A hamarabb születettek közül ki hinné el, hogy több mint negyedszázad telt el a „bársonyos“ óta. Prága és Pozsony főterein 26 évvel ezelőtt a tömeg a kulcsait csörgette és skandálta a forradalmi jelszavakat. A fiatalabb nemzedéknek - legyenek akár 30-35 évesek is - már csak egy esemény a történelemkönyvekben...
Élénken emlékezem még az 1988. március 25-én a rendőrség által durván feloszlatott „gyertyás tüntetésre“. Akkor mozdult meg érdemlegesen valami a társadalomban. Valamikor 1989-ben a nyár elején beszédbe elegyedtem családi házunk előtt Éliás Dodóval (mi így hívtuk a szomszédban lakó híres egyetemi matematikust és közgazdász-professzort), aki arra panaszkodott, hogy hiába készítik a Szlovák Tervezőbizottság (SPK) számára a jelentéseket, a fülük botját sem mozdítják arra a hírre, hogy a gazdaság padlón van.
„Hamarosan történnie kell valaminek...“ mondta Dodó, „ez így tovább nem mehet!“ Igaza lett!
1989. november 17-én a prágai diákok tüntetését szétverte a kommunista rendőrség, amivel kezdetét vette az ún. „bársonyos forradalom“. Az elején nem volt túlzottan bársonyos, pár nap alatt azonban az erőszak valahogyan titokzatosan lehiggadt és kezdetét vette a politikai csatározás a hatalom és a frissen megalakult VPN (Nyilvánosság az Erőszak Ellen) mozgalom között, bőségesen fűszerezve az országban sok helyen kirobbant tüntetésekkel.
Akkoriban a Nyugatszlovákiai Víz- és Csatornaművek, nv. (ZsVAK, n.p.) szenci automatizációs főosztályát vezettem 13 alkalmazottal. Ebből ketten voltak tagjai Szlovákia Kommunista Pártjának (KSS), kik emlékezetem szerint pár nappal a prágai felkelés kitörése után azonnal kiléptek a KSS-ből.
Mivel sok elektronikus fejlesztésen dolgoztunk, külsős tervezőket és technikusokat is foglalkoztattam, köztük Rajczy Lászlót is (aki később főtitkára lett az MKDM-nek, majd szövetségi parlamenti képviselő volt Prágában). Főállásban a Videoton számítógépes rendszerek szerviztechnikusa volt, szabad bejárással a Magyar Köztársaság nagykövetségi épületében székelő Kereskedelmi Kirendeltségre, mivel ott székelt a Videoton-képviselet is. 1988 őszén már Rajczy jelezte, hogy a számos szolgálati útja során felfigyelt a délszlovákiai magyar lakosság politikai mozgolódására. Ebben aztán később szerepet is vállalt (talán a „kirendeltség“ hatására is), bevonva engem is a tevékenységébe (kiáltványok megfogalmazása, „nyomdaipari tevékenység“ – értsd alatta a tiltott propagandaanyagok sokszorosítását, stb.). A helyzet úgy alakult, hogy 1989 nyarán már kiépült egy hálózat, ami az alapját adta a későbbi FMK-nak, majd az MKDM-nek is. Rajczy az ügyben háromnegyed év alatt leautózott vagy 150 ezer kilométert, tönkretéve ezzel kocsiját és később - sajnos - egészségét is.
A novemberi eseményeket a TV-ben figyeltem, nem voltam sem Pozsonyban, sem Prágában. Szencen azonban résztvettem azon a kevés összejövetelen, ami a „bársonyos“ kapcsán volt. A híreket általában Pozsonyból és Prágából (motorbiciklin!) a szenci VPN- szervező Ľudovít Guryča hozta. Hamarosan megalakultak a magyar Keresztény Klubok, amiket később (1990. márciusában) a KDH szeretett volna magába olvasztani (ez nem sikerült). Kevesen tudják, hogy a KDH Szencen a plebánián alakult meg.
Szencen is beindult a Helyi Nemzeti Bizottság (értsd „MNV“) átalakítása, mint kooptált városi képviselő dolgoztam az első szabad önkormányzati választásokig. A sebtében megválasztott ideiglenes polgármester Jozef Elšík lett. A szenci magyarság elég gyorsan aktivizálta magát, sokat segített Harsányi Gyula prelátus-kanonok, aki nemcsak szellemileg, de anyagilag is támogatta a szenci magyarok szerveződéseit.
Visszaemlékezve az eseményekre, meg az azóta szerzett tapasztalatok alapján nagy valószínűséggel elmondható, hogy a politikai átmenetet valahonnan irányították. Ez látszott az akkori (kommunista) politikai reprezentáció magatartásán is. Megváltozott az ország politikai berendezkedése, a szocializmus építése után elkezdtük építeni a nyugati stílusú kapitalizmust. A Szlovák Statisztikai Hivatal szerint 2015-ben Szlovákiában a reálkeresetek nagyjából 13 %-al magasabbak mint 1989-ben voltak. Nagyjából ugyanilyen nagyságú napjaink munkanélkülisége is.
Mindezek mellett és ellenére szerintem örülnünk kell a változásoknak és nem árt megemlékezni a mai évfordulón az eseményekről. Persze, csinálhattuk volna jobban is, de a csata után mindenki generális! Örülök, hogy a békés átmenet részese lehettem!
Agárdy Gábor
kezdőkép: Internet (Dubček Alexander-balról és Ján Budaj)