Az EU-s választások után van min tünődnie a honpolgárnak – erőre kaptak az EU-ellenes csoportosulások, mi több, Franciaországban az első helyen végeztek, Nagy Britanniában pedig fontolgatják a kilépésről szóló népszavazást. Valami elindult, amit leegyszerűsítve elutasításnak foghatunk fel…
Úgy is mondhatnónk, hogy az európai polgárok nem elhanyagolható része nem kér az unióban terjedő morális züllésből és a terjedő korrupcióból. Hát…nem is csoda!
Ám lássuk az MTI hírügynökség rövidhírét:
„Megszavazta a melegházasságot legalizáló törvényt a luxemburgi parlament szerdán (2014. jún. 18. – a szerk.), a jogszabály megteremti az azonos nemű párok örökbefogadási jogát is.
A parlament nagy többséggel, ötvenhat igen szavazattal, négy szavazat ellenében fogadta el a tervezetet, amelynek értelmében ezentúl "két ellenkező vagy két azonos nemű személy is házasságra léphet". A törvény legvitatottabb pontja, hogy az azonos nemű párok számára is lehetővé teszi az örökbefogadást.
"Luxemburg szolidárisabb és igazságosabb lesz" - jelentette ki a képviselőházi vita során Felix Braz igazságügy-miniszter.
A katolikus hagyományokkal rendelkező állam 2004-ben engedélyezte az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát.
Hollandia (2001), Belgium (2003), Spanyolország (2005), Svédország és Norvégia (2009), Portugália és Izland (2010), Dánia (2012), valamint Franciaország és Nagy-Britannia (2013) után Luxemburg lesz a tizenegyedik európai ország, amelyben törvényes a melegházasság.
A jogszabály az elfogadása után hat hónap múlva fog hatályba lépni, az első házasságok ennek alapján 2015-ben köttethetnek meg…“
Ezek után nincs is miért csodálkozni a választások eredményén...tizenegy ország meleglobbija már talán olyan hatalommal bír, ami egyszerűen erősebb mint az elutasítók tábora.
Nézetem szerint a túlnyomó többség Európában és máshol is a világon természetesen nem meleg, hanem heteroszexuális kapcsolatban él a világ ősi nemi rendje szerint. A statisztikák szerint a népesség kb. 1-2%-a a nyilvános beismerést vállaló homoszexuális, talán még plusz 1-2%-ot azok tesznek ki, akik nyilvánosan nem merik felvállalni állapotukat. Ezt a reális állapotot a társadalom nagy része elfogadja, még akkor is, ha egy részük természetellenesnek tartja. Nemrég Ferenc pápa is úgy nyilatkozott ezzel kapcsolatban, hogy“...ki vagyok én, hogy itélhessek...“
Ez az álláspont azonban nem azt jelenti, hogy most már mindent szabad. A normális (értsd: heteroszexuális) kapcsolatban élő ember sem tehet meg mindent, be kell tartania valamilyen szinten a természet törvényeit. Emellett pedig – mivel emberek vagyunk – tolerálnunk kell ama 1-2% embertársunk szexuális irányultságát. Az ilyen állapot megjelenése nem újkeletű, így volt ez, amióta világ a világ. Ezen a sáros földgolyón semmi sem tökéletes, miért pont az ember – a fejlődés legmagasabb, de legfiatalabb fokán álló élőlény - lenne az.
Tehát történelmi szempontból az lenne a normális, ha egyrészt a többség elfogadná (értsd: simán megtűrné) ezt az állapotot, másfelől a melegek tudatosítanák, hogy a többségnél „nem ez a trendi“, nem kérnek belőle. Tehát nem kell fitogtatni, hogy nem azt az ellentétes nemű embert szeretem, akivel együtt gyereket tudok nemzeni ennek a többségében heteroszexuális társadalomnak. Csak azt kívánhatjuk, hogy botránkoztatás nélkül éljenek egymás mellett boldogan, egymást szeretve valamilyen párkapcsolatban (de nem a hagyományos értelemben vett házasságban), a gyermeknevelést pedig nyugodtan bízzák azokra, akik nemzették őket a természet ősi rendje szerint. És ezzel vége is lehetne a disputának.
De most jön a bibi: követelik a gyermekek örökbefogadási jogát, ami nem más mint annak a ténynek a legalizálása, hogy egyneműként apukára és anyukára akarnak „játszani“. Valahol meg akarják bontani a családi természetes szaporodási és gyemeknevelési folyamatot. Elevenítsük fel Felix Braz igazságügy-miniszter szavait: "…Luxemburg szolidárisabb és igazságosabb lesz…"
Kérdem én: miben lesz igazságosabb? Abban, hogy egyszerűen és önkényesen elvesszük a gyerek természetes jogát, hogy az őstermészet által beállított családi állapoton belül nőjön fel, apa- és anyaképet boldogan birtokolva? Hogy ne is ismerhesse az édesanya simogató ölelését, vagy néhatájt az apai szigor és férfiasság megnyilvánulását? Csak azért, mert az apuk vagy az anyuk önzően a saját nemét szeretik? Ez nem igazságosság! Szolidárisabbak pedig csak az „anyukkal meg apukkal“ lehetünk, hiszen mellékesen megfosztottunk egy gyerkőcöt a világ legtermészetesebb folyamatától: a hagyományos családmodellben való élettől. Ez nem szolidaritás!
Írva vagyon azon a kőtáblán, amit Mózes lehozott a Hóreb hegyéről: „...tiszteld apádat és anyádat..!“ Mózes ugyanis nem azt találta a kőtáblákon, hogy tisztelj két nőt vagy két férfit – két aput, két anyut! Holott a kőtáblába vésett parancsolatot betartva ezt is meg lehet, sőt meg is kell tenni! Elvégre ők is Isten teremtményei. Ezért azonban legalább önfegyelmet és megértést elvárhatunk azoktól, akik a „love pride“ meneten szivárványszínekben parádéznak – félmeztelenül és botránkoztatva...teljesen fölöslegesen!
Agárdy Gábor