Aki nyílt szemmel járja Szlovákia útjait, az tudja-látja, hogy a legrosszabb úthálozat éppen Dél-Szlovákiában van, ami együtt jár a gazdasági elmaradottsággal is. Az itt valamikor jól működő mezőgazdaságot a „rendszerváltás“ tönkretette, mást helyébe nem adott…
Ehhez hozzájárul az azóta eltelt 25 esztendő kormányainak zsugori hozzáállása ehhez a vidékhez, amit csak hébe-hóba lehetett egy picit korrigálni, azt is csak zsarolás útján (lásd MKP, R2-Osgyán, Füge, Tornalja). A statisztikák szerint itt legnagyobb a munkanélküliség, legrövidebb az átlagéletkor és legnagyobb előfordulása van a rákbetegségek különböző fajtáinak. Hadd ne soroljam tovább...
Valamikor 2011-ben a kormány elfogadott egy fejlesztési tervet, amelyben benne volt az R2-es gyorsforgalmi út kiépítése (Zólyom-Losonc-Kassa). A legelsö szakaszt, amely kulcsfontosságú az egész útvonal számára - a szoroskői szerpentineket elkerülendő - 2020-ban kellett volna elkezdeni építeni. Már ez is későn van! Ehelyett okos kormányunk döntése értelmében 2040 előtt itt nem fog történni semmi. Ez a déli területek totális ignorálása és arculcsapása. Bezzeg a Trencsén-Privigye részt, valamint a Zólyomot bekötő szakaszokat viszont építik - akár Váhostav-botrányok árán is, amelyek szanálásánál a déli területek polgárainak az adója is benne van! Hasonló cipőben jár a Pozsony-Dunaszerdahely-Losonc vonal is (R7), mert „Somorján túl már nem is kell közlekedni“. Pedig itt a síkabb területeken jóval olcsóbban lehetne autópályát ill. gyorsforgami utat építeni. Ránézvén az alábbi térképre, túl ritkának tűnik a déli térség úthálózata – meg nagyon hosszú és piros (még tervezés alatt sem áll!).
Nos, meg kellene értenünk, fel kéne fognunk azt, hogy Szlovákia mindenkori (rendszerváltás utáni) kormánya nem érzi sajátjának ezeket a területeket, nem a saját tulajdonának tartja. Nem gyakorolja a tulajdonosi kötelességeket, amit egy jó gazdának meg kéne tennie. A jogokat azonban igen – keményen beszedi az adót. Ha tulajdonának tartaná, akkor igazságosan ide is beruházna a több tízmilliárd eurós EU-dotációkból. De nem tartja annak, mert tudja, hogy baj van, baj lesz...
Szlovákia a bizonytalanba nem megy bele, kivár - és lehetetlenné tesz vagy 200 ezer magyart és a velük élő vagy 500 ezer szlovákot is. Inkább a szlovákok se kapjanak semmit, mintsem valami jusson a kérdéses területen élő magyaroknak. Ennek a régiónak a fejlődése, akár hogyan és honnan nézzük, kihat Szencre és a tőlünk keletre fekvő közelebbi területekre is. Még akkor is, ha Szenc nem fekszik küzvetlenül az adott útvonal vonzáskörében, így élvezve Pozsony viszonylagos közelségét.
Ha nincsen ennek a déli, nagyjából 450 km hosszú területnek egy felelős tulajdonosa, akkor keresni kell egyet. Remélhetőleg a közelben és a közeljövőben találhatnánk is. Ennek első lépése az, hogy az ilyen és hasonló dolgokra szánjunk egy félórát 2016. március 5-én, amikor parlamenti választások lesznek. Ha ez sem segít, ki kell menni a terepre...mint azt a székelyek is megtették. Velük így packázni nálunk nem lehetne!
Agárdy Gábor
(fénykép: világháló)
Szlovákia autópálya-tervezete