Miután Párizsban megtörténtek a Charlie Hebdo szerkesztőségében és a kóser boltban a szörnyű mészárlások, amely cselekedeteket nem lehet eléggé elitélni – függetlenül a két különböző indíttatástól – néhány nap alatt egész Európában többmillió ember tüntetett a terrorizmus ellen, a sajtószabadság és a szólásszabadság mellett…
Néhány politikus is megsütögette pecsenyéjét, mert a tragikus események és az utána történt ezzel kapcsolatos médiarobbanás várhatóan megemelte népszerűségüket. Hetekig hallgattuk-olvashattuk a vezető politikusoktól kezdődően az újságírókon és egyházi méltóságokon keresztül egészen az egyszerű emberekkel készült interjúkon át a néha egymásnak akár filozófiailag és erkölcsileg is ellentmondó nézeteket, elemzéseket, amelyek tükrözték a hozzászólás szerzőjének hozzáállását a történtekhez. A Charlie Hebdo kiadott példányszáma a harmincszorosára ugrott, sorokban álltak az ujságárusok előtt a lap egyes pépdányaiért (nézze meg már valaki, hogy ki a laptulajdonos), sőt Prágában kiállítás nyílt a lap címlapgrafikáiból. A kivégzésszerű események tovább folytatódtak, t.k. kivégeztek két japán ujságírót és élve elégettek egy jordán pilótát.
Ne térjünk ki most az események lényegére - ezek után már csepűrágás volna - már mindent el lehetett olvasni a sajtóban, az Interneten és meghallgatni a számos televíziós kerekasztal-beszélgetésen. Azonban keményen foglalkozni kéne az utóbbi napokban-órákban történtekkel is, miután az Iszlám Állam terroristái és cinkosai legyilkoltak egy egész falut, Libanonban meggyilkoltak (lefejeztek) 21 kopt (keresztény) építőmunkást (és így bedolgoztak a szervkereskedelemnek, aminek hasznából is pénzelik gyilkos tevékenységük), majd pedig élve elégettek negyven iraki lakost.
Ezen események után azonban mintha lelohadt volna a tüntetési és tiltakozási kedv. Nem gyűlt össze néhánymilliós tömeg Európa városaiban, nem vonultak fel Párizsban az egymásba karoló politikusok sem. Sima sajtóhírré silányodtak az események azzal a hozzáállással, hogy „…Istenem, ilyen a háború...“. Aki intenzíven hallatta hangját Európában, az Ferenc pápa volt. Üzent a terroristáknak, a fegyverkereskedőknek, a politikusoknak és az áldozatok rokonainak is. Beszélt Ukrajnáról, Szíriáról és természetesen a legyilkolt kopt keresztényekről is. Ezt a hírt az európai balliberális sajtó egyszerűen ignorálta – amit nem írunk le, az nem létezik alapon
Itt sem térek ki az okokra, mert túl frissek az események – hagyjuk ezt az elemzőkre. Azonban meg szeretném kérdezni úgy általánosságban, hogy mennyivel értek többet azok az ujságírók - akiket a Charlie Hebdo szerkesztőségében mészároltak le – azoktól a kopt keresztényektől és iráni polgári lakosoktól, akiket lefejeztek, élve elégettek? Vagy mondjuk másképpen: mennyivel érnek kevesebbet azok a mártírok Líbiában és Iránban, mint a párizsi legyilkoltak?
Ha erre a kérdésre meg tudjuk adni a (nem politikailag) korrekt igazságos választ, akkor nézzünk magunkba és gondolkozzunk el azon, hogy mennyiben járultunk hozzá mi, európaiak mindehhez? Mit, hol rontottunk el és mit kellene most tenni elsősorban saját erkölcsünk helyreállításáért és a fennálló helyzet mérsékléséért ill. megszüntetéséért?
Agárdy Gábor