Egy hölgy – aki alig két éve a semmiből került elő – bejutott az államfőválasztás második fordulójába. Igen, ilyen csak a mesében meg Szlovákiában lehetséges...

Igen, Zuzana Čaputová-ról van szó, aki úgy került be a köztudatba, hogy a Via Iuris szervezeten keresztül megakadályozta Bazinban (Pezinok) a hulladéktároló felépítését és üzemeltetését. Ezért Kaliforniában kitüntette a Goldman Environmental Prize, idehaza pedig Kiska államfő is. Majd a nemrég megalapított Progresszív Szlovákia (PS) párt egyik vezető egyénisége lett, amely párt tudvalevőleg igencsak liberális húrokat penget. A párt szponzorai sokszorosan kapcsolatban vannak a Google keresője szerint is az „OSF“, a Nyilt Társadalom Alapítvány Szlovákiában működő jónéhány „fióküzemével“. Szakemberek szerint a választási kampánya talán eddig a legdrágább lehet, látva a mediális felületet, ahol megjelenik. Szinte amerikai álomm – mondhatná az ember, ha nem bújt volna ki a liberális szög a zsákból. De kibújt. A választások első fordulójában utcahosszal előzte meg Maroš Šefčovič ismert karrierdiplomatát, ma az EB energetikai biztosát.

Šefčovič a régi pártállami korszak terméke, moszkvai kiképzésű, MGIMO-s volt kommunista, aki mindig olyan álláspontot képvisel, amelyet az éppeni kenyéradója megkövetel tőle. Most éppen a választások második fordulójában a nemzeti és keresztény húrokat kezdte pengetni. Képzett, sok gyakorlattal rendelkező diplomata, aki kívülről-belülről ismeri a nagypolitika minden csínját-bínját. Belső lelkivilágát nem is titkolja, beállt a SMER-es csatasorba az elnöki palotáért zajló csatában. Mediális felülete jóval szerényebb, a liberális újságírás nem nagyon vesz róla tudomást, csak a szociáldemokraták között népszerű.

Kettejük közül hatásosan egyikük sem szólította meg a szlovákiai magyar kisebbséget – mintha nem is léteznénk. Az első forduló hajrájában – szerkesztői unszolásokra – pottyantott felénk néhány közhelyet egyik is, másik is. Az átlagmagyart nem lepték meg semmivel. Ez látszott a Dél-Szlovákiában elért választási eredményekben is. Országosan itt választottak a legkevesebben.

Nos, kettejük között dől el majd március 30-án a választások második fordulójában, hogy ki veszi birtokba a pozsonyi Grassalkovich-palotát. Az igazat megvallva egyikük sem nyilvánult meg barátunkként, aki majd kiállhat pl. az olyan alkotmánymódosítás mellett, mint a másodrendü polgárok ügye (My, národ slovenský...) vagy kisiskoláink pozitív diszkriminációja mellett.

Sokan azon az állásponton vannak, hogy a második körben mindenképpen meg kell akadályozni a SMER további korrupt hőzöngését és ennek a kormánykoalíciónak és irányultságának legkésőbb 2020-ban véget kell vetni. Ezért kell olyan államelnök, aki nem sározta be magát más politikai és gazdasági botrányokkal. Akire nem ragadt rá semmilyen politikai szenny. Aki aktivistaként részt vett a Kuciak-féle gyilkosság körüli utcai tüntetéseken. Aki osztja a Nyugat feltétlen neoliberális filizófiáját

Mások azon a véleményen vannak, hogy Európában már elegük van a globalizmusból, bal- és neoliberalizmusból, a migrációból, a homoszexuális és LGBTI-agendából, a család semmibevételéből, az abortuszkampányból, stb. Képzett diplomatára van szükség, akinek nem kell majd pár évig a palotai- és más protokollt a fejébe sulykolni. Az ezen véleményt hirdetők a SMER-es kötődésről és a világnézeti beágyazottságról pedig egy szót sem ejtenek – nem véletlenül.

Akkor már kell-e szavaznia a mi felföldi emberünknek és ha igen, akkor kire?

Kiindulva történelmi tapasztalatainkból elmondható, hogy most már nem kéne megelőlegezni a bizalmat, mint azt pl. Kiskánál tettük, ill. a kisebbik rosszat sem kell feltétlenül választani, mint azt már számtalanszor megtettük.

Egy azonban biztos: a választásokon részt kellene venni – ez állampolgári és erkölcsi kötelességünk is. Ha egyik jelölt személye sem felel meg elvárásainknak, még mindig van egy harmadik lehetőség: a választásokon való részvétellel és mindkét jelölt neve előtt álló számok bekarikázásával ugyan érvénytelen a szavazat, de a szavazó bekerül a választásokon résztvettek közé – szavazatát érvénytelenül is számbaveszik. Ha pedig majd a Statisztikai Hivatal nyilvánosságra hozza az adatokat, a megválasztott és a vesztes jelölt is megnézheti, hol volt a legtöbb érvénytelen szavazat. Nem szép de intelligens üzenet lehetne...

Ha pedig valaki azt mondaná, hogy mégis a kisebbik rosszat választja, arra csak egy jó felelet adható: döntsék el ezt a választást azok a polgárok, akiket a Szlovák Alkotmány az első sorában megszólít... Ugyanis ezek a jelöltek nem a mi jelöltjeink.

Valahol mi is nagyon elszúrtuk...

                                                                                                                                     Agárdy Gábor