Egy szomorú évforduló van ma: a magyar Országgyűlés 2012. december 4-én fogadta el, hogy április 12. a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja legyen…/vcs028)
A szlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt 1946. február 27-én írták alá Budapesten, és május 14-én fogadta el a Parlament.
A kitelepített magyarokat szállító első szerelvény 1947. április 12-én, az utolsó 1949. június 5-én indult, e két időpont között szinte naponta vitték a kijelölt családokat, összes ingóságukkal együtt, több mint 76 ezer embert szállítottak át Magyarországra. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián még azt is el akarta érni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt mintegy 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthesse, de ezt az amerikaiak megvétózták. Egy ideig több ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban, az érintett magyarok számát a cseh történészek 30-40 ezerre, a szudétanémet szövetségek negyedmillióra becsülik.
Szencről a régi tisztviselők szerint kb. 200 családot telepítettek ki, ami nagyjából 700-800 főt jelenthet. Popély Árpád történész szerint hivatalosan 630 szenci személyt érintett a kitelepítés, a különbség abból adódhat, hogy sokan nem kerültek a listákra, de elmentek, ill. útközben visszaszöktek. Az események álságos voltát semmi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy nincsenek pontos, név szerinti jegyzékek a kitelepítettekről, csak általában (azt sem mindig) a családfő nevét írták fel.
Voltak olyan végzetesen tragikus esetek is, mint. pl a zsidó Linkenberg (magyarul beszélő) családé, akik közül többen visszajöttek 1945-ben a koncentrációs táborokból, de 1947-ben rákerültek a kitelepítésre itéltek listájára.
Az emléknap tisztelgés „a Beneš-dekrétumok következtében (a mai napig érvényben vannak, mert 2007. szeptember 20-án Szlovákia Nemzeti Tanácsa megerősítette azokat!) a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített mintegy százezres magyarság” előtt, „akik az állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjükről elűzve kemény akarással otthont teremtettek maguknak”.
(szerk. megj.:) Kárpótlás nincs! És nem is lesz, míg ki nem harcoljuk! Az emléknap azonban arra is figyelmeztet, hogy a traumák máig nem oldódtak, és az erkölcsi jóvátétel is várat magára. Köszönet Simon Attilának és Popély Árpádnak a segítségért! (Fórum Intézet, Somorja)