Ha egy jó vagyont egy gazda nem kezel kellő odafigyeléssel, az leromlik, lezüllik. Ilyenkor két lehetőség van: vagy megjavul a gazda vagy új gazdát kell keresni...
A negyedik Fico-kormány programja már akkor sok kritikát kapott, amikor csak beharangozták a főbb beruházási irányokat. Hála az internetnek, a költségvetés sarokszámai hozzáférhetőek voltak a polgárok számára is.
A Parlament minimális változásokkal jóvá is hagyta a beterjesztett költségvetést, az előző kormányhoz képest vannak benne lényeges változások.
Egyet azonban mindjárt meg lehetett állapítani. Ez a kormány is ugyanabba a folyóba lépet, mint számos elődje. Most sem várható Szlovákia déli, magyarok által is lakott terület továbbfejlesztése és felvirágoztatása (és annak újboli elhalasztása).
Az átkosban a kommunisták azért ügyeltek arra, hogy némi ipar és mezőgazdasági feldolgozás jusson ebbe a régióba (Kovosmalt, Levitex, Novofruct, stb...). Ezeket az ipari és mezőgazdasági központokat az 1989-es fordulat után tönkretették vagy privatizálták és utána lettek tudatosan tönkretéve. Még azt az egy vágányt is Čarnogurskýék gyorsan felszedették, amely Dunaszerdahelyt kötötte össze a bősi erőművel – nehogy ott már egy árumozgató kis kikötő létesülhessen...
Jobban szemügyre véve a kormányprogramot, azonnal látni, hogy megint elmaradt a déli régió út- és vasútfejlesztése. A szoroskai alagút 20 évre elnapolva vagy inkább „elévezve, elszázadozva“. Az R7 gyorsforgalmi út csak addig megy, míg a főváros környékére a távolról beköltözöttek gyorsan beérnek Pozsonyba, meg estefelé fürgén hazaérhetnek. Tovább építeni már nem érdekes – nem éri meg. A déli autópályáról már írni sem merek, a helyette megálmodott gyorsforgalmi út Pozsonytól Kassáig a fellegekben van (lásd az alábbi térképet)...
Fekete vonalak: kész gyorsforgalmi utak és autópályák, piros vonalkák: 2024-re tervezett fejlesztések
A vasúttal még rosszabb a helyzet, pl. Pozsony-Komáromi vonal úgy néz ki mint az amerikai középhegység a 19. század közepén – egy pár vasúti sín végig. Ha itt intenzív mezőgazdaság folyna és élelmiszer-önellátásunk nem 30%, hanem 75% körül lenne, beleértve a mezőgazdasági termékek helyi feldolgozását is, zsúfolt lenne a forgalom a nemlétező két pár vágányon is. De ez nem érdek.
A minap hallom, hogy ezen a vidéken élő fiatalok 40%-a tervezi az elvándorlást, csaknem fele a magyarok lakta vidékekről, járásokból. Így még jobban lepukkad a vidék és ezt az itt élő szlovákok is sajnálatosan meg fogják érezni.
Joggal érezhetjük úhy, ez a vidék nem vagy csak alig képezi Szlovákia területi vagyonát. Mintha ennek a területnek és az ottlakóknak nem lenne gazdája, aki kellő figyelemmel és jóhiszemű törődésel és a gondos gazda eljárásával ügyelne az itt élők életszínvonalára, a terület fejlesztésére, iparosításra és az itt lévő, az átlagosnál nagyobb munkanélküliségre és annak csökkentésére. Mintha azt súgná a kisördög az elmúlt és jelenlegi kormányoknak, hogy minek oda befektetni, amely tulajdon kérdéses, kételyeket ébreszt akár rövid- vagy hosszú távon is. Kis színfolt lehetne az 1998 - 2006-os két kormányidőszak, amikor némi fejlesztést azért sikerült véghezvinni. Tudjuk miért...
Nagyanyám szokta mondogatni, hogy az ilyen rossz gazdát a falusi parasztok egykettőre rendbehoztak. Vagy elűzték a faluból vagy a kocsmából kijövet, ha nem mutatott hajlandóságot a javulásra, két-háromszor alaposan fenéken billentették. Ha pedig mutatott javulási szándékot, akkor még segítettek is neki, hiszen ez a saját érdekük is lehetett.
Ez a mai helyzet rosszabb lett még a migráció, a Covid, a világgazdasági válság és a háború(k), stb. miatt is, beleértve az EU nehezen érthető behódolását az amerikai globális nagytőkének.
El kell ismerni, hogy ezeken a múlt és a jelenlegi kormányok sem sokat tudtak-tudnak javítani. De ami a jelenlegi kormány hatáskörébe tartozik, azon lehet, azt ki kell követelni, hiszen a déli régióban ugyanolyan adófizető polgárok élnek mint máshol.
Nagyanyám mondogatta: ha bebizonyosodik a rossz gazda hosszantartó semmittevése, a vagyon gondatlan kezelése, akkor bizony el kell gondolkodni egy gazdaváltáson.
Jobbat kell találni...
Agárdy Gábor