Napról napra sűrűsödik a légkör a választások körül, teljes gőzzel dolgoznak a pártok propaganda-gépezetei. Politikusok lakossági fórumai, dalestek, színházak, könnyűzenei és más fellépések még-még csak hagyján, de néhány megnyilatkozás bizony erős és nyomós üzenettel bír nem csak a kisebbségi szlovákiai magyarság felé, hanem főképpen a többségnek akar félreérthetetlen üzenetet közvetíteni.
Minden hírügynökség lehozta Počiatek közlekedésügyi miniszter kijelentését, miszerint - ha újra ő lesz a miniszter (értsd: kormányon lesz a SMER) - elsőbbséget fog élvezni az R1-es útvonal megépítése, főleg annak rózsahegyi-besztercebányai szakasza. Ezt PPP-projekt keretében kívánná megvalósítani (ugyanis itt van a „lenyúlás“ legnagyobb lehetősége a megbízó számára).
Ennek a kijelentésnek legalább két nyomós üzenete van:
Először a többségi nemzetnek azt akarja sugallni, hogy gondolunk rátok, főleg ott, ahol legnagyobb a támogatottsága a kormánypárti SMER-nek. Szavazzatok ránk és akkor majd építünk, meg munkát is adunk a környékbelieknek.
Másodszor egy nagy fityiszt mutat Dél-Szlovákiának, hogy nem lesz itt semmi R7! Ne is álmodjanak erről a szlovákiai magyarok! Még akkor sem, ha az R7-es Nagyszarvától Pozsonyig tartó szakaszának megépítéséről döntött a kormány. Ne felejtsük el, választások előtt igérni kell, akár R7-est is. Ha nem lesz út, az nagy baj, mert nem jön pénztőke meg befektető oda, ahol nincs még rendes (autó)út sem. Tehát marad a két évtized után is bekonzervált állapot: a kirívóan magas munkanélküliség, a kilátástalanság, az elvándorlás és a népességfogyás. Nem véletlenül itt a legmagasabb az 1000 lakosra diagnosztizált rákos megbetegedések száma. Az üzenet pedig az, hogy ti, a többségi szlovákok, ne féljetek, mert a délen élő 500 ezer magyar (és a velük élő 800 ezer szlovák) megint nem kap semmit.
Gondolom, hogy ezzel az állapottal sem az MKP, de a Most-Híd sem ért egyet (legalábbis erősen remélem). A harmadik, 0,1...0,2%-os párt véleménye most mellőzhető, mert csak szavazatokat visz el. Ezért kéne egy erős kisebbségi képviselet a parlamentben, hogy ez a folyamat megfordítható legyen. Ha a Most-Híd bekerül a közvéleménykutatások szerinti 6,5...7,5%-ával, az jelent kb12...13 képviselőt (kikből nem mindenki magyar nemzetiségű, ill. anyanyelvű). Ha bekerül az MKP is, az újabb kb. 10 képviselő. Az elsős tanuló is tudja, hogy 12 nem egyenlő a 22-vel, mert a 22 képviselő „egy kicsit több“ mint a 12 (vegyes) honatya.
Ha ezt a felföldi magyarok tudatosítják, (pártállás nélkül) elmennek szavazni és figyelembe véve a fent leírtakat úgy szavaznak, hogy végre felálljon egy erős 20...23 tagú képviselet, kiknek révén (talán) sikerül életet lehelni a déli régiókba és megfordítani a két évtizedes negatív gazdasági, közlekedési és társadalmi irányzatokat.
Agárdy Gábor