Gondolom, hogy úgy a választások eredménye, mint a kormányalakítás körüli pávatánc sokkszerű megrázkódtatást okozott nem egy polgártársamnak is...
Már a választások másnapján világos volt, hogy az SNS nélkül nem lehet jobboldali kormányt összetákolni. Ráadásul az újonnan alakult pártok kormányzati tapasztalata határesetben közelít a nullához. Ha megalakult volna a jobboldali sokszínű kormánykoalíció, el lehetne mondani, hogy a „SMERtelenítés“ sikerült, csak azt nem tudnánk, hogy mi áron.
Koalícióra lépni a Smerrel egyet jelent azzal, hogy a kormánypártok beleesnek abba a piszkos csöbörbe, amit a Smer oligarchái és a vele együtt koalícióra lépők az elmúlt négy évben vagy akár előtte is már kipróbáltak. Ez alól talán csak a Sieť lehetne egy halványabb kivétel.
Ha egy normális ország lenne Szlovákia, akkor nem születik egy ilyen választási eredmény. De ez van, ezt kell szeretni. Egy normális országban ilyenkor az államfő megbízza a kormányalakítással a legtöbb szavazatot begyűjtő pártot. Ha neki nem sikerül, az államfő egy második körben mást is megbízhat. Ez lehetett volna a SaS. A mérleg nyelve az SNS volt, aki szívesen lebegtette „politikai potenciálját“ addig, míg Fico el nem magyarázta neki a tényállást.
Ha a kormányalakítási kísérlet a második körben is kudarccal végződik, az államfőnek joga van szakértői kormány felállítására. Ismerve Kiska szervilis, neoliberális proatlanti irányultságát és korlátlan amerikanizmusát, valószínű, hogy a jelenlegi struktúrákból senki sem maradna a helyén, mindent Kiska vezényelne le. Ez pedig katasztrófával járna a Smer és a többi párt évek alatt kialakult oligarcha-együttműködésére.
Így megalakulhatna egy igazi „szakértői kormány“, amit egyetlen ember – a köztársasági elnök – venne kézi vezérlés alá. Mivel politikai tapasztalata a kormánymunkával nincs, valószínűleg az atlantista „szakértői csapata“ adná a tanácsadókat. Ami az eddigi pártok bejáratott „gazdasági csapjait“ biztosan lecsukná.
Ez után jönne a nagyobbik baj – az előrehozott választások, amelyekben a kormányalakítás során diszkreditált pártok nagy valószínűséggel veszteséget, az abban nem részt vettek pedig nyereséget könyvelnének el. A friss közvélemény-kutatásokban a Most-Híd alig van 5% felett, a parlamenten kívüli MKP pedig erősödik, parlamenti párt lehetne (ami a jelenlegi kormányalakító pártoknak nem érdeke). A szélsőjobbról nem is beszélve, mivel az SNS-t mindenki árulózná a Most-Híddal való összebútorozás miatt.
Egy szakértői kormánnyal, majd az előrehozott választásokkal nagyon messzire került volna a „zsírosbödön“. Így kerülnek a szűk pártérdekek a tiszta elvek elé!
Inkább egy rizikós zsiványcsapat, mintsem egy új Kiska-kormány! Így már érthetőbb, ugye?
Agárdy Gábor