Két rövidítés, amelyeket valószínüleg nem utoljára látunk így egymás mellett.../ag
Lassan egy éve lesz, hogy az USA és az EU megkezdte annak a transzatlanti gazdasági és beruházási partnerségi szerződésnek (TTIP) az előkészítését, amely - ha igazak a statisztikai adatok - kihatna a világgazdaság 40%-ára. Ez lehetne a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezete.
Akkor senki sem gondolta, hogy a tárgyalások titkossága ellenére mégis kiszivárognak információk, amelyeknek hatására oly nagy ellenállásba ütközik a megállapodás alapelve. Az elutasító magatartások nemcsak Németországban és Franciaországban láttak napvilágot, hanem a hagyományosan USA-barát Nagybritanniában is. A legnagyobb problémát az ún. ISDS okozza, amely az állam és a befektető közti vitákat, ellentéteket hivatott megoldani. Az ilyen viszályokban nem az állami törvénykezés (ill. EU-USA harmonizált törvénykezése) lépne életbe, hanem egy kinevezett, senki által meg nem választott „bíróság“ döntene a vitás ügyekről. Ezt már az USA-konform EU-vezetés sem tudta elfogadni. A másik égető probléma a génmódosított élelmiszerek ügye, ami Európában még tabu, míg az USA-ban vígan fogyasztják emberek és állatok az ilyen élelmiszereket. A TTIP-pártolók azzal érvelnek, hogy egy ilyen transzatlanti egyezmény a munkahelyek százezreit teremtheti meg. Az ellenzők pedig az amerikai fedezetlen dollármilliárdok nyomtatásával riogatnak, hogy így Európa teljesen elveszti saját arculatát, vazallusként fog lógni az USA gatyamadzagján. Ijesztgetnek a génmódosított (GMO) és olcsó (meg egészségtelen) élelmiszerek beáramlásával, a fejlett amerikai technológiák behozatalával, amelyekkel az új EU-s rabszolgák dolgoznak majd a busás USA-haszon reményében. A mai gazdasági különbség az USA és az EU között csak nőni fog - természetesen az USA javára.
Egy biztos: ezt nem a szegényebb Európa bankárjai találták ki, hanem a gondolat az egész világra kiterjedő pénzhatalmi elit fejében fogant meg. Most már csak az a kérdés, tudnak-e olyan egyezséget kötni, amely legalábbis látszólag biztosítja az EU önálló gazdasági politikáját és ezáltal politikai, valamint katonai erejét is (ha egyáltalán ilyen létezik).
Az ügy túl bonyolult, csak a jogharmonizáció terén vagy 30 ezer törvényt és szabványt kellene egyesíteni, aminek biztosan megvan a pozitív oldala is. A diplomaták pedig óvva intenek a teljes nyilvánosságtól, mert ez állítólag rontaná az EU tárgyalási esélyeit.
Egy fontos szemléletre azonban kevesen figyelnek: ez az egyezség hosszú évtizedekre meghatározhatja a világ geopolitikáját és üzleti rendszerét, szembeállítva Kínát, Oroszországot és más, gyorsan feltörekvő országokat a TTIP-ben résztvevőkkel. Ha ehhez hozzátesszük az elmúlt 2-3 év háborús fejleményeit, akkor világos, hogy így az USA világcsendőri szerepe csak megerősödne.
Az egyszerű embernek elég ránézni a födgömbre és elővenni az iskolában tanult ismeretanyagot. Eurázsia ura Kína lesz a maga több mint egymilliárd lakossával és India az 1,4 milliárd lakossával. Ez pedig - sajna - egy összefüggő földrész Európával is. Amerikát két óceán választja el Eurázsiától, ahol Kínának nagy ambíciói vannak. Csak idő kérdése az északra való kínai terjeszkedési igény „bejelentése“. Hozzátéve az oroszországi és ukrajnai fejleményeket, akkor nagyon valószínű, hogy az USA így akarja „rendbehozni“ gazdaságát, amelynek hanyatlását jó két évtized óta kisebb-nagyobb sikerrel eltitkolta.
Logikusnak tűnhet ezek után az a gondolat, hogy Európa térjen vissza a zsidó-keresztény gyökereihez és legyen méltó és önálló, egyenrangú partnere úgy az amerikai érdekszférának mint az eurázsiai tömbnek is. Miért ne lehetne (igaz, rengeteg energiával és pénzzel) felépíteni egy modern Európai Egyesült Államokat (röv.: USE), ahol megvan a szellemi tőke, hagyomány, tudás és a gazdasági forrás előteremtésének a lehetősége is? Ez még mindig jobb és biztonságosabb, mint elfogadni az USA bizonytalan kimenetelű gyámkodását. Így Európa egyenlő partnerként szállna ringbe a világ többi nagyhatalmával. Ez pedig még nem zárja ki az egyezséget az amerikai és más gazdaságokkal. Természetesen ehhez egy egységes pénz- és adópolitika, külpolitika, törvénykezés, katonaság és belbiztonsgág kellene, egy helyről irányítva. Ezt olyan testületnek kellene irányítani, amely egyértelműen Európa-párti. A mai tagállamok pedig modern szövetségi államok szintjén lehetnének. A történelem folyása ugyanis a globális hatalmak kialakulása felé vette az útját, a nemzetállamoknak folyamatosan csökkeni fog a szerepük. Az ilyen változásoktól azonban ma még nagyon messze vagyunk. Így kikerülhető lenne a TTIP - Eurázsia bizonytalan kimenetelű viaskodása és jó játékos mintájára az EU is tarthatna néhány vasat a tűzben. Ez legalább részben egyensúlyozná azokat a világkilengéseket, amelyeket az új technológiákon kívül a világ lakosságának „átrendeződése“ is okozott. Ugyanis a világ összvagyonának 90%-át vagy 300 összefonódott család mintegy 10 ezer tagja tartja a kezében. A maradékon osztozik a megmaradt 6 milliárd ember. Nyílik a gazdasági olló: a szegény még szegényebb, a gazdag pedig még gazdagabb lesz. Ezt akarja szolgálni a TTIP is? Nekünk kellene döntenünk...nem másoknak- helyettünk!
Agárdy Gábor