Mozgalmas egy időszakban élünk! Ránk törtek a migránsok, beindult a Covid-19, vele a gazdasági recesszió, majd az ukrán-orosz proxiháború és az afrikai konfliktusok. Legújabban pedig a palesztin-izraeli konfliktus foglaltoztatja a világot a maga néhány ezer halottjával. A világ figyelme effelé irányul...
Vannak azonban kevésbé látványos folyamatok, amelyekre sokkal kevesebb figyelem jut. Holott súlyuk és későbbi hatásuk legalább akkora, mint a közfigyelmet felkeltő eseteké.
Az Európai Központi Bank (EKB) egyik sajtótájékoztatóján Christine Lagarde, a bank elnök-asszonát nem olyan régen megkérdezte egy újságíró, hogyan is van azzal a digitális euróval?
A bankvezért a kérdés láthatóan váratlanul érte, mert nem ez volt a sajtótájékoztató témája. Rutinos pénzpolitikusként elmondta, hogy a digitális euró gondolatával csak elméleti síkon foglalkoznak, de bevallotta, hogy nagyjából már két éve dolgoznak rajta. Majd néhány semmitmondó mondat következett, amiből nem volt leszűrhető semmi konkrét eredmény, láthatóan a bankvezér elmismasolta és lejegelte a témát.
Miről is van oly csendben szó?
Csupán olyan egyszerű tervről, amikor az állampolgárok és más intézmények (cégek, állami hivatalok...stb.) pénze csakis az EKB-számlákon volna. Legfőbb érv emellett az volt, hogy az EKB nem mehet csődbe. Na lám!
Sőt! Az EKB ezt a szolgáltatást ingyenessé tenné, nem vetne ki rá szolgáltatási illetéket. Ugyanis mobilapplikáción keresztül vagy a hagyományos bankkártyával lehetne fizetni.
A bankvezér azért elmondta, hogy mindez a készpénzhasználat mellett történne. Érve az volt, hogy Nigériában, néhány arab országban és Kínában csak pozitív tapasztalatokra tettek szert, sokkal kisebb így a kibernetikus pénzrablás lehetősége. A kérdés már csak az, hogy akkor mit fognak a kereskedelmi bankok csinálni?
Úgy néz ki, hogy míg lesz készpénz (mert ne legyünk naivak, előbb-utóbb meg lesz szüntetve), addig azt elkezelgethetik.
Magában a tanulmányban, melynek néhány részletét nyilvánosságra hozták, szó van az ún. „programozott pénzről“, ami nem jelent semmi mást, mint azt, hogy az EKB számláján tartott néhány összeg csak bizonyos célokra lenne felhasználható. Pl. a szociális segélyen élők a juttatásból nem vehetnének cigarettát, alkoholt. A családi- és gyermeknevelési segélyt csakis a gyermek javára lehetne fordítani. Az ilyen korlátozásoknak egy kis fantázia mellett nincs határa.
Van a digitális eurónak azonban egy óriási „hibája“. Pl. egy multicégnél a bevásárlás után azonnal valahol ott van az információ (talán már ma is), hogy ki, mit, mikor vett és mikor vásárolt hasonlót azelőtt. A ruhaboltban pedig magunk adjuk meg az információt testi proporcióinkról, testmagasság, mellbőség, stb., miközben bekerül a ki tudja hol, ki által kezelt adathalmazba a ruha ára, a vásárló neve. Ha majd kivizsgál minket az orvos és felír egy e-receptet és a gyógyszertárban ki is vesszük, az adathalmazba bekerül mindez az összes nyavalyánkkal együtt, stb... Ez a rendszer pedig eléri az élet minden szegmensét, egy adatbázis rabszolgái leszünk, amit ki tudja, ki(k) fog(nak) kezelni.
Mivel az applikáció, ill. a bankkártya rendelkezik majd valamilyen drótnélküli kapcsolattal, már az üzletbe való belépésnél tudni fogják, hogy a vásárlónak mennyi pénze van, az eddig „leszívott“ adatok alapján pedig megsaccolhatják vásárlóerejét vagy akár elutasíthatják vásárlási szándékát is.
Az EKB erős érve továbbá az, hogy így kiszűrhető lenne a korrupció, minden cent nyomon követhető lenne...
A készpénz ilyenforma digitalizációja teljesen megszüntetné a személyi szabadságot és az anonimitást. Hatalmas adatbázisok állnának rendelkezésére annak a (természetesen nemlétező) háttérhatalomnak, amely már ma is nagyban uralja a világgazdaság menetét. Elég megemlíteni, hogy pl. a biztosítópiacot néhány világcég felügyeli (Berkshire, Allianz, AXA, MetLife, Prudential, AIG stb.), igazán nagy olajcég csak három van (ExxonMobil, Chevron, Shell), és csak egy nagy nemzetközi webáruház – az Amazon.
A háttérhatalom ezirányú tervét maga az „agytröszt“ Klaus Schwab árulta el a davosi elitparádén – a Világgazdasági Fórumon és meg is írta a „The Great Reset“ (A Nagy Újraindítás) című könyvében.
Társadalmi vita a digitális euróról eddig kizárt volt, csak néhány bennfentes tud róla néhány bizalmas adatot és célt. Amivel pedig vissza lehet élni, azzal nagy valószínűséggel vissza is fognak élni!
A társadalmi vita sok szakember szerint (nem csak ebben az esetben) elengedhetetlen!
Nos, a valószínűség-elmélet, ami egy komoly tudományág, azt tanítja, hogy ami megtörténhet, az egyszer meg is történik. Csakis idő kérdése. A digitális eurónak a bevezetése két év serény és bizalmas kutatás után - mivel nem nulla a valószínűsége, hanem jóval magasabb – előbb-utóbb meg fog történni, ez pedig rövid időn belül a készpénz halálához fog vezetni.
Mert ezt a világot valakik uralni akarják – teljes egészében...
Agárdy Gábor
U.I.: 3 nappal a cikk megjelenése után az EKB jóváhagyta minden tärsadalmi egyeztetés nélkül (" fű alatt") a digitális eurót.