Virágvasárnap utáni kedden sokkal kezdődött az idei húsvéti Nagyhét. Brüsszel repülőterén és a metróban terroristák robbantottak. „Eredményük“ több tíz halott és több száz sebesült. Na meg az általuk keltett félelem, düh, tehetetlenség...
Igazi nagyheti megpróbáltatás! Most kell majd az EU-s vezetőknek magyarázniuk a bizonyítványukat amiatt, hogy szüntelenül figyelmeztetve voltak a migráció veszélyeire. A félreértések elkerülése végett pontosítok: nem a háborús menekültek vagy a friss migránsok robbantottak, hanem a már évtizedek óta Nyugaton lakók, akik az ISIS-kiképzés után a migránsokkal jöttek vissza észrevétlenül. A biztonságpolitikai szakértők szerint Belgium 2 milló lakossára mintegy 500 kiképzett terrorista jut. Egy is sok, nem pedig 500!
A húsvéti Nagyhét különösen alkalmas arra, hogy elgondolkodjunk a történteken. Mit kezdünk a felebaráti szeretettel, a keresztény lelkülettel, a segítőkészséggel. Mit kezdünk az olyan kereszténydemokráciával, amely liberálisabb a liberálisoknál? Mit kezdünk a vak zöldekkel és balliberálisokkal, akik virágcsokorral ünneplik a bevándorlókat és még több bizonytalan származású, idegen kultúrájú és vallású ember „áttelepítését“ követelik?
Nos ez mind mutatja a társadalom beteges reakcióit, amiket igen nehezen fogunk gyógyítani (az olyan „doctorokkal“ mint Martin Schulz vagy Jean-Claude Juncker).
Engem a keddi robbantások után azonban nem ez a reakció aggaszt a legjobban. Miután a tragédia utáni szerdán és csütörtökön végignéztem három nap sajtóját és a világháló hírözönét, sehol sem találtam egy szót, egy reakciót, egy mea culpa-t Angela Merkeltől.
Úgy látszik, elment húsvéti szabadságra, elnyelte a föld! Gondolom, vezekelni ment, mert tudja, hogy van miért.
Agárdy Gábor