Duray Rezső neve sokaknak ismerősen cseng. Nem csoda, neve összefonódott a Szenci járás magyarságával, szélmalomharcot vív az itteni közösségért, hiszen Pozsony közelségében szinte egyik napról a másikra vált a magyarság szórvánnyá az ország más pontjairól ide költöző embertömegek következtében. Duray Rezső ebben a helyzetben próbálja tartani a lelket a magyarságban... 

Duray Rezső az elődpártban, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomban, majd a Magyar Koalíció Pártjában, annak átnevezése után a Magyar Közösség Pártjában tevékenykedett, annak járási és városi szervezetében elnök a mai napig. Ez mellett közismert a Szenc és Vidéke Társulás elnökeként is, a kilencvenes években pedig sorra járták a környék településeit a fúvószenekarral, amelynek tagja volt. Volt városi és Pozsony megyei képviselő, üzletvezetőként dolgozik a mai napig.

Munkásságát Szenc Városának díjával ismerték el, amit december 16-án adtak át, ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

Mi motiválta, hogy közéleti szerepet vállaljon?

1989-ben, a forradalom idején én is eljártam a tüntetésekre, 1990-ben pedig részt vettem a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alapításában. Ezek fontos események voltak és magukkal ragadtak, tagja lettem a párt országos tanácsának és megválasztottak a városi szervezet elnökének, majd a járási elnök is én lettem. Nehéz, de áldásos feladatot rótt rám a sors, hiszen részt vehettem a járás helyi szervezeteinek megszervezésében. Talán ma a járás magyarsága még nehezebb helyzetben lenne, ha ezt akkor nem vállaljuk fel. Az MKDM később átalakult, létrejött a Magyar Koalíció Pártja, amire azért volt szükség, mert a módosult választási törvény értelmében nagyon nehéz lett volna bejutnia magyaroknak a törvényhozásba, ezért a három magyar párt egyesült. Akkor ez jó döntésnek bizonyult.

Az egység megszűnt, de Ön hűséges maradt…

Igen, sajnos a koalíció egyéni érdekek miatt felbomlott, ma pedig látjuk a negatív eredményét a széthúzásnak, nincsen magyar párt a parlamentben, érdekeinket egy politikai erő sem vállalja fel nyíltan. De elmondhatom, mindennek ellenére a Szenci járás mind a tizennégy településén, ahol nagyobb arányban élnek magyarok, van helyi szervezete az MKP-nak, jelen vagyunk a helyi politikában.

Megyei szinten is jelen vagyunk, éveken keresztül voltam az MKP kerületi elnöke is, a Szenci járásnak több cikluson keresztül négy mandátuma volt, három jelöltet indítottunk, mindegyikük sikerrel vette az akadályokat, ez azért is fontos volt, mert középiskoláink sokszor nagyon nehéz helyzetbe kerültek és a fenntartáshoz szükség volt a megyei jelenlétre, így sikerült megmenteni a szenci magyar középiskolai oktatást, mely időközben gimnáziumból szakközépiskolává alakult.

Nemcsak politizál, a Szenc és Vidéke Társulás vezetője. Miért tartotta fontosnak, hogy felkarolja a magyar iskolák ügyét?

Magyar iskolába jártam, az alapiskola alsó tagozatát szülőfalumban, Hegysúron végeztem, felső tagozatos Szencen voltam, majd itt érettségiztem. Sosem éreztem hátránynak a magyarságomat és azt, hogy szüleim anyanyelven taníttattak, sőt, nagyon hálás vagyok nekik ezért. Gyermekeim is magyar iskolába jártak.

Fontosnak tartom a megmaradást, hiszen – ahogy a mondás tartja – minden, mindennel összefügg. Nem lesz utánpótlás a Csemadokban, a cserkészeknél, a pártban, ha nem lesz elég magyar gyermek, ezért is tartom fontosnak a magyar oktatást.

Tisztában vagyok azzal, hogy a gyerekek a legkönnyebben anyanyelvükön sajátítják el a tudást, ez a természetes közeg a számukra, nem szabad megvonni ezt a lehetőséget és ezzel a boldog gyermekkort és a sikeres felnőtté válás esélyét.

Mivel foglalkoznak a Szenc és Vidéke Társulásban?

A társulás azért jött létre, hogy segítse a Rákóczi Szövetség magyar iskolát népszerűsítő programját, részt veszünk az óvodai program, a beiratkozási program megvalósításában, de szerveztünk már előadást is a középiskolás gyerekeknek, amelyen a szenci származású néhai Halzl József beszélt a diákoknak az 1956-os eseményekről. Egyébként a szenci magyar tanítási nyelvű középiskolában működik a Rákóczi Szövetség ifjúsági szervezete. A Társulás gyűjti a jövedelemadó két százalékát, aminek köszönhetően tudjuk támogatni az oktatási intézményeket, szakrális emlékeink – templomok, orgonák – felújítását ugyancsak támogatjuk, de többek között a szél-járás magazin kiadásához is hozzájárulunk, valamint támogatjuk a Femine Fortis polgári társulás munkáját is. Ennek köszönhetően a járás minden települését és minden korosztályát meg tudjuk szólítani.

Több településen a zarándokutak szervezése kapcsán is ismerik, de ez mellett a fúvószenekarban betöltött szerepe miatt is. Mikor kezdett játszani?

Még gyerekkoromban kerültem közel a zenéhez. Szülőfalum fúvószenekarának karmestere megszólította a gyerekeket, így volt folyamatos az utánpótlás, közismertté váltunk, olyannyira, hogy a szenci zenekar megalapításánál is segítettünk. Majd a hegysúri zenekar a jókaiakkal és a nagyfödémesiekkel közösen létrehozta a Kis Duna zenekart. Majdnem minden hétvégén volt rendezvény és szinte minden műfajt játszottunk, egyházi rendezvényeken, búcsúkon, falunapokon is felléptünk.

Nagyon nehéz lenne egy ilyen gazdag életút megértő család nélkül.

Feleségem Julianna és két gyermekem mindig is tolerálták tevékenységemet, sőt, segítették is azt, a gyerekeknek köszönhetően tagja voltam a szülői szövetségeknek, óvodás koruktól a gimnázium elvégzéséig, miközben szerveztem a politikai életet a járásban, és dolgoztam, sőt, ma is dolgozom, mint üzletvezető. Ez megértő család nélkül nem sikerült volna. Megyei és városi képviselőként iskolatanácsok tagja is voltam, így oda tudtam figyelni oktatásunk helyzetére, jelenleg az alapiskola iskolatanácsának tagja vagyok.

Bizonyára erőt ad a kitüntetés. Melyek a további tervei?

2020 szeptemberében az MKP városi és a járási szervezetében is megerősítették elnöki pozíciómat, ezt a választási ciklust még biztosan szeretném méltón kitölteni. A kitüntetés erőt ad, megtisztelő, de a Szenc és Vidéke Társulásban is és a pártban is keresem az utódomat, azt, akinek jó szívvel tudom azt átadni. Harminc éve jelen vagyok a közéletben, voltak benne nagyon szép pillanatok, sikerek és kudarcok is, viszont minden ember helyettesíthető, így nekem is el kell azon gondolkodnom, ki lesz a méltó utódom, aki szívvel és lélekkel dolgozik majd régiónk magyarságáért.

Neszméri Tünde
forrás: https://felvidek.ma/2020/12/harminc-eve-a-magyarsagert/