Vannak az EU-nak olyan tevékenységei is, amelyeket a hivatalai nem szívesen vernek nagydobra. Az okok általában csak általánosan megfogalmazhatóak, legtöbbször valamilyen népszerűtlen, bürokratikus intézkedésről van szó vagy a globalizációt fű alatt elősegítő tevékenységet vagy jogi normákat készítenek elő...
Most is ez történik. Mint kiderült, már 2020-ban az Európai Központi Bank (EKB) közzétett egy terjedelmes 55 oldalas tanulmányt „Report on a digital euro“ címmel, amely az EU hivatalos fizetőeszközének - az Eurónak - a digitalizálásáról szól.
Az egész törekvés talán Christine Lagard bankelnök két cseles mondatával jellemezhető: „...az Euró az európaiaké, mi vagyunk a gondviselői. Fel kell tehát készülnünk egyfajta digitális Euró kibocsátásra is, ha szükség lesz rá...”
Nos, semmi kétség! Christine Lagard azért is lett bankelnök, hogy ezt a „digitális“ tervet végrehajtsa vagy legalább is előkészítse.
Miről is van szó?
Erre a legjobb feleletet maga az EKB-tanulmány adja meg. Többek között olyan selyempapírba csomagolt célok, amelyek első látásra szimpatikusok, logikusak, szükségesek és célszerűek. Pl.: ...az Euró digitális formájával garantálható volna, hogy az euroövezeti polgárok folyamatosan és ingyenesen hozzáférjenek egy egyszerű, egyetemesen elfogadott, biztonságos és megbízható fizetőeszközhöz... „
Vagy egy másik, amely mindjárt az elején sumákol: „...nem helyettesítené a készpénzt, hanem kiegészítené. Az eurorendszer majd továbbra is folyamatosan biztosítja mindnyájunknak euroövezet-szerte az eurokészpénzhez való hozzáférést...“
Ha valaki átnézi az anyagot, akkor világossá válik, hogy végcélként a készpénz megszüntetéséről van szó. A globalizálódó pénzrendszerben nincs új a nap alatt.
Az anyag a megfogalmazott célt és annak pozitívumait az egekig emeli, a hátrányokról egy szó sem esik. Hogy miért van erre szükség? Az EKB szerint „...a digitális Euró a mindennapos fizetés gyors, könnyű és biztonságos eszköze volna. Támogatná az európai gazdaság digitális átalakítását, és aktívan ösztönözhetné a lakossági fizetésforgalom megújulását...“
A digitális Euró bevezetését a tanulmány nem köti időponthoz, az álláspont nagyjából a következő: ...gyakorlati kísérleteket végzünk, meghallgatjuk a nagyközönség elképzeléseit, eszmét cserélünk az érdekcsoportokkal. 2021 közepe felé döntjük el, hogy elindítjuk-e a digitális euróra vonatkozó projektet, amely előkészítené a pénzeszköz valamely jövőbeli időpontban való esetleges (?) kibocsátását...
A valóságos cél pedig zseniálisan van elrejtve ebben a mondatban: ...kialakításánál fontos szempont a magánszektorbeli fizetési megoldásokkal való átjárhatóság, ami elősegíti a páneurópai megoldásokat és a fogyasztóknak nyújtott további szolgáltatásokat...
Hogy ne legyenek kétségeink a csúsztatásról, beleírták: ...az adatvédelmet kiemelt prioritásként kezelnénk, hogy a digitális euro elmélyítse a fizetésforgalomba vetett bizalmat a digitális korban...
Eddig a témát nem nagyon medializálták. A Covid-járvány kapóra jött, minden ország gazdasága többé-kevésbé megszenvedi. Ha tovább „fenntartják“ a járványt, a kis- és középvállalatok ezrei fognak tönkremenni, jöhet a magas munkanélküliség és a polgárok elszegényedése. A globális cégeknek vannak tartalékaik, „kisebb horzsolásokkal“ túl fogják élni.
Ez a Covid-19 járvány az összes volt és leendő hullámával csak egy „előjáték“. Az igazi hatás csak ezután jön majd, amikor a digitális Euróval teljesen ellenőrizhető lesz a lakosság. Mit, hol, miért, kinek vásárolunk, mennyit fogyasztunk, ki milyen házban, lakásban lakik, mennyit fizet érte, van-e tartozása, vannak-e megtakarításai és mennyi. Ez nem csak lakossági szinten fog megjelenni, de helyi önkormányzati, megyei és országos szinten is. Az érdekelt körök teljes áttekintést kapnak az egyes országok pénzforgalmáról és ezáltal mindenről, ami a pénzzel összefüg. Arról nem szól a tanulmány, hogy mi lesz akkor, ha „ledöglik“ a digitális Euró információs rendszere vagy néhány ügyes IT-hekker kicsit megmanipulálja azokat (bankok, országok, vállalatok, önkormányzatok pénzeszközei válhatnak semmivé pár másodperc alatt).
A kérdés pedig nagyon egyszerű: mi nem fog a digitalizált Euróval összefüggeni? A válasz világos...
Lehetetlen felsorolni azt az információhalmazt, amihez a „bennfentesek“ majd hozzáférnek. Ezekkel pedig – ugye – üzletelni is lehet.
De szeretnék tévedni!
Ezt Orwell sem tudta-merte megálmodni! Hiába – modern korban élünk – ehhez képest Orwell csak kisinas volt!
Agárdy Gábor
Forrásanyag: Európai Központi Bank