Közeli, idős ismerősöm a napokban halálos balesetet szenvedett este egy város közepén, jó látási viszonyok között a megvilágított, rendesen kijelölt gyalogos átjárón. Elgázolták!. A helyszínen életét vesztette!... 

Felmerül a kérdés: ki volt a hibás? A gépkocsivezető, aki nem látta a szabályosan és lassan közlekedő gyalogost? Vagy a gyalogos, aki nem volt kellően körültekintő és nem láttatta magát?

Hasonló eset a közelmúltban több is történt országszerte. Magam is tapasztaltam, hogy az esti vezetéskor többszörös figyelemmel kell kisérni a gyalogosok számára fenntartott átjárókat – főleg a téli hónapokban – mert az ilyenkor viselt öltözék általában sötét színezetű, legtöbbször fekete. Néha a gépkocsivezető csak az utolsó pillanatban veszi észre az úttesten (akár szabályosan is) átkelő gyalogost.

Ismerőseim is panaszkodtak a jelenségre, hogy a gyalogosoknak nem kellene telefont nézegetve, fülhallgatóval a fülükben, ill. a fejükön – körül sem nézve, mert, ugye, neki van előnye - vakon átsétálni az átjárón – főleg este.

A bevezetőben említett tragikus esetnél azonban ilyen figyelemelvonó körülmény nem volt. Az időskorú áldozat nem sietett, lassan lépegetve közelítette meg az átjárót. Feltételezhető, hogy a gépkocsivezető nem látta vagy csak későn vette észre az átkelni szándékozót.

Érdemes megemlíteni az élettani vetületét az ilyen dolognak. Szemünk az évmilliók alatt ügyesen alkalmazkodott a nappali és esti fényváltozásokhoz, ezt a pálcikák (nappali fény) és a csapok (esti sötétség) milliói biztosítják. Az Interneten bőséges információ található a működésükről.

A közvilágítást tervezők megtervezik a gyalogos átjáró megvilágítását. Legtöbbször 4,5-6 méter magasan van a lámpa, kinyúlik az úttest harmadába-negyedébe, közvetlenül az átjáró fölött. Tehát a LED-lámpa csaknem merőlegesen világít az átjáróra, a fejünk búbját világítja meg. Ha meg azon mindennek a tetejébe sötét fejfedő van, az átkelő (szó szerint) sötét alak nem vagy alig ver vissza fényt a merőlegesen beeső fényből. Ami meg nincs, azt a gépkocsivezető nem is láthatja.

A bajra még rátesz egy lapáttal a LED-lámpák lényege: három szűk fényspektrumban sugároznak piros-zöld-kék fénnyel, amiből a konstruktőrök a színkeveréssel és a fényesség beállításával állítják elő a kívánt színt (a sokféle „fehéret“ is!). Az esti fényérzékelők a szemünkben (csapok) hasonlóan érzékelnek három színspektrumban, csakhogy a spektrumuk szélesebb mint a LED-lámpáké. A kék fényre szemünk a legkevésbé érzékeny, pedig a fehérhez ebből kell a legtöbb.

A LED-ek ehhez képest nagyon szűk spektrumúak. Az ilyen szűk spektrumok fényvisszaverődése a sötét ruházaton pedig csapnivaló. A régebbi nátriumgőzös vagy higanyos lámpáknak szélesebb volt a spektruma, hogy a wolframszálas égőket ne is említsük.

A LED-ek használata elsősorban az energiafelhasználásuk miatt van, a villamosenergia-fogyasztásuk csak töredéke a régebben használt fényforrásoknak.

A tragédia során három alapvető gondolat jutott eszembe:

-    Este, főleg ősztől tavaszig, számitsunk a leírt jelenséggel – úgy a gyalogosok és a gépkocsivezetők is. A gyalogosok legyenek láthatóbbak, pl hordjanak egy fényvisszaverő karszalagot, stb. (ha más nincs, pl. a mobiltelefont tartsa meglengetve a kivilágított kijelzővel a jövő autó felé) vagy várják meg, míg elmegy az autó. Az autósok pedig inkább háromszor nézzenek körül és lassítsanak, mert egy kioltott életet nem lehet 5-10 másodperc idő megspórolásával helyettesíteni!

-    A tervezőmérnökök pedig próbáljanak valamiféle oldalvilágítást is kitalálni a gyalogátjáróknál, ami legalább minimális értékben növelhetné az öltözetről visszavert fény mennyiségét.

-    Legyünk sokkal figyelmesebbek, tudatosítsuk, hogy a szemünkben lévő csapokon és a LED-lámpák spektrumán nem nagyon tudunk változtatni!

                                                                                                                               Agárdy Gábor