Elhunyt Kollárik Róbert, aki 1973 óta csaknem napjainkig teljesített kántori-orgonista szolgálatot a szenci katolikus közösségben. Fájdalmasan érinti nemcsak a családot, de közösségünket is. Isten nyugosztalja! Temetése március 12-én volt a szenci ravatalozóban. Frissítve 2021. 03. 15 – Simon Klenovics Kriszti: Emlék Róbi bácsiról… /019 (szerk.)

Kollárik Róbert egyházzenei tevékenységét 1973. szeptemberében kezdte meg, amikor elhunyt Bárdos Lajos kántor-orgonista, aki után átvette a szlovák egyházi szertartások zenei és kántori feladatait. A magyar szertartásokat zeneileg Agárdy Gábor biztosította 1991-ig.

Utána Kollárik Róbert napi rendszerességgel vette át a magyar részt és Fridrich Kolarovič a szlovák kántori feladatokat. A virágvasárnapi és nagypénteki Passiók Jézus-szerepét 45 évig énekelte. Tevékenysége alatt alakult meg a fiatalokból toborzott Örömteli Apródok énekkar, amely Szencen és a környéken 2004-ig, nemcsak egyházi rendezvényeken lépett fel. Ezt a tevékenységét Szenc városa 2002-ben a Polgármester Díjával jutalmazta.

örömteli apródok

Később 2005-ben alakult meg a felnőttekből álló kisebb dalárda, a Schola Hungarica. Tagjai azzal váltak el 2020 szeptemberi próbájukon, hogy egy hét múlva újra találkoznak. Sajnos, ez a találka sem fog már megvalósulni, mert a járvány okozta több heti szenvedés után karnagyuk átadta lelkét Teremtőjének. Feleségét és három gyermekét hagyta hátra, kik közül az egyik a halhatatlan lelkek szolgálatában áll.

Róbi! Csaknem félévszázados tevékenységeddel szilárdan beírtad magad Szenc egyházzenei történetébe!

Béke poraidra, nyugodj békében!

Emlék Róbi bácsiról...

1989. őszén, egy szombati napon kb. 30 alapiskolás kisdiák gyűlt össze a szenci Szent Miklós templom oratóriumában. Énekelni jöttek. Róbi bácsi – ahogy még felnőttként is hívtuk – néhány lelkes szülő és segítő közreműködésével ekkor indította el a később Örömteli apródok néven ismert szenci magyar egyházi énekkart. Az elején kicsit megszeppenve, majd egyre lelkesebben, felszabadultabban énekeltük a könnyed, gyerekeknek szóló egyházi dalokat. Majd fokozatosan Sillye Jenő és a Gável testvérek gitáros énekein és a taizéi dalokon keresztül fejlődtünk fel a többszólamú igényes kórusművekhez. Szentmiséken énekeltünk itthon és a széles nagy környéken, koncerteket adtunk, zenés betlehemes játékot tanultunk be és adtunk elő karácsonykor. Megfordultunk zarándoklatokon, búcsúi szentmisén, zenei fesztiválokon, és közös kirándulásokon, nyári táborokban töltekeztünk. Az éneklés nemcsak cél, eszköz is volt Isten dicsőítésére és örömhírének terjesztésére.

A kórustagok jöttek-mentek, változtak a zenei stílusok, a körülmények, de Te, Róbi bácsi, mindvégig itt voltál velünk és áldozatos munkáddal kitartottál az énekkar mellett. Gyakran talán úgy érezted, nincs értelme, nem fejlődünk, nincs érdeklődés a részünkről, de valami (vagy Valaki?) mindig visszatartott attól, hogy feladd. Nem sajnáltad az időt és az energiát, hogy új énekeket keress nekünk, gyakran lekottáztad, átdolgoztad, szólamokra bontottad a dallamot, lefordítottad és kinyomtattad a szöveget. A próbákon órákon át tanítottad, gyakoroltad velünk a dalokat, volt, akivel külön is foglalkoztál, hogy csiszold a zenei érzékét. Bő 30 év után szeretném, Róbi bácsi, mindezt megköszönni Neked. Megköszönni az Örömteli apródok és a későbbi időszakban megalakult Schola Hungarica nevében is azt az áldozatos munkát, amit tőlünk és értük nem sajnáltál. Mi nemcsak a szenci kántort és karnagyot láttuk Benned, hanem olyan valakit, aki megismertette velünk a zene, az éneklés értékét és szépségét, közösséggé formált bennünket és közelebb vitt minket a hithez. Mert a végső cél az éneklés mellett, az énekek által a személyes lelki töltekezés és a hit továbbadása volt. Köszönjük most ezt Neked hálás szívvel. Köszönjük a közösséget is, a csodás gyerek- és felnőttkori élményeket, amelyeket megőrzünk a szívünkben és továbbadunk gyermekeinknek. Nyugodj békében, Róbi bácsi! Hiányozni fogsz!

Simon Klenovics Kriszti