Egy kósza hír az EP-ből megragadta a figyelmemet: a képviselők foglalkozni akarnak a termékek, gyártmányok megbízhatóságával, élettartamával és javíthatóságukkal meghibásodásuk esetén. Ki akarják űzni a beépített kisördögöket…
Az uborkaszezon is tud „híreket generálni“, csak kellőképpen figyelni kellene. Azért írom, hogy „kellene“, mert - lévén ideje a szabadságolásoknak - az EP-képviselők és a néhány tízezres kiszolgáló apparátus is pihen.
Egy kósza hír az EP-ből azonban megragadta a figyelmemet: a képviselők foglalkozni akarnak a termékek, gyártmányok megbízhatóságával, élettartamával és javíthatóságukkal meghibásodásuk esetén. Felkaptam a fejemet, mert ilyet nem láttam-hallottam, amióta az EU tagja vagyunk.
Eddig ugyanis az volt belénk sulykolva, hogy fogyassz, vásárolj! Ha tönkremegy, dobd el, vegyél újat és újra fogyassz és vásárolj! Mert ez biztosítja a folyamatos innovációt, munkát ad ezreknek-millióknak és ezáltal hasznot termel, amelyet újra és újra a gyártásba - tehát a fogyasztásba és a vásárlásba lehet fektetni.
A hír arról szól, hogy véget kell vetni a mű úton lerövidített termék-élettartamnak ( a termék 3 héttel a kétéves garanciális idő után romlik el) és biztosítani kell a termékek élettartamának észszerű meghosszabbítását és javíthatóságát - már magával a szerkezeti kialakítással és termékkonstrukcióval is. Például a termék legyen szétszerelhető, ne legyen tartósan összeragasztva, összepattintva, mikoris a szétszerelésnél és javítási kisérletnél garantáltan teljesen tönkremegy. A tervezés sorány pedig véget kellene vetni a programozott (előre tervezett) megbízhatóságnak és a beépített meghibásodásnak is. Az ilyen tervezés tudatosan építi be a gyártmányba a meghibásodás lehetőségét, nemcsak a mechanikus részeket illetően.
Erre egy egyszerű példa: az egyik barátom házszentelőjére bort vittem, meg ajándékba egy dugóhúzó-készletet. A negyedik üveg felnyitásakor eltörött a dugóhúzó pákás foganytúja (jól tartott a „stupli“). Szemrevételezve az esetet nem volt nehéz műszakiként megállapítani, hogy ott, ahol a legnagyobb erő hat a foganytúra (tehát legnagyobb a terhelés), ott a legvékonyabb, sőt - láthatóan készakarva meg van gyöngítve. A tönkremenetel után nincs apelláta, hiszen a vevő tette tönkre a dugóhúzót, ill. minek nyitott jól ledugózott üveget - nincs garanciális csere. Számtalan példát lehetne még előhozni, a kedves olvasóknak van éppen elég tapasztalatuk.
Az ilyen termékek előállításának van azonban egy másik szemlélete is, amiről nem beszélünk. Ez pedig a fölösleges energia-felhasználás. A szakemberek szerint ez nagyobb károkat okoz, mint az új termék előállításánál keletkező haszon: a végeredmény környezetünk fokozatos tönkremenetele és fölösleges energia-kidobás.
Ha egy termék idő előtt tönkremegy, újat kell gyártani. Ehhez energia kell. Nemcsak a gyártásban, hanem pl. a munkásnak enni kell ezalatt, életszükségleteit ki kell elégíteni. A gyárigazgatóét is. Nyersanyag fogy fölöslegesen, mert a megbízható termék még pár évig szolgálhatott volna. Arról meg már végképp nem hallunk, hogy az idő előtt tönkrement terméket valahogyan „likvidálni“ kellene, tehát anyagkészletét újrahasznosítani. A szakemberek szerint pedig ide kell a legtöbb befektetett energia - tehát nem vagy alig csinálják. Ez az újrahasznosítás még csak gyerekcipőben jár, csak a termékek kis részét „recikláljuk“, valószínűleg azért, mert gazdaságilag nem éri meg. A haszon sokkal gyorsabban megvan az új termék legyártásánál. Az elromlott meg megy a szemétbe...
Sokan vannak azok, akik az EU-t és (kvázi)tevékenységét néha kritikusan szemlélik, zömmel joggal. Az ilyen jogszabály elfogadását, ami a bosszúságunkat is csökkentheti és pénztárcánkat is kímélheti, feltétlen támogatni kell. Egy kis odafigyelés, műszaki meg gazdaságpolitikai pozitív akarat, meg pici többletköltség a gyártásnál biztosan megéri!
A környezeti haszonról nem is beszélve...
Agárdy Gábor