Foto: Agárdy Gábor

Szerkesztőségünk egy „speciális“ könyvbemutatóra kapott meghívást, amelyen Peter Sedala „Szenci kalandozások az időben“ címmel hiánypótló szép kiadvánnyal gazdagította Szenc város elmúlt két évszázadát…/ag 

Az első kiadványon túl a nagyformátumú könyvet Jozef Banáš volt politikus és közíró méltatta, majd a könyvet megszórták a Mária Terézia-kori téglából (Stift) származó őrleménnyel. Majd Peter Sedala mindenkinek átadott egy díszpéldányt a könyvből, akik hathatósan hozzájárultak a kiadvány megjelenéséhez. Megjutalmazta a szenci iskolák kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákjait is. Külön említést érdemel a Vízi-család részvétele és tartalmas hozzászólása a kiadványhoz, nem elfeledve Jozef Banáš elismerő és mértéktartó szavait. Amint a képek is tanúsítják, a bemutató után egy baráti beszélgetésről és összejövetelről tudósíthatunk, ami Szenc városát újra és ismét az egyetemes európai kultúra felé segítette.

Az alább közöljük Kiss Zsófia (Vizi-unoka) felszólalását a könyvbemutatóval kapcsolatban:

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – -

Kedves Péter! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm, hogy ma este itt lehetek és fejet hajthatok szeretteim emléke előtt.

Drága Édesanyám és Nagyszüleim!

 Bár Ti már csak föntről néztek le ránk, most mégis Hozzátok szólok, hiszen számomra
a ma estének TI vagytok a főszereplői… Drága Vizi Nagypapa! Ugye legmerészebb
álmaidban sem gondoltad, hogy lesz egy ilyen este, mint a mai?
Unokáknak mesélek című naplódban képletesen a kandalló mellé ültetsz minket, és
mesélsz egy régi világról, amely „eltűnt az idők ködében örökre”.
69 évvel ezelőtt arra kényszerültetek, hogy elhagyjátok szülőföldeteket. Akkor
minden, amit addig elértetek semmivé foszlott, a családi tűzhely melegét egy vagon dermedt
hidege váltotta fel. A dobozokba, ládákba csomagolt múlt foszlányai éveken keresztül
kibontatlanul várták a visszatérés pillanatát, mely soha nem adatott meg Nektek. De ma,
ennyi év után, visszatértetek, hazaértetek.

Bár a fizikai valóságban Dunaalmás, Vértesacsa majd Mátészalka lett otthonotok, a
szívetek örökre Szenc és Pozsony közt maradt. Engem szinte minden nyáron elhoztatok ide.
Édesanyám felvitt a templomdombra és könnyes szemmel mutatott az út túlsó oldalára:
pontosan oda, ahol a Molnár Albert u. 96. szám volt. És mesélt, mesélt. Emlékek,
megpróbáltatásokkal teli életek, régi, megfakult fényképek, megannyi fájó pillanat. Hálás
vagyok azért, hogy engem is megtanítottatok emlékezni. Megtanítottatok az élet
legreménytelenebb helyzeteiben is küzdeni az álmokért és menni, mindig tovább!

Jó pár éve már én hozom a gyerekeimet ide. Örökségeteket most már ők viszik tovább.
Hiszen az eltávozottak emléke nem enyészik el. Egész világunk más emberek tetteiből és
gondolataiból szövődik össze, pontosan úgy, ahogy mindegyikünket számtalan kis
mozaikdarab alkot, melyeket őseink hagytak ránk… Ti is nyomot hagytatok magatok után,
lelketek egy részét itt hagytátok az utódokra, miránk.

A jó Isten áldását kérem Péterre, és mindenkire, aki közreműködött abban, hogy ez a
könyv megszülethessen és ez a fontos szellemi örökség elfoglalhassa méltó helyét! Azt
gondolom, hogy Te nem is tudod, micsoda örömöt szereztél nekünk, a Vizi család élő
tagjainak, és megnyugvást elhunyt szeretteink lelkének!  Kb. 70 éve volt utoljára Szencen
ennyi Vizi együtt! Köszönet érte!

Egy csodálatos Wass Albert idézettel zárom gondolataimat: „Megelevenedik sok régi
emlék, elmosódott képek új színeket nyernek, régi szavak szólnak elő a csendből százszor és
ezerszer. Ilyenkor az álmodozás szétnő, s az elmúlt idők fölé emelkedik, kijavít hibákat,
miket a lelkiismeret eléje tesz, mint szabó elé a rosszul varrt ruhát. Csak ilyenkor lehet
mindent elölről kezdeni s másképpen, megnyugtatóbban rendezni rég elvégzett dolgokat,
csak ilyenkor lehet színes csodává álmodni a múltat, s igaznak, szépnek hinni a jövőt.”

Köszönöm a figyelmet!

 

Szenci kalandozások az időben - könyvbemutató