válik – újból bontható a kellő mennyiségű energia bevetésével. A tárolással sincs nagyobb fizikai probléma, mert pl. folyékony hidrogént tárolni már évtizedek óta tud az emberiség. Ezzel kapcsolatban legföljebb csak biztonsági kérdések vetődhetnek fel (mint annak idején a villanyárammal is).

A mai akkumulátoros autók „boomja“ valószínűleg csak egy átmeneti „divat“, valami mást kell kitalálni, mert hosszú távon a megoldás nem tartható (pl. mi lesz az elhasználódott drága akkumulátorokkal?).

Valahogyan ezt a vízbontást és energiaszerzést kellene ellesni a természettől. Meg azt is, hogyan lehet ezt korrupció nélkül megoldani...

Agárdy Gábor
(kezdőkép: https://www.dnes24.sk/)