Janics Kálmán A hontalanság évei című könyvében említést tesz egy tömegmészárlásról, amelyet állítólag szovjet katonák követtek el  1945 nyarán Pozsony-Ligetfaluban. A leírtak szerint körülbelül kilencven leventét mészároltak le a ligetfalusi bunkereknél...

Janics – az információk hiányában – már életében nem tudhatta meg, hogy mekkorát tévedett! A Pozsonyba vezető autópálya mellett ma egy pici emlékmű állít emléket a többezer  német és magyar polgárnak, akiket a ligetfalusi gyűjtőtáborokban gyilkoltak meg Eduard Beneš egyenes parancsára. Egy rövid részlet az eredeti cseh parancsból: „...vylikvidovat zejména nekompromisně Němce v zemích českých a Maďary na Slovensku, jak se likvidace - ta (se) dá v zájmu jednotného národního státu Čechu a Slováku vubec  provést...“  (...likvidálni  főleg és kompromisszumok nélkül  a németeket a cseh területeken, valamint a magyarokat Szlovákiában, ha a likvidálást – a csehek és szlovákok nemzeti államának érdekében véghez lehet vinni...)

A megsemmisítéseket a csehszlovák hadsereg halálosztagai valósították meg. A helytörténészek ezeknek a borzalmaknak csak véletlenül jutottak a nyomára, amikor a kilencven magyar levente meggyilkolását kezdték el vizsgálni.

A részleteket itt lehet megtekinteni (CTRL+klik):  https://www.youtube.com/watch?v=vyWFCS2paEI

A legyilkoltakat több tömegsírba temették, többezren lehettek.

Eduard Benešnek – ennek a háborús bűnösnek - hősi emlékművet állítottak Csehországban. Az akkori törvénykezés pedig mentességet adott az 1945 és 1949 között lezajlott brutalitásokra és gyilkosságokra. Évtizedekig tabu volt a téma, ma már talán nem az.

Nem ártana egy próbapert állítani, ahol a bíróságon bizonyítani lehetne Beneš háborús bűnösségét. A per minden bizonnyal eredménytelenül végződne, de közben sok minden más napvilágra kerülne és megvilágíthatná az akkori tragikus eseményeket, a német és a magyar lakosság legyilkolását, kitelepítését, deportálását és  vagyonaik elkobzását.

Ehhez semmi más nem kell, mint egy-két jó ügyvéd, némi pénz a tiszteletdíjakra és illetékekre és főleg elszántság meg akarat!

Maradt még bennünk ennyi?

                                                                                                              Agárdy Gábor